Szeretni nem bűn

27.fejezet

Az álmom után valahogy nem tudtam vissza aludni.
Csak forgolódtam az ágyon.

Ez az első alkalom, hogy Nick-el álmodtam.

Amíg készülödtem addig azon gondolkoztam, hogy vajon miért pont vele álmodtam.

Miután elkészültem lementem szokás szerint anyához a konyhába reggelizni.

-Jó reggelt! -köszönt nekem Nick és anya, amint beértem a konyhába.

Csak a fejemmel biccentettem, majd a legtávolabbi helyre ültem, hogy minél távolabb legyek Nick-től.

Két okból akartam kerülni Nick-et. Az első az álmom volt, a második pedig, az ami a liftben történt tegnap.

-Elvigyelek suliba? -kérdezi kedvesen Nick.

-Nem kell! -mondom, majd magamra erőltetek egy mosolyt.

-Biztos? -kérdez vissza.

-Igen. Megbeszéltük Tiffany-val, hogy ma buszozunk. -kamuzom.
Ha most vele mennék suliba az nem lenne valami jó ötlet...

Reggeli után elindultam a buszhoz, majd egy fél órás buszozás után, oda is értem a sulihoz.

-Na milyen volt a vásárlás? -kérdezi tőlem Tiffany mikor már a padban ülünk, egymás mellett.

De mielőtt még válaszolhattam volna, akkor lépett be a tanár, aztán pedig el is kezdődött az első óránk.

Nem is kell mondanom mennyire hálás voltam a földrajz tanárnak, ugyanis nem szívesen beszéltem volna a tegnapról.

Szünetben pedig elmentem a szekrényemhez, hogy kivegyem a következő órára a tankönyveket.

-Te kerülsz engem? -kérdezi Nick amint nekidől egy másik szekrénynek. Ami amúgy az én szekrényem mellett van.

-Nem -mondom halkan.
Az igazság az, hogy tényleg kerülöm.

-Pedig nem úgy látszik! Mond miért kerülsz? -erőlteti tovább a dolgot.

-De én nem kerüllek!

-Ha a tegnapi miatt van akkor.... -mondja, de nem tudja befejezni, mivel közbe szólok.

-Nem! Ennek semmi köze a tegnaphoz.

- Oké, akkor mihez van köze? Miért kerülsz? -kérdezi újból.

-Beakadt a lemez, vagy mi?
Hányszor mondjam el, hogy nem kerüllek! -mondom, majd faképnél hagyom.

Vagyis csak hagynám de szokás szerint elkapja a karomat.

-Ha csináltam valami rosszat... -kezd bele, de megint közbe szólok.

-Nem csináltál! Most pedig kérlek engedj! -mondom, aztán végre elengedi a karomat.
Tovább folytatom utamat...

Épp a folyosón mentem amikor valaki elkapta a csuklómat és behúzott az egyik osztályba.

-Nick miért nem tudsz békén.... -kezdtem, de nem tudtam befejezni, mivel mikor megláttam, hogy nem Nick áll előttem, még a lélegzetem is elakadt.

-Szia kislány. -mondja vigyorogva Zack.

-Zack, te meg mi a fenét akarsz tőlem? -kérdezem indulatosan.

-Szép húzás volt a só. Nagyon finom lett tőle a kávém. De legközelebb inkább cukorral csináld. -hajol kicsit közelebb.

-Nem lesz legközelebb!
Ha még egyszer oda jössz ahol dolgozom az arcodba borítom a kávét! Most pedig engedj. -mondom majd elviharzom.