𝔻𝔼𝕊𝕋𝕀ℕ𝕐 [𝕏𝕀𝔸𝕆 𝕏 ℝ𝔼𝔸𝔻𝔼ℝ]

∆ 19. FEJEZET ∆

[Név]

Érzem, ahogy a homlokomon egymás után folynak le az izzadáscseppek. Mikor magam elé nézek, olyan három méterre megpillantok magam előtt egy hatalmas, sötét s füstölgő foltot, s sikeresen realizálom magamban, hogy túléltem.

Túléltem a legnagyobb fegyverét...

Túléltem...!

A lábaim remegnek, hiszen bár nem tudott teljes csapást mérni rám, a hatásköréből nem tudtam kiszabadulni véglegesen. Érzem, ahogy az elektromosság végigszáguld bőrömön, s hiába próbálkozok, a testem teljesen lesokkolódott, így alig tudok megmozdulni. Pedig nagyon is jól jönne most az, hogyha tudnék valamit cselekedni, hiszen ahogy elnézem, sajnálatosan nem ez volt az utolsó csapása. Minél előbb arrébb kellene mennem, de egyszerűen ólomsúlyúnak érzem az egész testemet. Csak fekszek a földön, miközben kezemmel próbálom megtámasztani magamat.

Ez itt a vég...? 

-Őszintén lenyűgöz, hogy ki tudtad védeni a csapásom...Első felét- Teszi hozzá szinte rögvest, mire szemeim elkerekednek. Szóval igazam volt. Rászokott arra, hogy kétszer használja egymás után, én viszont erről eddig a pillanatig teljesen megfeledkeztem. 

Körbe-körbe fordítom fejemet, hátha van a közelemben valami, amely mögé elbújhatnék. De nem látok semmit sem. 

Muszáj megerőltetnem magamat!

Szinte lelassult az idő. A volt Istenem újból felemeli kardját, mely elkezd fényleni, csakúgy, mint szemei is. Szinte beleremegek tekintetébe, ahogy egyre közelebb- s közelebb jön hozzám, miközben kardját pörgetni kezdi. Utolsó mentsváramért, a fegyveremért nyúlok, de még az is túl messze van ahhoz, hogy csak úgy el tudjam venni. 

Az ég ködösre vált, és mennydörögni kezd. 

Eldőlök, és kinyújtom kezemet, fél centivel lejjebb vagyok ahhoz, hogy elérhessem a lándzsát. 

A szemem sarkából megpillantom az egyre közeledő, fehéres szikrákat. 

Ujjbegyemmel ekkor azonban sikeresen magam felé pöckölöm az alját, így az utolsó pillanatban sikeresen magam elé rakom. Nem tudom, hogy sikeresen megúszom-e eme támadását, fogalmam sincs, hogy a kezemben tartott eszköz megállja-e annyira a helyét, hogy megvédjen egy hatalmas villámtól.

De most kiderül...

Ahogy a lándzsámba csap a villám, hatalmas terhet érzek meg magamon. Az ujjaim égni kezdenek, az egész kézfejembe erőteljes fájdalom keletkezik, kénytelen vagyok egy kisebb kiáltást hallatni. Összezárom a szemeimet, szinte megérzem ruhámon a nedvességet, melyet a friss vércseppjeim okoznak. 

-[NÉV]!

Az agyamból abban a pillanatban minden kitörlődik.

A hang felé irányítom fejemet, miközben fáradtan lecsapom magam mellé fegyveremet, rögtön azután, hogy végre véget ért a támadása. Levegőért küzdve, homályos, mégis kérdő tekintettel nézem, az egyre közeledő Xiao-t, akinek szemei aggódóan merednek rám. 

-Baal! -Zhongli...? 

-Rex Lapis?! -Az archon a férfi felé fordul, így Xiao sikeresen elér hozzám -Miért jöttetek? Betörtetek a területemre.

Teljesen lesokkolódva próbálom felfogni, hogy minek is hívta az imént Baal a volt mesteremet. 

Micsoda...?

Rex Lapis...?

Az...Az nem lehet...!

-Xi...Xiao...-Suttogom. Letérdel mellém, íriszei túlságosan is furcsán hatnak -Zhongli...Ő...Ő...

-Előbb el kellett volna mondanom -Sóhajtja feszülten -De igen. Ő a Geo Archon. Idióta...Hogy voltál képes szembeszállni egyedül, egy istennel? -Mordul fel, miközben végignéz rajtam, szinte egyből témát váltva. Tekintete megállapodik kezeimnél, melyekből egyiket ezután óvatosan felemel. Ahogy ujjai végigszántanak bőrömön, elkapom testrészemet, és fájdalmasan beharapom ajkaimat -Hogy lehettél ilyen meggondolatlan?!

