Szeretni nem bűn

14.fejezet

Hamar oda értem a pályához. Ami tele volt fiúkkal. Volt egy pár srác akin már póló sem volt. Zavarban voltam. Hisz nem minden nap látok szaladgálni srácokat póló nélkül, de félre kellett tennem zavaromat.
Most sokkal fontosabb dolgom volt, megtalálni Nick-et.

Szememmel őt kerestem és pár másodperc bámészkodás után meg is találtam. Rajta sem volt póló. Elég izmos. Megráztam a fejem, hogy ne gondoljak tovább Nick-re, és elindultam felé.
De valaki utánnam szólt.

-Hát te meg mit keresel itt bongyorka? -csak egy valaki hív bongyorkának, az pedig Lucas.
A hang irányába fordúltam.
Tényleg Lucas volt.

Oda sétált hozzám, ezzel megakadájozva tervem, miszerint Nick-hez megyek leszidni.
Majd felvonta eggyik szemöldökét ezzel jelezve, hogy még mindig válaszomra vár. Én pedig végre észhez kaptam és válaszoltam.

-Öhm..Nick-et keresem.

-Már azt hittem engem. -mosolyodott el. Nem értettem mire kell ez a nyomulós szöveg. Miért keresném őt?!

-Hát rosszúl hitted. És ha most megbocsájtasz. - mondtam, majd fordultam is, hogy indulok, de akkor valaki neki rúgta a labdát Lucas vállának. Nem mondom, hogy erősen, de azért biztos megérezte.
Abba az írányba néztem ahonnan a labda jött. És találjátok ki, hogy épp ki sétált hozzánk a labdáért.
Hát persze, hogy Nick.

-Ez fájt haver -mondta Lucas.

-Reméltem is. Nem udvarolni kell hanem a pályán lenni -válaszolt kicsit mérgesen Nick.

-De nekem most nem kell játszanom. Kispadon vagyok -védekezett Lucas.

-Akkor se udvarolj a pálya közepén! -mondta

-Csak beszélgettünk -vágtam közbe.

-Ne itt beszélgessetek! -mondta rám sem nézve. Végig Lucast nézte. Ezután Lucas morogva távozott, majd helyet foglalt a padon.

Aztán Nick felém fordult.

-Elmondanád nekem, hogy mit keresel itt Smith? -kérdezte és mostmár végre az én szemembe nézett.

-Ezt én is kérdezhetném tőled. Te mit keresel itt?! -kérdeztem vissza.

-Én edzek mint látod -válaszolt kicsit bunkón.

-Megbeszéltük Nick. Megigérted, hogy suli után találkozunk és megcsináljuk a közös munkát! -mondom neki kiakadva. Hozzátenném teljesen jogosan.

-Én nem igértem semmit. Te mondtad, hogy ma csináljuk, te voltál elhatározva nem én. Én mondtam, hogy ma sem jó. Mint látod dolgom van!

-Rendben, ha ma nem akkor mikor? Holnap? -kérdeztem.
Reméltem, hogy megtudjuk beszélni, de úgy néz ki tévedtem.

-Holnap is edzésem van.

-Ma edzel, holnap edzel, aztán meg bulizol. Rám mikor lesz időd?! -akadok ki.

-Azt hittem azt az időt nem rád szánom, hanem a feladatra -mondta mosolyogva, ezzel utalt a kis veszekedésünkre üzenetben.

-Nyelvbotlás. Na mindegy ma csináljuk és kész, gyere! -mondtam és megragadtam a csuklóját, majd elkezdtem húzni magam után.
Csak Nick sajnos nem jött én meg nem voltam elég erős. Egy lépést se mentünk, pedig én próbálkoztam tényleg.

-Olyan aranyos ahogy próbálkozol. -mondta nevetve. Pedig nem volt vicces. Inkább kínos. A fiú egyhelyben áll a lány meg próbálja maga után rángatni, sikertelenül. Elengedtem csúklóját, láttam, hogy így nem fog működni.