𝔻𝔼𝕊𝕋𝕀ℕ𝕐 [𝕏𝕀𝔸𝕆 𝕏 ℝ𝔼𝔸𝔻𝔼ℝ]

∆ 1. FEJEZET ∆

[ JELEN ]

-[A/Név]!

-Öld meg őket!

-Vágd le a nyelvét, nem ismeri a tiszteletet.

Elektromosságot vezetve pehelykönnyű kardomba, egy pillanat alatt a Baal által nem kívánt személy mögött teremtem, majd mielőtt akármit is mondhatott volna, megemeltem kezemet, és lehunyt szemekkel véget vetettem az életének. Az utca kihalt volt, tekintettel arra, hogy már bőven lehetett éjfél is, mikor én vadászni indultam, az egyik kuncsaft pedig pont a látóterembe ugrott. Így, nem hezitálva semmit lopóztam mögéje, és csináltam egy tíz centiméter mély sebet, egészen a mellkasától kezdve, a hasa aljáig.

-B-Baal...Mentsen...mehg-...-Voltak az utolsó szavai, miközben az immár nyitott szemeimbe pillantott, melyek szinte csillogtak, ahogy az éj sötétjében a Hold megvilágította őket. Egy vonallá préseltem ajkaimat, ahogy az energia miatt, mely a kardomba volt, s mostmár immár a testében van megrándul, majd teljesen elszáll belőle az élet.

Szinte éreztem, ahogy a szemeim megtelnek könnyekkel, de elfordítottam a fejemet, és félkézzel megtöröltem arcomat. Ahogy ruhám bőrömhöz ért, letöröltem vele a ráfröccsent, friss vért, melyre utána undorral néztem. Csak nem tudtam, hogy pontosan mire is. A kezemre, vagy a vérre.

Hagytam, hogy utamon a kardom vége végigkarcolja a járdát, ezzel kisebb, éles hangot kiadva, magam mögött húzva. Kapucni volt a fejemen, így nem tudhatták, hogy ki is vagyok én, vagy, hogy hogyan nézek ki, ezért nem volt gyomorgörcsöm amiatt, hogy netán meglátnak.

Egyik percben, amikor a nyílt utca felfedett egy jobbra levő sikátort, a szemem sarkából megpillantottam valakit. Valaki olyasvalakit, akit amint a lámpák fényei felfedtek, a szívem egyszerre facsarodott meg, s kapcsolt az agyam. Megszorítottam a kardomat.

A következő áldozat. A héten a negyvenedik.

A nő egyből felsikoltott, mikor meglátott. Amint befordultam hozzá, ő a téglafalhoz lapult, és sikongatva kezdett kérlelni, hogy hagyjam békén.

-K-Kérlek!! Mit akarsz? Pénzt?! Megszerzem, csak kérlek- kérlek hagyj életben-!

A könnyei megállíthatatlanul folytak le arcán, ahogy egyre közelebb s közelebb értem minden egyes léptemmel, egyre biztosabb lehetett abban, hogy ez lesz számára a vég.

-Ohh Istenem, Baal kérlek segíts-

Hirtelen szárnycsapásokra lettem figyelmes. Az ég egy károgó hangot továbbított számomra, mire felemeltem a fejemet. Amint megpillantottam az éjfekete varjút közeledni, kitártam bal karomat, melyre engedelmesen leszállt, kissé belemarva bőrömbe. Másik kezemen ujjaimmal kiszabadítottam a kis papírt, mely henger alakká lett gyömöszölve, hogy ne legyen baja, mivel eddig a varjó karmai között volt.

Kibontottam az üzenetemet, de már nem várt semmilyen meglepetés sem, mint például egy "Boldog születésnapot!", vagy egy buli meghívás. A következő áldozatom volt.

"Öldd meg a bank vezetőjének a fiát. Az apa határideje lejárt, nem fizette be az adósságát."

"Hm. Ma sem megyek haza hajnali háromig."

-Sajnálom, de Ő küldött. -Pillantok a nőre, akinek tekintete ekkor hitetlenné válik. Felkiált, majd, hogy gyorsan elhallgattassam, felemelem a kardomat, és elveszem az életét. A vér a falra fröccsen, egyszer nem rám, aminek most kivételesen örülök.

Ezután folytatom az utamat a következő emberkéhez, mintha mi sem történt volna.

۞۞۞

"-Nem fogok neked szolgálni!