𝔻𝔼𝕊𝕋𝕀ℕ𝕐 [𝕏𝕀𝔸𝕆 𝕏 ℝ𝔼𝔸𝔻𝔼ℝ]

∆ 21. FEJEZET ∆

[Név]

-Szóval, hogy is lehettek életben? -Biccentem oldalra a fejemet. Már pár órája a hajón vagyunk, és úgy látszik, hogy nem jöttek utánunk. Pillanatnyi békés időnket pedig úgy határoztam, hogy azzal töltöm el, hogy mégis utána járok annak, hogy pontosan mi is történt.

-Biztos ezt szeretnéd? Most? -Ráncolja össze a homlokát Kyle, amikor pedig megérzem, hogy Xiao, aki azóta is mellettem ül, lassan elkezdi simogatni a kézfejemet, természetesen úgy, hogy elfordítja a fejét, bólintok egyet. Édesnek találom, hogy -mégha nem is fejezi ki teljesen- de érezteti velem, hogy itt van, és hogy mellettem van. Ez pedig sokat jelent nekem, hiszen tudom, hogy az információk, melyekről hallani fogok biztos, hogy legalább kissé lesokkolnak majd -Hát legyen..

Következő pillanatban a mellette levő férfi szólalt meg -Nos, az egész azután történt, hogy Baal megölt minket. Igazság szerint ténylegesen meghaltunk, azonban volt valaki, aki megtalált minket. Vagyis hát, hogy is mondjam...

-A testeteket találtam meg, igen -Egy eddig számomra idegen hang hallatta magát. Egy gyönyörű fehér hajú, s tűzvörös tincsű fiú lépett oda hozzánk, megnyugtató mosolyától nekem is muszáj volt kissé feljebb mozdítanom ajkaimat -Talán ugyanazon a napom. Mindenesetre, elnézést, hogy csak így közbe beszéltem -Felém fordítja fejét, vöröses tekintetétel kedvesen pillant rám -Kaedehara Kazuha vagyok.

-V-Várj...-Elkerekednek a szemeim -Te...Te...

-Igen, gondoltam, hogy emlékezni fogsz rám.

-[Név]?- Xiao azonnal felém fordult, amikor hallotta, hogy kissé hevesebben veszem a levegőt. A szemeim sarkába könnyek gyűltek, ahogy gondolataim - bár nem akartam, de - akaratlanul is felnyitották emlékeimet. Arról az esetről, amikor a legelső ártatlan embert gyilkolták meg Inazumában, a szemem láttára. Nem én végeztem vele, mégis, Baal cselekedetének bűntudatát is én hordoztam, oly' sok ideje, hogy már meg sem merem számolni.

-Sajnálom..Sajnálom a barátod, Kazuha -Motyogom lehajtott fejjel, mire mintha az egész világ egy percre teljesen némává válna. Csakis a szellő vad süvítését lehet hallani, s csak arra ébredek fel, hogy Xiao közelebb ül hozzám.

-[Név], nem a te hibád -Suttogja, hogy csak én értsem. Bár tudom, hogy igaza van, mégsem enyhül a nyomás a mellkasomon.

-Olyan dolgokra kényszerített..Én...Sajnálom...Mindent sajnálok...-Suttogom egyre rekedtebb hangon, hiszen nem állok messze attól, hogy újból zokogásba törjek ki, mint eddigi heteimben oly' sokszor.

-Én nem haragszok rád. És igazán büszke vagyok, hogy ki mertél állni egyedül a sógun ellen, még hogyha-

Erre a mondatra Xiao morogva tápászkodik fel, majd összeráncolt szemöldökkel lép egyet közelebb Kazuhahoz.

-Büszke?! Hogy lehet valaki büszke, miután majdnem megölette magát?!- Már szinte kiabál, én azonban nem tudok rá haragudni. Hiszen javarészt igaza van.

-Szembe szállt az istenével- Emeli ki a másik higgadtan ezt az egy szót -Egy Istennel. Nem csak maga miatt.

-Oh, honnan tudod-

-Xiao, igaza van -Szólalok fel -Jobban belegondolva, egész Inazumáért tettem. Még, hogyha nem is jártam sikerrel.

-Mit akartál tenni?- Kérdezi halkan.

-Természetesen megölni.

-Megölni...-Kóstolgatja ezt az egy szót. A következő pillanatban felém fordul-Te eszednél vagy?! Adeptus vagy, nem Isten, hogy legyen elég erőd ahhoz, hogy megölj egy halhatatlant! TCH, OLYAN IDIÓTA VAGY MÉG MINDIG!