For you - JIKOOK

1

Jimin szemszöge

Fáradtan rogytunk össze a sok órás gyakorlás után. Még nem megy tökéletesen, de sokat haladtunk vele. Kitalálhattak volna valami egyszerűbb koreográfiát is! De persze egyre jobbnak kell lennünk és mi azt akarjuk, hogy mindenkinek leessen az álla, mikor meglátja az új táncunkat!

Mindenki kifeküdve pihegett a gyakorló termünk padlóján. Megkerestem Jungkookot a szememmel és néztem, ahogy fel-le emelkedik a mellkasa.

Megpróbálta felkötni homlokára hulló haját, de még nem olyan hosszú, mint decemberben volt, ezért nem járt sikerrel. Néztem, ahogy kimerülten beletúr selymes hajába.

Odamásztam hozzá és pár pillanatig néztem az arcát. Fölé támaszkodtam és így kérdeztem meg:

-Megint meg szeretnéd növeszteni a hajad? - szóltam lágy hangon.

A fiatalnak kipattantak a szemei, ahogy meghallott és csodálkozva bámult rám gyönyörű, sötétbarna szemeivel.

-Ne... Nem tudom, majd olyan lesz, ahogyan a fodrászaink alakítják. - mondta bizonytalanul kicsúszva alólam. Halkan felnevettem és felé fordultam.

-De te is tudod, hogy figyelembe veszik a kéréseinket, hogy milyen színűre és fazonúra szeretnénk.
-Persze, persze, de olyan gyakran kell váltogatnunk, hogy nincs időm megszokni egyiket sem, ezért nem tudom melyik a kedvencem.
-Nekem már majdnem fél éve ilyen szőkés. Mostanában te festetted havonta a hajad. - mondtam szúrkálódva.
-Hé! Én csak próbálok tetszeni a rajongóinknak. - mondta felháborodottan.

Felkuncogtam és közelebb csúsztam az előttem ülőhöz és belevezettem kezeimet a sötétbarna-mentás színű hajába.

-Ez jól áll. - mondtam neki. A kicsi zavarában lehajtotta a fejét és a földet bámulta. Felemeltem kobakját, hogy az én szemembe nézzen.
-De még rikító zöld is lehetne, úgy is tetszenél! - borzoltam össze séróját.

Idilli pillanatunkat Yeontan, Taehyung kutyája zavarta meg, ahogy ráugrott örömében a velem szemben ülőre. Miután a szőrpamacs visszaszaladt gazdájához, felsegítettem Jungkookot a földről és hívtam a többieket is, hogy menjünk, mert éhen halok.

A buszban vezetőnk, Namjoon és Yoongi nagyban magyaráztak egymásnak valamit, Jin boldogította a többieket agyatlan vicceivel és Hoseok fülsiketítő nevetése betöltötte az egész járművet.

Otthon, míg vártunk az ennivalóra kihívtam egyik örökmozgó társamat focizni. 10 perc után már sírva röhögtünk, hogy sose sikerül odapasszolnunk a másiknak a labdát és a passzokat is mindig megtoldottuk egy-két nevetséges táncmozdulattal.
-Nem értem, hogy miért erőltetjük ezt. - mondta nevetve Hoseok.
-A nagy J-Hope bármilyen táncot meg tud tanulni, de a futball kifog rajta! - kiáltottam szemtelenül.
-Na! Akkor ezt nem hagyom, próbáljuk meg még egyszer! - pattant fel komoly arccal. Kuncogva feltápászkodtam.

Egy idő után magabiztosan kijelentette, hogy „Látod milyen jól megy ez is!" Aztán a következő pillanatban miután elrúgta felém a labdát keresztbe lépett a másik lába előtt és kigáncsolva saját magát elterült a földön. Hihetetlenül vicces volt látni, ahogy a legjobb táncosunk focizás közben milyen kétballábas tud lenni! Hoseok megunta, hogy ilyen jól szórakozom rajta ezért durcásan bevonult a házba megnézni, hogy megjött-e már az ínycsiklandó ételünk.

Ebéd után kiültem otthon a kertbe a cseresznyefák alá. Hallottam, hogy jön valaki felém, leül mögém, átkarol, lábait pedig szétrakja két oldalamon. Kook rárakta a fejét a vállamra és nagyot szusszant.
-Mit csinálsz idekint Jiminie? - kérdezte édes hangján.