Szeretni nem bűn

15.fejezet

Dylan kocsijában ülünk. Én és Nick a hátsó ülésen ülünk, egymás mellett. Hogy hogyan kerültünk egymás mellé? Hát úgy, hogy én hátra ültem, mivel abban a hitben voltam, hogy majd Nick ül előre Dylan mellé, de tévedtem. Nick mellém ült. Amin nem csak én lepődtem meg, hanem Dylan is.

-Tulajdonképpen te miért is jössz velünk? -kérdezte Nick kicsit lekezelően Dylan-től.

Erre én oldalba löktem a karommal, hogy fogja be a száját.
Ő pedig ezután rám nézett egy olyan tekintettel, hogy "most mi rosszat mondtam?"

-Ezt igazából én is kérdezhetném tőled! -szóltam közbe még Dylan válasza előtt.

-Nekem muszáj volt jönnöm, de neki nem -mutatott Dylan-re.

-Én csak segíteni jöttem, mert Viki megkért rá - szólalt meg Dylan is.

-Nagyon köszönöm, hogy velünk jöttél -mondom Dylan-re nézve, majd meglököm ismét kezemmel Nick-et és hozzá teszem.  -Nick is örül, hogy itt vagy, ugye Nick? -nézek Nick-re jelentőségteljesen, hogy végre mondjon már valami kedveset is.

-Igen, nagyon örülök, majd ki ugrok az ablakon örömömben -mondja bunkón mire ismét meglököm a kezemmel, de ő elkapja a karomat és közelebb húz magához.
-Ha még egyszer meglöksz a kezeddel esküszöm lekötözöm őket! -mondja alig pár centire az arcomtól.

-Lábam is van -felelem, majd elmosolyodom. Ezzel arra akartam célozni, hogy ha nem fogom tudni a kezemet használni akkor majd fogom a lábamat. Nick vesz egy nagy levegőt, láthatóan sikerült felidegesítenem pár perc alatt, majd elengedi a karomat.
Távolabb huzódom tőle.

-Minden rendben ott hátul? -kérdezi Dylan miközben ránk néz a visszapillantón keresztül.

-Igen -mondjuk egyszerre Nick-el.

Ezután nem beszélgetünk többet. Talán jobb is, még a végén kilököm Nick-et a kocsiból, vagy ő engem.
Pár perc múlva meg is érkezünk a kávézóhoz. Kiszállunk a kocsiból, bemegyünk, majd helyet foglalunk egy három személyes asztalnál.

-Na szóval mi a feladat? -kérdezi Dylan.

Én pedig miután kipakoltam a papírt és a tollat elkezdtem magyarázni a feladatot. Nick addig békésen nézi az arra járó vendégeket, pontosabban az arra járó lányokat.

-Figyelnél? -kérdezem Nick-től, miután végeztem a magyarázással. Zavar, hogy nem a feladatra koncentrál, hanem a lányokra.

-Épp azt csinálom -mondja mosolyogva, de még mindig nem engem néz. Továbbra is a lányokat figyeli. Épp mondanék valami "szépet" neki mikor megjelenik a pincér.

-Hozhatok valamit? -kérdezi tőlünk mosolyogva. Mindenkit alaposan megnéz, de inkább engem figyel. Elég helyes fiú.

-Én egy ilyen kávét kérek -mutat az egyik kávéra az étlapon, Dylan.
- Ti? -kérdezi rám és Nick-re pillantva.

-Én is -mondja Nick.

-Na és a szép hölgynek mit hozhatok? - kérdezi tőlem a pincér fiú, mivel még nem mondtam, hogy mit szeretnék rendelni.
Kicsit zavarba jöttem.

-Ugyan azt -válaszolok mosolyogva.

Vissza mosolyog, majd fel írja az én rendelésemet is.

-Ennyi -mondja Dylan, kicsit mintha ideges lenne.

-Elmehetsz - teszi hozzá Nick kicsit se kedvesen.

A fiú arcáról eltűnik a mosoly.
Bólint, majd távozik.
Hát ez meg mi a fene volt? Miért viselkedett így Dylan meg Nick?