Szeretni nem bűn

36.fejezet

Két óra kocsikázás után oda is értünk a nagyiék házához.

Mire kiszállok a kocsiból nagymama és nagyapa ki is jön, aztán pár másodperc múlva apa is.

Segítenek kivenni a csomagot a kocsiból.

-Egy bőrönd egy hétvégére,nem sok ez egy kicsit? -kérdezi nevetve apa.
Nemlegesen megrázom a fejem.

Aztán miután anya is elköszönt és elment bemegyünk a házba.

Megölelgetek mindenkit, hisz rég láttam őket, és már nagyon hiányoztak.

-Annyira hiányoztál. -mondja apa.

-Te is nekem. -ölelem meg ismét.

-Képzeld este lesz egy ilyen ünnepség szerű itt a városban és gondoltam elmehetnénk rá. Jó kis apa lánya program lenne. -néz rám mosolyogva.

-Ez egy szuper ötlet. -bólogatok mosolyogva.

-A kedvencedet készítettem,gyere kincsem egyél. -szólal meg a nagyi is.

Erre persze muszáj igent mondanom,mert ha a nagyiéknál vagyok ott bizony kötelező enni. Addig nem hagy békén ameddig nem eszek.

-Jó megyek. -egyezem bele majd elindulunk az ebédlő felé.

Ez a ház is nagyon szép, otthonos. Négy szoba,nappali, ebédlő,konyha ,fürdő,minden van benne ami kell. Emeletes, két szoba fent kettő pedig lent található.
A kedvenc helyem pedig a hatalmas terasz a hátsó udvarnál. Mikor kicsi voltam sokat ültem ott kint.
Azt hiszem ebben a pár napban is sokat leszek ott.

-Nagyon finom volt köszönöm. -toltam el magamtól a tányért miután befejeztem az evést.

Egy mosolyt kaptam válaszul.

-Azt hiszem megyek és kipakolok. -pattantam fel.

-Segítsek felvinni a szobádba a csomagot? -kérdezi apa.

-Nem kell,megoldom. -mosolygok rá.

-Jó, de ha segítség kell csak szólj. -mondja én meg bólintok.

Aztán eszembe jut...

-Hol is lesz a szobám? -kérdezem nevetve. Pont a legfontosabb dologra felejtettem el rákérdezni.

-Ugyan abba a szobába leszel ahol kiskorodban is. -feleli nagyapa.

Elmosolyodom majd elindulok fel a lépcsőn.

Szeretem azt a szobát. Tágas, szép, a fal levendula színű. Van egy hatalmas ágy a közepén. Amellett pedig egy éjjeliszekrény. Az ablak mellett pedig egy iróasztal. És még van egy óriási szegrény is, amiben azt hiszem két ember ruhája is bőven elfér. Ja meg még van egy tv is. Szóval elég szép szoba, kis egyszerű de nagyszerű.

Nagynehezen felértem a lépcsőn -nem volt könnyű felhozni a bőröndöt, míg cipeltem felfelé szidtam magam amiért ennyi ruhát pakoltam,de már késő bánat- aztán bementem a szobámba.

Aztán elkezdtem kipakolni. Tudom csak pár napra maradok, de nem szeretek a bőröndbe kutakodni.

Tevékenységemet egy kopogás zavarta meg.

-Bejöhetek? -dugta be az ajtón fejét apa.

-Persze,gyere. -invitáltam beljebb.

-Van egy jó hírem. -mondta.

-Hallgatlak. -hagytam félbe a pakolászást s ültem le az ágyra.

-Jövő héten költözöm vissza,megvettem a régi házunk melletti házat. -mosolyog.