𝔻𝔼𝕊𝕋𝕀ℕ𝕐 [𝕏𝕀𝔸𝕆 𝕏 ℝ𝔼𝔸𝔻𝔼ℝ]

∆ 4. FEJEZET ∆

Másnap reggel egy elég fura pozícióban ébredek fel. A két lábam a falnak van támasztva, ugyanis az ágy a szobám sarkában foglalt helyet, a fal mellett, így könnyen ilyen helyzetbe kerülhettem. A két kezem pedig a fejem felllett volt, míg a párnám a földre esett, gondolom miközben forgolódtam.
Nehéz lesz megszokni, hogy egy ilyen kényelmes helyen aludhatok, de talán nem is kell, ha minél előbb megölöm Xiao-t.

Ahogy felültem, nyujtóztam egyet, majd lassan kisétáltam az ajtón. Akaratomon kívül is halványan elmosolyodtam, hogy a levegőt valami finom illat tölti be, s ahogy lepillantottam, egy tűzhely lángjai égtek, felette valami étel, amit bizonyára a mellette álló, feketés hajú férfi készít éppen. Bár ténylegesen tetszik így ránézésre, hogy mit is csinálhat, mégsem mentem oda megkérdezni, hogy pontosan mit is művel, helyette inkább fellépdeltem a lépcsőn, egyenesen Verr Goldet szemei láttára.

-Oh, [A/Név]! Jó reggelt!- Köszönt elmosolyodva, mire csak biccentek. Reggel még nem vagyok a legbeszédesebb -A fürdőszoba jobbra van, ha használatba szeretné venni!

-Köszönöm...-Nyögök ki ennyit, majd elindulok a szóba került helyiség felé, de az ajtóban még visszapillantok rá- Mondtam, hogy tegezz.

Nem vártam meg, mit fog mondani, rögtön becsuktam magam után a fürdő ajtaját. A velem szemben levő tükör egy elég csúfos arcot mutatott rólam, a hajam szinte teljesen össze-vissza állt, és rájöttem, hogy a tegnapi csatám vérfoltjait sem sikerült az este lemosnom magamról. Úgy döntöttem, inkább gyorsan veszek egy zuhanyt, amíg még van rá lehetőségem.

Ahogy megnyitottam a hideg vizet, kicsit libabőrössé váltam, egészen addig, ameddig fel nem melegedett kissé a víz. A szappannal lassan elkezdtem tisztogatni magamat, közben a gondolataim egyre távolabbi és távolabbi helyekre szöktek, nem oda, ahol én akartam, hogy legyenek.

“-[Név], ezt muszáj végigcsinálnod, rendben? -Mosolyog rám apukám büszkén- Néha áldozatokat kell hoznunk a szeretteinkért.”

-Tch...-Csak ennyit vagyok képes kinyögni. Kilépek a zuhanykabinból, és összeráncolt szemekkel figyelek fel, a szemeim sarkában levő, [K/Szín] színű csíkra, mely évszázadok óta jelen van a bőrömön. És ez csakis a szüleim hibája, akik a saját önzőségük miatt odaadták a lányukat egy istennek, hogy azt szolgálja.

De ettől függetlenül, mégis bűntudatom lenne, hogyha miattam ölnék meg őket. Soha nem akartam senkinek sem ártani, s milyen ironikus, hogy most mégis azt csinálom, azt ölök meg egy szemrebbenés nélkül, akit csak Baal mondd. Ártalmas és ártalmatlanokat egyaránt, melytők a lelkem egyre- egyre sötétebbé válik, ahogy az áldozataim száma növekszik.

Megfésülködtem a tükörben, ügyelve arra hogy ne nagyon pillantsak a kis díszre a bőrömön, mely elég nehéz volt, tekintve hogy a szememnél volt. De valahogy csak sikerült. Ezután megmostam a fogamat, majd utamra indultam, vissza, Verr Goldethez.

-Mi a mai? -Állok oda hozzá ezzel a kérdéssel.

-Mai...Micsoda? -Pillant rám értetlenül, mire viszonozni kezdem tekintetét.

-Hát...Mit kell ma csinálnunk? Mi a mai feladatunk? -Kezdek el babrálni a kezemmel, ugyanis eléggé megzavarodtam, most, hogy jobban ki kellett fejtenem, mit akarok. De ahogy látom, ő is hasonlóképpen érez.

-Oh! -Kap az ajkaihoz, majd elkuncogja magát- Köszönjük a törekvésedet, de mára nem érkezett semmilyen feladat, amit el kellene végeznetek.

Elkerekednek a szemeim -Hogyan?

-Tudja, az emberek nagy része már meg tudja védeni magát, így csak különös esetekkor kell az Adeptusnak beavatkoznia. A tegnapi is ilyen volt.