Te kellesz szenvedéllyel

Megbolondít

Emily: Nem tudom mit gondoljak, megértem hogy az apja hírére ilyen rosszul reagált, de ez akkor sincs rendjén hogy így beszél velem ráadásul amiket mondott , azt teljes higgadtsaggal..

Hallom hogy valaki jön és ordít. James volt az valószínűleg engem keres. Kereshet is. Majd megtalált nem tudtam olyan gyorsan elmenni.

-Te teljesen megőrültél és ha történik veled valami?-mondta ijedten amilyennek meg soha nem láttam
-Mégis mi történne ?
-Nem tudom, de féltettelek, nem mehetsz csak egy szó nélkül el..
-Inkább hagyj el menni most
-Nem foglak magadra hagyni, beszéljük meg kérlek tényleg nagyon sajnálom.
Láttam a szemeiben a megbánást, megértem hogy miért bukott ki de az faj ahogy viselkedett velem.
- Rendben beszéljünk
-Szóval újra kezdhetnénk ezt , mindent megteszek hogy el hidd hogy tényleg fontos vagy.
-Én is sajnálom hogy csúnyán beszéltem veled csak tényleg rosszul esett
Mesélnél apudról hogy mi volt vele?
Majd elkezdtünk órákig beszélni a másik családjáról. Végre valakinek ilyen témában is megnyíltam. Elmeséltem, hogy apukám nem jött el a ballagásomra, mert elvileg dolgozott, bár én úgy gondolom hogyha elakart volna jönni akkor megoldotta volna, igaz ő külföldön dolgozott.
.
.
Jamesnek sem volt tökéletes kapcsolata az apjával, nem sokat volt vele kiskorában mindig dolgozott, de voltak nekik is szép pillanataik mikor mégis elmentek focizni, túrázni vagy szerelni az autót. Így az anyukajaval töltött sok időt, próbált neki mindenben segíteni amikor csak tudott. Szüksége is volt így hamar megtanulta a férfias feladatokat segédkezett a ház körüli munkákban, megszerelt mindent. Igazából úgy vigyázott a saját anyukájára ahogy csak tudott.
Emily:
-Soha nem gondoltam hogy ilyen gondoskodó tudna lenni, mindig bunkó volt és mutatta a nagy macsót.
James:
-Mindig olyan tudatosnak tűnt boldognak, de vannak benne mely sebek.