Egyformán |Monoma × Reader - Befejezett|

7. - Menedék

Egész órán Fat Gummal beszélgettem, majd amikor megszólalt a csengő, elhagytuk a beszélgetésre kijelölt helységet. Én elköszöntem tőle, majd a terembe igyekeztem. Én voltam az első aki bent volt, és a hősruhámnak a csomagját vissza is tettem a helyére. A helyemre ültem, amíg a többiek meg nem érkeztek.

  - Hol voltál órán? - jött a padomhoz Kirishima.

  - Aizawa-sensei beszélgetett velem.

  - Miről? - pislogott.

  - Csak pár dologról, de nem lényegesek - legyintettem - Ugyanúgy az osztály része vagyok és részt is vehetek a gyakorlati órákon.

  - Akkor jó - mosolygott a vörös hajú fiú, majd lepakolta a holmiját a helyére.

  - Sziasztok! - lepett a terembe Kendo, majd mosolyogva odajött hozzám.

  - Szia - álltam fel, majd öleltem meg szorosan ő.

  - Milyen újra a suliban lenni? - dőlt neki mosolyogva a padomnak.

  - Őszintén szólva az első órán furcsa volt, de egyre jobban megszokom, hogy újra itt vagyok - mosolyogtam.

  - Akkor jó, ennek örülök - simogatta meg a karomat - És jól vagy?

  - Persze, megvagyok.

  - Biztos?

  - Biztos - bólintottam.

  - Nem félsz, hogy nem tudod a többiekkel tartani a lépést? - kérdezte őszintén, mindenféle rossz szándék nélkül.

  - Nem igazán. Ha mindent beleadok, akkor nem maradok le.

  - De ugye tudod, hogy egészen más az, ahogy te teljesítesz és ahogy ők? - kérdezte halkan.

  - Persze, hogy tudom - néztem oldalra.

  - Hé, ne bizonytalanítsd el, miután összekapartuk! - szólt Kendora Bakugo.

  - Nem veszem annak - néztem a szőke hajúra - Csak kimondja amit gondol, és kimondja az igazságot is. Akármennyire is kellemetlen.

  - Tényleg nem bántásnak szántam - nézett rám legjobb barátnőm.

  - Tudom, mondanod se kell - sóhajtottam.

  - [Név], a zakkant agyú keres téged - mutogatott ki Mineta az ajtón.

Odakaptam a tekintetem, és megláttam Neitot. Biccentettem neki, hogy jöjjön be, ő azonban csak a száját húzta és nem mozdult.

  - Gyere már be, nem eszünk meg - szólt oda neki Kaminari.

  - Be nem teszem a lábam az A osztály termébe. Megőrültetek? - kerekedett el a szeme.

  - Miért is változott volna meg? - sóhajtott Izuku.

  - Kimegyek majd én hozzá - sóhajtottam, majd elindultam az ajtó felé.

Kiértem a padok közül, majd az ajtóig meg sem álltam. Odaérve felnéztem Neitora, ő pedig az udvar felé biccentett.

  - Kendo - néztem a lányra, ezzel is jelezve, hogy jöjjön ő is.

  - Én itt maradok beszélgetni Momoval - mutatott a lányra mosolyogva.

  - Rendben - mosolyogtam rá halványan, majd Neitora néztem.

  - A blézert nem húzod fel? Hideg van kint.

  - Kendo, idedobod a blézerem? - fordultam vissza, mire barátnőm megfogta a ruhadarabot, és felém dobta, én pedig elkaptam azt egy kézzel. Ezt követően szétnyitottam, majd felhúztam magamra - Köszi! - néztem rá hálásan, majd kiléptem a teremből.