-Revansot akartam tenni...Mindenért...Mindenkiért...Főleg miattad. Kényszerített volna, hogy bántsalak- A hangom rekedtté változik, s mikor a fiú ezt realizálja, lehajol hozzám. A hirtelen közelségétől hevesebben kezd dobogni a szívem, s mikor ajkai találkoznak homlokommal, a világ egyetlen egy, rövid pillanatra megszűnik létezni. Nem sokáig hagyja ott száját, szinte rögtön vissza is lép. Karjaival hátam mögé, illetve lábam alá nyúl, majd egy távolabbi, biztonságosabb helyre rak engem -Xiao, mit csinálsz...? Ez az én harcom...Engedj..!-Próbálok felállni, de csak ki kell tartania elém karját, hogy meg se bírjak mozdulni.

-A villámtól alig bírsz menni. Sőt, igazából bármit csinálni. Ne aggódj...-A tekintete hirtelen elködösül, s olyan mérhetetlen düh keletkezik íriszei mögé, hogy még engem is kiráz a hideg- Nézzük meg, mennyire is vagy erős, Baal...

A hangja...Most olyan, mintha egy teljesen másik ember hangját hallanám.

Kinyújtom a fiú felé kezemet, de rögtön meg is bánom. Égő érzés keletkezik az egész felkaromban, mire kénytelen vagyok leereszteni azt. Tehetetlenül figyelem, ahogy Xiao lassan arca elé helyezi maszkját, melyet már oly' sokszor láthattam, harcaink során.

-Biztos a halálba akarod küldeni a drága Adeptusod, Rex Lapis? -Baal hangja magabiztos, azonban nem gondolkodik. Már előtte mind a kettő csapását, így még egy jó ideig nem lesz képes, erre a támadására. 

-Hagyd abba ezt az egészet. Őrültség, amit csinálsz -Hagyja figyelmen kívül Zhon-...Rex Lapis az istennőt- Nem használhatsz bérgyilkosokat. Mi az okod minderre? Miért kell ezt csinálnod? 

Xiao közben pedig egyre csak közeledik...

-Megfizetsz. Mindenért. 

-Talán választ adok a kérdéseidre, miután halált osztottam a Yakshainkra -Baalnak szeme sem rebben, ahogy újból energiát juttat a kardjába. 

[E/3]

Zhongli azonnal aktiválta pajzsát, amely Xiaon kötött ki. Életében először, fogalma sem volt, hogy mégis mit csináljon. Jól tudja, hogy szinte lehetetlen ebben a pillanatban megállítani Xiaot, ám mégsem akarja végignézni, ahogy a fiú a vesztébe rohan. 

[Név] mellé lép, és úgy dönt, az lesz a legjobb, hogyha biztonságos helyre viszi. Azonban amint fel akarja emelni, a lány remegve ellöki őt magától.

-[Név], muszáj elmennünk innen.

-Nem megyek sehova -Jelenti ki magabiztosan -Nem hagyom magára Xiaot...

Maga mellé helyezi kezeit, s remegve megpróbál egymaga felállni, de a teste heves fájdalom-hullámokban jelez a lánynak, hogy  esze ágában se legyen még egyszer megpróbálni ezt. A férfi döbbenten, és feszülten sóhajt, tekintetével a két, egymással harcoló személyre mered.

"Hol van már Kyle?" -Gondolja magában -"Úgy volt, hogy nemsokára érkezik, egy hatalmas hadsereggel..."

Kardcsapások eszeveszett hangja, frusztrált levegővételek, vérrel keveredő izzadságcseppek halk koppanása a padlón. Xiao magabiztosan állja az istenség minden egyes csapását, fegyvereik szinte másodpercenként koccannak egymáséhoz, s végre, immár Baalon is látszik, hogy lassan kifogy minden erejéből. Habár ezt csak [Név] tudja megállapítani, ahogy az Archonra tekint.

-Tarts ki...Xiao...-Suttogja, aztán a tekintetét elvonja, valami egészen más. Egy ismerős árny, mely a következő pillanatban az ablakon keresztül ugrik be hozzájuk. Kardját előrántja, a lány álla pedig a földet súrolja, s szemeibe ha lehet, csak még több könny gyűlik. 

A tekintetük egy pillanatra találkozik, de a fiú már el is fordítja fejét. Egyenest Baal felé kezd rohanni, maga mellett tartva a felszegett karddal. 

-Minden rendben lesz. 

Bal oldalra fordítja a fejét, és ha lehet, még inkább meglepődik. A szíve hatalmasat dobban, és az első könnycsepp távozik is íriszeiből, egyenest le az arcán.

-Kyle...