Szeretni nem bűn

32.fejezet

-Na mit mondasz? -kérdez rá újból.

-Én... -kezdem de nem tudom befejezni, mert Dylan megcsókol.

Egyből ellököm magamtól.

-Te normális vagy? -esek neki.
-Mit képzelsz magadról? -emelem meg a hangom.

-Én azt hittem... -mondja de most én szakítom félbe.

-Hát rosszúl hitted. Most pedig menj ki! -utasítom. De nem mozdúl.
-Dylan azt mondtam, menj ki! -szólok rá újból.

-Rendben kimegyek, csak kérlek válaszolj arra amit az előbb kérdeztem.

Ezt nem hiszem el, ellöktem magamtól az nem elég válasz?

-Nekem más tetszik, sajnálom. -zárom le ennyivel a témát.

-Nick az? -kérdezi egyből.

-Mit érdekel az téged?

-Jó. Igazad van, semmi közöm hozzá.
-mondja majd készül távozni. De mikor az ajtóhoz ér megtorpan.
-Sajnálom a csókot. -néz újból a szemembe.

Én csak bólintok.

Nem akarok többet beszélgetni vele, csak azt akarom, hogy menjen végre ki innen.

Majd végre kinyitja az ajtót.
Csak ezzel egy gond van, az, hogy az ajtóban áll valaki. Az a személy aki most nagyon nem kéne ott legyen.

Nick áll ott. És minket néz.

-Szia, Nick. Elég késő van. 
Mit csinálsz erre? -kérdezi tőle Dylan.

Jaj Dylan, fogd már be!
Gondolom magamban.

-Ezt én is kérdezhetném tőled. -vágja rá Nick. Épp válaszolna Dylan amikor Nick folytatja. -De nyugi, nem érdekel. Én úgyis menni készültem. -feleli és közben rám néz.

Aztán elmegy.

-Nick! -szólok utánna, de nem áll meg, csak megy tovább.

Utánna kell mennem.
Sőt utánna is akarok menni.
De tervemet megakadályozza a mellettem álló Dylan.

Elkapja a csuklóm.

-Szinte gondoltam, hogy Nick az aki tetszik neked. De szerintem ő nem hozzád való. -kezdi monológját.

-Ki vagy te, hogy meg mond nekem ,hogy ki hozzám való meg ki nem? -rántom ki a kezem szoritásából.
-Törődj a saját dolgoddal és engem hagyj békén! -mondom majd faképnél hagyom.

Mégis kinek hiszi magát?!

-Ne feledd, hogy rajtad kívűl még ott van neki Rebeka is! -kiáltja utánnam.

Megtorpanok.

Ne is foglalkozz vele Viki....
Csak menj tovább Nick után!
Adok saját magamnak parancsot majd megrázom a fejem és egyszerűen tovább sétálok.

Hamar oda érek Nick szobája elé.
Bekopogok. Semmi. Még egyszer bekopogok, megint semmi.

-Nick kérlek engedj be, had magyarázzam meg.

Egy pillanatra azt hiszem, hogy nem fogja kinyitni az ajtót, de tévedek.

Szépen lassan nyitódik az ajtó.

-Csak egy dolgot kérdezek. -mondja teljesen nyugodtan.
-Miért volt ott Dylan?

-Csak beszélni akart velem én pedig mondtam, hogy jöjjön be, hogy ne kint a folyosón beszélgessünk. -mondom az igazat.

Na és most fog jönni az a kérdés amit legszívesebben elkerülnék...

-Miről akart beszélni? -kérdezi.
Na igen erről a kérdésről beszéltem.