Te kellesz szenvedéllyel

Baj van..

Meglepődve el is ültem onnan, de ő egyre közelebb csúszott.

-Mit akarsz? -kérdőn nézve
-Nem jöhetek friss levegőt szívni?-mondta
-Tudtommal mást szoktál szívni
-Hoppá talán nyomozol utánam?
-Ne álmodozz ,ennyire nem vagy érdekes
El is ment ezután, örültem is nem voltam jó kedvemben, éppen anya hívott hogy történt otthon valami nagyival, sokkal jobb dolgom volt annál hogy vele foglalkozzak.
Majd megint le ült valaki mellém.

-Húzz már innen-kiáltottam
-Nem tudtam hogy foglalt ez a hely - mondta nyugodt hangon egy ismeretlen
-Jajj bocsánat azt hittem valaki más vagy
-Semmi baj amúgy Ryan Collins vagyok
-Én Emily Clark
-Örülök Emily a talalkozásnak
-Mégegyszer sajnálom
-Semmi baj nincsen, amúgy mi a baj? -kérdezte érdeklődően
-Nem hiszem hogy érdekelne, de nem gondoltam hogy észreveszi mivel jól lepleztem a szomorúságomat.
-Szívesen meghallgatlak - mondta
Tudom hogy most ismertük meg egymást ,de meg bízhatsz bennem

-Elkezdtem neki mesélni , muszaj volt mivel Lisa nem volt itt és nem bírtam volna ki hogy ne adjam ki magából a bajomat. Elmeséltem neki hogy mi történt a nagyival,mar egy ideje mondjuk neki hogy vigyázzon jobban,ha biciklizik mivel idősebb. De most se hallgatott ránk nagyon makacs, talán tőle örököltem ezt a tulajdonságomat. Tudni kell hogy nagyon sokat voltam nyaranként nagyival, mindig elmentünk a piacra,vettünk virágokat olykor kukoricát és azt otthon megfőztük.  Ő tanított meg húslevest főzni, sütit sütni. Sajnos anya sokat dolgozott,ezért tőle tanultam ezeket a dolgokat. Nagyapával fel keltünk 8:00-kor reggeliztunk és mentünk ki a kertbe, vetni,aratni, kapálni. Tudom nem lánynak való munka, de mindig amikor tudtam velük töltöttem az időmet. Imádtam velük lenni.

-Nagymamám kórházba került
-Sajnálom nagyon nagy baj történt? -kérdezte
-Felépül , de súlyos sérülései vannak, és nagyon izgulok érte. Az a legrosszabb hogy nem lehetek ott most vele és ez az én hibám miért kellett ilyen messzire elköltözzünk tőle.
-Sajnálom nem kellett volna ezzel zaklassalak és a siránkozásomat végig hallgasd.
-Szívesen tettem főleg ilyen szép lány társaságban.
-Már nem sírtam hanem nevettem
Majd megölelt, olyan jó érzés volt. Nagyon jó illata volt, és a pulcsija is puha volt.Sokat segített nekem ezzel már hogy csak meghallgatott.
Majd kijöttem az ölelésből megcsodáltam a szép ég szín kék szemét, barna haját. Egészen jól nézett ki.
-Nem,nem ,nem tetszhet-mondtam magamnak
Majd ő törte meg a gondolkozásomat
-Hova jársz iskolába?-kerdezte
-Ide a városba ahova James jár- gondoltam azt az egós embert mindenki ismeri
-Én most jöttem ide 1 hónapja,hogy hogy nem találkoztunk
-Nem is tudtam, de örülök hogy találkoztunk és köszönöm hogy meghallgattál, de nekem most haza kell mennem ha nem bánod.
-Egyedül mész?
-Igen
-Akkor elkísérlek
-Nem szükséges, nem tudsz majd vissza találni ide.
-Nem baj nem hagyhatlak egyedül.
-Rendben
Sétáltunk közben meséltünk egymás életéről, ő is mesélte hogy barátnője fél éve szakított vele mert nem akart távkapcsolatot . Milyen hülyeség gondoltam magamban ha szeretsz valakit megpróbálod.
Megbeszéltük hogy holnap együtt kávézunk reggel. Majd egy öleléssel elköszöntünk.

-Másnap reggel 7:30-kor találkoztunk...