Egyformán |Monoma × Reader - Befejezett|

9. - Romba dőlt homokvár

Reggel Neitoval ketten mentünk az iskolába, viszont útközben összefutottunk Kirishimaval.

  - Szia-szia! - köszöntem a vörös hajú fiúnak, aki mosolyogva csatlakozott hozzánk.

  - Nagyszerű, most idejött - húzta a száját Neito.

  - Istenem - sóhajtott Kirishima, majd lenézett rám, ugyanis mellettem sétált - Mi újság?

  - Reggel van, fáradt vagyok, és szeretném, ha hétvége lenne - szóltam zavartan.

  - Szerintem mindenki nevében beszéltél most - nevetett a vörös hajú - Fat Gum szeretné, ha hétvégén elmennénk az ügynökséghez. Ráérsz?

  - Persze, nincs dolgom - válaszoltam.

  - Mondd, miért erre jössz suliba? - nézett hirtelen Neito Kirishimara.

  - Haver, erre lakom. Mégis merre menjek? - kerekedett el a fiú szeme.

  - Az út másik felén - mutatott a másik oldalra.

  - A hideg ráz tőled - lett libabőrös a vörös hajú fiú - Oh, ott van Bakugo. Majd a teremben találkozunk - mosolygott rám, majd átsietett a másik oldalra, ahol a szőke hajú osztálytársunk volt.

  - Végre elment.

  - Neito! - szóltam barátomra - Mindjárt bokán rúglak! Milyen utálatos vagy!

  - Én nem - vont vállat.

  - De igen!

  - Nem akarok veled kora reggel veszekedni, szóval, shh - halkított el, én pedig megforgattam a szememet, majd szabad kezemmel oldalra nyúltam, és zakón keresztül megcsíptem az oldalát.

 -  Au! - ugrott egyet a nyílt utcán, és páran felénk is fordultak a hang miatt.

  - Upsz - nevettem.

  - Hogy az a! - nézett felém, de én abban a pillanatban elengedtem a kezét, majd erősen megszorítva a kezemben az iskolatáskámnak a pántját, futni kezdtem.

Nevetve futottam Neito elől, aki igyekezett rohanni utánam, azonban eléggé reggel volt még, és az ízületei még nem voltak bemelegítve. Nagy előnyben volt részem, és ahogy befordultam az egyik sarkon, megálltam, hogy majd Neitora ijesszek.
  Csak vártam és vártam, majd amikor lépteket hallottam, hirtelen kiugrottam a sarok mögül.

  - Bú! - szóltam nevetve, de amint realizáltam, hogy az nem Neito, megfagyott bennem a vér.

Egy csuklyás alak volt, és olyan rémisztő aurája volt, hogy az nem mindennapi.

  - Fogják meg azt a fickót! - ordította egy rendőr, nekem pedig azonnal leesett, hogy egy gonosztevő, vagy bűnöző van előttem.

Már aktiválni akartam a képességemet, hogy lelassítsam, azonban hamar realizálódott bennem, hogy ezt már nem tudom megtenni.
  A csuklyás alak elmosolyodott, majd felemelte a kezét hirtelen, én pedig minden bátorságomat összegyűjtve készen álltam arra, hogyha kell, akkor képesség nélkül, de megküzdők vele. Azonban a dolgok nem úgy alakultak, ahogy én azt gondoltam. A csuklyás alak mögül hirtelen egy kétszer akkora férfi ugrott elő, hatalmas vicsorral, bennem pedig meghűlt a vér.

  - [Név]! - hallottam meg a hangomat, majd a semmiből valaki nekem ugrott hátulról, és elvesztve az egyensúlyomat, sodort magával, és a kemény úttestre estünk.

A térdembe fájdalom költözött, és tekintetem egyből az engem ellökő illetőre vezettem. Kirishima volt az, és Bakugo, valamint Neito akkor értek oda, amikor Best Jeanist elfogta a két ismeretlent, három rendőr társaságában. Így, nem tűntek annyira erősnek, hiszen moccanni se bírtak, azonban ha nem jön senki, akkor lehet, hogy meg is ölnek.