Szeretni nem bűn

3.fejezet

– Te teljesen megőrültél Tiffany? Elmenni bulizni hétköznap?! Hisz holnap még suli!

– És? Pont ez benne a jó... Nyugi, én már mindent elterveztem. Amúgy is meghívtak abba a buliba, de mivel írtad, hogy vészhelyzet van, így inkább ide jöttem –mondta, majd ki is pattant az ágyból, és elkezdte nézegetni a ruhákat a szekrényben.

– Most meg mit csinálsz?

– Keresem a ruhánkat a bulira –mondja és egy olyan fejet vág, hogy "nem egyértelmű mit csinálok?"

– De én nem mondtam, hogy elmegyek. Te menj nyugodtan, de én nem megyek... –mondom elhatározva. Persze Tiffany két perc alatt rá tud szedni valamire.

És ez most sincs másképp...

Bevetette a titkos fegyverét -amitől én menten elolvadok és beadom a derekam- bevetette a kiskutya fejet.

– Ígérem jó lesz! Anyukádnak nem szólunk, mert tudom ilyen későn nem engednek el sehova. Majd kimászunk az ablakon! –mondja a remek tervét.

– Nem is tudom, Tiff...

– Na, ne csináld már. Élj egy kicsit, még fiatal vagy! Igérem nem lesz semmi bajod mivel én ott leszek –mondja és újból beveti a kiskutya fejet.

– Jól van, de ha anyám megtudja és kinyír, akkor te fizeted a temetésem! –mondom, majd elkezdünk nevetni.

Én is felállok és elkezdem nézegetni a ruhákat.

– Ugye nem azt a béna ruhát akarod felvenni? –kérdezi fintorral az arcán Tiff.

– De igen. Mi bajod vele?! –értetlenkedem.

Egy egyszerű szürke ruha van a kezemben. Térdig érő, egyáltalán nem kivágott.

– Az, hogy ezt a ruhát még a nagyanyám se venné fel!

– Ezt miért mondod? Ez a ruha tök szép! –kelek ki a ruha védelme mellett.

– Igen, szép. Fel is venném, ha már két gyereket szültem volna. Ez tökéletes kismama ruha –röhögött Tiff.

– Haha, nagyon vicces. Akkor mit ajánlasz? Hm? Mit vegyek fel? –abban a pillanatban jó ötletnek tűnt, hogy rá bízzam a ruhám választását, de pár perc után meg is bántam. Ugyanis Tiff egy fekete, combközépig érő ruhát választott, aminek a háta nyitott volt.

– Na nem, ezt én nem veszem fel!

Megint megpróbálkozott a kiskutya nézéssel, de most hatástalan volt.

Végül egy egyszerű nadrág és felső mellett döntöttem.

Nem tetszett neki a ruha, amit választottam, nekem meg az nem amit ő, így letettem a ruhákról.

– Biztos ebben jössz? Még van időd átöltözni –mondta.

Ő végül azt a ruhát vette fel, amit nekem ajánlott.

– Sose voltam még ilyen biztos semmiben! –mondtam és ezzel lezártnak tekintettem a témát.

– Na mehetünk?

– Menjünk Tiff, de ha leesel nem foglak meg –mondtam nevetve, majd kimásztunk az ablakon.

Tiff-nek nehezen ment a ruhában, de megoldotta.

Sikeresen odaértünk a ház elé.

Igen, jól gondolod, ez egy házibuli, és én most egy teljesen idegen környéken vagyok, egy teljesen idegen ház előtt.

Ez a ház valami hatalmas és gyönyörű.

– Na készen állsz? –kérdezi Tiff.

– Lehet erre készen állni? –kérdezem.

Őszintén nem sok kedvem van bulizni, de abban igaza van Tiff-nek, hogy ki kell engednem a gőzt.

És erre a legjobb megoldás egy házibuli.

Én nem igazán járok bulizni, nem szeretek és nem is hívnak, de épp azért van a legjobb barátnőm.

Ő mind a két megoldásra orvosság. Elrángat bulizni, plusz hála neki meg is hívnak bulizni.

– Akkor bekopogok –mondja, és már az ajtó előtt is állunk.

Kopogtat, majd ajtót is nyitnak.

És nem is akárki, Nick nyit ajtót.