Te kellesz szenvedéllyel

Soha többet

Emily:
A beszélgetés után ami nem is nevezhető annak , inkább bementem a városba sétálni, túl sok volt nekem, hogy már megint ő volt ott velem. Összezavar és  Ryant nem akarom elveszíteni. Jót tett ez nekem kicsit gondolkodhattam, olyan hangulatos volt este a város is ,leszartam hogy késő van , de ez kellett hogy egyedül legyek .

-Másnap éppen biológia órán ülök, teljesen ki vagyok nem tudok másra csak Jamesre gondolni.
Az óra felénél járunk valaki kopog az ajtón, Emily Clarkot kéretik az irodába.
Mi a szart csináltam már megint, nem elég a James ügy még ez is. -gondoltam magamban.

-Rendben Ms Clark menjen-mondja Carter professzor.
-Éppen hogy ki lépek és becsukom az ajtót valaki a karomat megfogja és elránt egy másik terembe .
-Mi a szar van megint veled ? Mostmár mindig ez lesz?
-Mi bajod van velem? -kérdezte James
Neked semmit nem jelentett?
-Kellett volna? Nekem barátom van elmondtam már őt szeretem.
Szeretném ha leszállnál rólam és keresnél egy kurvát magadnak az úgyis nagyon jól megy neked.

-Hidd el én is azt tenném , de teljesen megőrjítesz engem,soha nem utált egy lány se. Te teljesen más vagy.
-Örülök neki de soha nem kapsz meg.

-Mielőtt elmentem beszóltam neki mint mindig mivel utálom
-Megfogta a kezemet és oda húzott magához
-Igenis utállak szóval engedj el-mondtam
-Dehogy utálsz inkább kívánsz , majd megcsókolt
-Én meg nem tudtam ellenállni a kísértésnek és ezzel meghazudtoltam magamat.