Szeretni nem bűn

13.fejezet

Ahogy mondtam elindultam a szobám felé. Elég gyorsan szedtem a lábamat,mivel beszédem volt még Nick-el. De mikor beértem a szobám ajtaján csalódás fogadott. Nick már nem volt a szobában. Így a drága hegyibeszéd amit össze raktam a fejemben -amivel jól leszidom- azt nem tudtam elmondani neki,max a falnak. Igaz lehet a fal jobb társaság lenne...

Percekig agyaltam,hogy most menjek be a szobájába vagy ne menjek. Végülis úgy a jó ha kiadod magadból ami a szíved nyomja,nem?!
Szóval döntöttem,megyek és csak elmondom a hegyibeszédem. De mielőtt még elindultam eltettem a naplómat egy biztonságos helyre. Egy darabig biztos ott is marad,nem szeretném ha újból megismétlődne a mai. Elindultam hát Nick szobája felé. De mikor kiléptem az ajtón pont abban a pillanatban lépett ki Nick is. Egyből egymás szemébe néztünk.

-Pont téged kerestelek. -mondtam kicsit mérgesen.

-Hát nem kellett sokat keress...
Mint látod itt vagyok. -jött a válasz.

-Csak annyit akartam mondani,hogy a terved nem sikerült. -mondtam karbatett kézzel, és közelebb mentem hozzá.
Alig volt köztünk három lépés.

-Te meg miről beszélsz? -értetlenkedett.

-Hát arról,hogy tudom,hogy direkt dobtad a hátsó udvarra a naplót,hogy Dylan elolvassa.
De a terved nem sikerült,a naplóm biztos helyen van.

-Ehhez nekem most nincs kedvem,fáradt vagyok. Csak a konyháig akarok lemenni. -mondta. Nagyon meglepett viselkedése. Mindig vevő volt a veszekedésre.

-Érdekes,mikor a teraszomon leskelődtél utánnunk nem voltál fáradt. -folytattam.
Most igazán volt kedvem veszekedni.

-Csak kiváncsi voltam a végére. Elég vicces jelenet volt amikor ráugrottál. -mosolyodott el.

-Muszáj volt,ha nem teszem elolvassa. -mondtam már én is mosolyogva,aztán eszembe jutott,hogy nekem most veszekednem kéne vele,nem itt cseverészni mosolyogva.

-De végül jól sült el. -mondta,de már nem mosolygott.
-Ölelkeztetek is. -tette hozzá.

-Igen.-mondtam mosolyogva,majd hozzá tettem.
-Készülj,mert nemsokára rokonok leszünk. -majd rá kacsintottam. Persze ezt csak azért mondtam,hogy idegesítsem.

-Úgy látom te is álmos vagy,mert hülyeségeket beszélsz. -mondta majd közelebb lépett.
- Azt javaslom feküdj le,aludni. -tette hozzá,majd faképnél hagyott. Elindult a konyha felé,én pedig nem akadályoztam meg.
Láttam,hogy most nem igazán vevő a veszekedésre.

Bementem vissza a szobámba,majd lefeküdtem. És elaludtam. Az álmom főszereplője pedig Dylan volt.

Másnap nagyon jól keltem. Hamar elkészültem majd lementem anyához a konyhába. Köszöntem neki,majd megpusziltam és már ettem is a reggelimet.
Ma csütörtök van,és sajnos még suli. Szerencsére ma nem írok semmiből se dolgozatot. Így a mai napom jó lessz. Vagyis nagyon remélem.

-Elfelejtettem mondani. Köszi a palacsintát. -mondtam anyának,utalva a tegnapi palacsintára amit felküldött Nick-el.

-Milyen palacsinta? -kérdezte.

-Hát amit tegnap felküldtél nekem,miután kihagytam a vacsit. -mondtam és nagyon vártam a válaszát. Azt reméltem,hogy majd valami olyasmit mond,hogy "jaj igen tényleg,elfelejtettem".
De nem ezt a választ kaptam.

-Én nem küldtem neked palacsintát.

-Akkor biztos álmodtam. -mondtam nevetést tettetve.
Az nem álom volt. Nick tényleg hozott nekem palacsintát. Csak ezekszerint nem azért,mert anya kérte meg rá,hanem magától. És mikor ez eljutott a tudatomig,valami furcsa érzés fogott el. Nem tudom micsoda,mintha örültem volna annak,hogy Nick kedveskedett. Gyorsan elsöpörtem ezt a furcsa érzést a szőnyeg alá. Gondolom azért érezhettem így,mert Nick még sose volt kedves velem.