Those Eyes

14.

Az erős napfény még a behúzott függönyön is átsütött, ezzel megzavarva a fiatal tanárnő álmát.

Borzas haját rendbe téve lesietett reggelizni, hogy az órai előtt legyen egy kis ideje felkészülni. Az izgalomtól felkavarodott gyomrába csak egy pirítóst bírt begyömöszölni, majd készen is állt az indulásra, de ahogy mondani szokták, ember tervez, Isten végez.

- Jó reggelt, Granger.

- Malfoy - biccentett türelmetlenül a nő. A férfi fagyos tekintetében játékosság csillant, ahogy elállta az útját.

- Rendben van a hátsója, professzor? - kérdezte apró mosollyal.

- Tessék? - pillantott rá hirtelen Hermione.

- A tegnapi esésre értettem - tette maga elé a kezeit Draco, védekezően.

- Tökéletesen van a hátsóm, Malfoy, köszönöm a kérdését. Most pedig ha lehetséges, távoznék.

- Sajnálatos módon ez most nem megoldható, Miss Granger - húzta el a száját Malfoy. Megfordult a fejében, hogy hozzáér a nőhöz, de biztosra vette, hogy reakcióként vagy megüti majd a férfit, vagy pedig Draco nem lesz képes ellenállni a késztetésnek, és magához ölelje, majd megcsókolja. Elég magányosan érezte magát amikor ébredt, ezen pedig a meglehetősen szexuálisan túlfűtött álma sem segített, az előtte ácsorgó fiatal nőről.

- Mégis miért? - rázta meg a fejét Hermione, a karjait pedig maga előtt összefonta, ezzel még egy fokkal kevésbé beengedve a férfit a közelébe.

- Volt egy fogadásunk, Granger - vigyorgott elégedetten.

- Nem emlékszem ilyesmire - rázta meg ismét a fejét, majd tett egy próbát, hogy megkerülje a másikat, de nem járt sikerrel.

Egy kar állította meg, majd óvatosan visszatolta a székébe, amin a reggelit fogyasztotta el.

- Ha még egyszer hozzám érsz... - ezek a szavak sem tudták lelombozni a férfit, leült a mellette lévő székre.

- Csak azt az egy mondatot szeretném hallani a Te kellemesen csengő hangodon, nem nagy ár azért, hogy ilyen goromba vagy velem folyamatosan - simított végig a nő karján óvatosan. Kissé mindketten meglepődtek, mind a mozdulaton és az utána érzett kellemes izgalmon.

- Ne.. Ne is álmodj róla. Nem járatom le magam mindenki előtt, ezeket a diákokat tanítom!

A férfi lassacskán feladta, de még egy utolsó próbát megért, hisz úgysem veszíthetett semmit. Maximum egy kéz csattan majd az arcán.

- Kérlek.. - hajolt közel a füléhez, hogy csak a lány hallhassa az egyetlen egy szót, amit kiejtett az ajkán. A nő megborzongott, de az érzést nem hagyta eluralkodni magán, kihasználva a szabad utat, felállt és indulásra készült.

- Nem tudsz rám hatni a fura kis trükkjeiddel, ennél professzionálisabb vagyok - közölte halkan, majd sarkon fordult.

- Professzionális... - ciccegett Draco. - Azt hittem egy igazi professzionális ember nem szegi meg a szavát.

- Malfoy... - fordult vissza a nő egy pillanaton belül. Hezitált. Legszívesebben arcon csapta volna Draco-t, azért mert igaza volt és egy kicsit azért is, mert biztosan tudta, hogy milyen hatással van rá. A tudatos bosszantás és az egészen biztosan tudatos flörtése egyaránt.

- Draco Malfoy, te vagy a világon a legkiállhatatlanabb ember, ha lehetne választani, hogy egy hegyi trollal vagy veled éljek együtt, gondolkodás nélkül a trollt választanám, annak is magasabb az érzelmi intelligenciája mint neked. Remélem egyszer visszakapod vagy már visszakaptad azt a sok rosszat amit másokkal tettél - mondta neki halkan, majd kicsit feljebb emelte a hangját. - Ennek ellenére te vagy a kedvenc emberem - tett eleget végül a fogadásnak. - És most az egyszer igazad van, Malfoy, mindig állom a szavam.

Majd otthagyta a döbbent Malfoyt, aki érthetetlen módon a lány minden gonosz szavától függetlenül, egyre jobban vonzódott hozzá.