Te kellesz szenvedéllyel

Teljesen összezavarodtam

Emily szemszögéből:
Egész este csak arra a csókra és rá tudtam gondolni. Megakartam ismételni, de nem lehet mivel barátom van és őt szeretem.

James szemszögéből:
Hogy nem vettem észre olyan átkozottul jó csaj, és az a csók. Meg kell próbáljam mégegyszer, amúgy sem bírom ha nem szerzem magamnak, főleg hogy eddig soha nem utált egyik csaj se , mindenki próbálkozott nálam , de ő egyedül nem és éppen ezért tetszik nekem.

Emily:
Megérkeztem a suliba, attól féltem hogy össze találkozok Jamessel, nem akartam még egy rossz döntést hozni.
Valaki megölel hátulról
-Szia édes-mondta James
-Sziaa
Olyan lelkiismeretem van a tegnapi miatt, alig tudtam megszólalni
-Baj van?
-Dehogyis, nincsen semmi-persze hazudtam.
Ezután megcsókolt, láttam a szemem sarkából , hogy James figyel miközben mással beszélget. Teljesen összezavart , nem így kellett volna történnie vissza kell térjek a bunkós énemhez. Mikor el sétálunk előtte kézen fogva oda szólok neki
-Mivan látás sérült lettél? Nem kell ennyire nézni menjél dugj egyet az úgyis megy neked.
Reméltem hogy ezzel elfelejti a tegnap estét és le száll rólam.

James:
Fura érzés fogott el,olyan mintha megpofoztak volna. Borzasztó érzés volt hogy ennyire semmibe vesz és megint beszól. De akkor is meg kell szerezzem.

Szóval meg is léptem, megnéztem hány órája lesz , pár óra múlva vártam is a terme előtt.

Emily:
Megyek ki az utolsó órámról, végig szenvedtem az egész napot, Ryanhez alig szóltam. Mennék ki de valaki be ránt az egyik terembe. Jamessel találom szembe magamat.

-Mi a fasz van veled? -mit nem értesz abból hogy hagyjál
-A tegnapi napról..-kezdene bele de én félbe szakítom.
-Nem történt semmi..
Majd ott hagytam egyedül