Szeretni nem bűn

17.fejezet

-Ugye csak viccelsz? -kérdezi Nick.

-Nem, Dylan uraság nem viccel. -gúnyolódik Amanda. -Gondol eggyet és iskolát vált. -teszi hozzá felháborodva. Megértem,hogy mérges,de ettől még tiszteletben kellene tartsa Dylan döntését. Végülis az ő élete.

-Ezt már megbeszéltük Amanda,ha tetszik ha nem,én tanár leszek. -mondja ingerülten Dylan,majd ott hagyva mindenkit felmegy a szobájába. Elég feszült a hangulat. Meg se merek szólalni. Amanda fel alá járkál a nappaliban. Nick apját látszólag nem nagyon érdekli a dolog. Anya pedig ugyan úgy csendbe van mint én. Pár perc néma csend után Nick megszólal.

- Azt hiszem én felmegyek,elég volt mára a meglepetésekből. -mondja majd ő is távozik. Én és anya észrevétlenül kiosonunk a konyhába.

-Hát ez meg mi volt? -kérdezem miután már csak kettesben vagyunk.

-Nagy vita volt. Jó,hogy nem voltatok itthon. -feleli. Majd hirtelen témát vált. -Megkaptad a munkát?

-Igen. -mondom. Végülis van munkám csak nem az amit eredetileg akartam. De mindegy,amiről nem tud az nem fáj.

-Én azt hiszem lefekszem,elég hosszú nap volt,te se maradj fent sokáig. -szól pár perc után majd ad egy puszit és elmegy ő is a szobájába.

Gyorsan még eszem valamit,mert ebben a nagy veszekedésben meg éheztem,majd fel megyek én is a szobámba. Pár perc és elnyom az álom.

Másnap elég jól keltem. Ma szombat van tehát ma nem kellett korán kelnem. Szeretem a szombatokat. De ezt a szombatot valahogy nem,hiszen ma van a buli. Nekem pedig ma kéne megnyernem egy fogadást. Miután elkészültem lementem anyához a konyhába. Mikor le értem láttam,hogy Nick szülei bőröndökkel a kezükben állnak. Most indulnak az üzleti útra. Egy hétig lesznek távol.

-Vigyázzatok az úton. -öleli át anyját Nick. Dylan csak biccent a fejével,látszólag még nem békéltek meg.

-Vigyázunk fiam. -mondja mosolyogva Amanda. -De aztán össze pakolj magad után,nem mint a múltkor. -fenyegeti meg fiát. Hát igen a múltkori buli után se Nick takarított.

-Anya én rendett tartottam amennyire csak lehetett. Ugye Viki, te is itt voltál. -fordúl hozzám hátra Nick. Én meg csak bámulok. Balszerencsémre pont akkor jön oda anya is. Na igen ő nem tudta,hogy eljöttem arra a bulira. Mostmár tudja.

-Igen tanusítom. -felelem hallkan. Nekem már úgyis mindegy. Anya tudja és ki fog nyírni.

Nick szülei kilépnek az ajtón. Nick és Dylan segít kivinni a csomagokat. Anya pedig felém lép. Na itt érzem a vesztem.

-Szóval te is itt voltál? -kérdezte mire bólintottam. Már felesleges lenne tagadni. -Na és egyedül jöttél vagy volt veled valaki? -a valaki alatt Tiffany-ra gondol.

-Tiff is itt volt. -mondom lesütött szemmel.

-Szobafogság. És eszedbe se jusson,hogy ma ott leszel a bulin.

-De anya,hogy kerülném el a bulit mikor én is itt lakom? -kérdezem.

-Úgy,hogy te egész buli alatt a szobádban leszel. És ha megtudom,hogy kijöttél akkor nagyobb büntetést kapsz. -mondja majd elmegy. Kössz szépen Nick. Ezt is elrontottad. Így,hogy nyerem meg a fogadást,ha még ott se leszek?! Ajj,ezt nem hiszem el,ez is csak velem történhet.

Elsőnek Dylan jön be a házba,egyenesen a szobájába megy. Nem megyek utánna vagy ilyesmi. Szerintem most az a legjobb ha kicsit egyedül marad,ő is elég ideges volt. A másik ok meg az,hogy most nincs hozzá hangulatom. Most csak egy dolgot szeretnék. Megfojtani Nick-et.