Szeretni nem bűn

38. fejezet

-Elköltözünk? -lepődöm meg.

Jó igaz mielőtt még én és Nick összejöttünk volna én is azt akartam, hogy minél hamarabb költözzünk el innen, de... ez azóta megváltozott.

Mostmár maradni akarok.

-Miért lepődsz meg ezen ennyire? -kérdezi. -Megmondtam előre, hogy csak pár hónapról van szó. Szerencsére hamarabb összegyült a pénz mint gondoltam. -mosolygott büszkén.

-Nick szülei mit szólnak hozzá? Vagy ezt még csak én tudom? -kérdezősködöm.

-Nem, már ők is tudnak róla.
Nem nagyon örülnek neki, de azt mondták ha bármilyen segítség kell csak szóljunk. De... -akad el egy pillanatra. -Nick még nem tud róla. Azt akartam, hogy te mond el neki.

Bólintok.
Mi mást mondhatnék?
Anya már előre eltervezett mindent.
Ez ellen pedig én nem tehetek semmit.

-Jó majd beszélek vele. -mondom lemondóan.

Elszomorít a tudat, hogy itt kell hagynom ezt a házat, hogy itt kell hagynom Nick-et.

Nagyon nem szeretném itt hagyni, de sajnos nem lesz más választásom.

-Egyébként meg a ház ahova költözünk az közel lesz ehhez a házhoz is és ahhoz is ahova apád költözik. -probál felvidítani.

Hát nem igazán jött össze...

Ezután felmentem a szobámba.

Végig azon gondolkoztam, hogy mikor mondjam el Nick-nek a hírt.
Végül úgy döntöttem, hogy minél hamarabb megtudja annál jobb.
Így elindultam a szobája felé.

Bekopogtam.
Pár perc után ajtót is nyitott.

-Épp hozzád indultam. -mosolyodott el.

Én nem igazán tudtam most mosolyogni.

-Valami baj van? -kérdezi aggódóan.
Elég jól ismer már ahhoz, hogy tudja, hogy valami nincs rendben.

-Ami azt illeti... -keresem a szavakat.
-Beszélnünk kell. -sóhajtok.

Int a fejével, hogy lépjek be.
Mikor beértem leülök az ágyra, Nick pedig mellém ül.

-Mi a baj? -kérdezi.

-Elfogunk költözni. -mondom ki gyorsan. Felesleges húzni az időt.

-Mi? De mégis mikor? -pattan fel az ágyról. Felállok én is.

-Hát igazából még a részleteket nem beszéltük meg anyával, csak annyit tudok, hogy összegyült a pénz, szóval mostmár elköltözhetünk innen.

-Majd beszélek vele és...

-Nem kell, anya már amúgyis eldöntötte. De héj, nézd a dolog jó oldalát. -simitok kezzemmel arcához.

-Na és mi a jó oldala? -kérdezi halkan.

-Fogalmam sincs, de muszáj volt valamit mondanom. -tör ki belőlem a nevetés, pár perc után már ő is nevet .

-Itt alszol? -kérdezi.
Én csak bólintok.

Kitudja lehet ez az utolsó esténk együtt..

Másnap elég jól kelltem fel, megbeszéltük Nick-el, hogy ma korrepetálni fogom őt suli után.

-Ne felejsd el, hogy ma tanulunk. -mondom neki miközben megyünk befelé az iskolába.

-Nem felejtem nyugi. -villant egy nagy mosolyt, majd bemegyünk az osztályterembe és el is kezdődik az első óra.