Those Eyes

6.

- Én is örülök magának - biccentettem McGalagony felé. Láttam, hogy Grangerben áramlanak a gondolatok egészen a szája felé, de valahol a torkában megakadtak a szavak. Valószínűleg milliónyi kérdése lett volna az igazgatónő felé, mondjuk kezdve azzal, hogy miért nem szóltak neki arról, hogy én is itt leszek.

Hermione szemszöge

Ahogy megláttam McGalagonyt, csak úgy záporoztak bennem a kérdések. Azzal kezdtem volna, hogy mégis mit keres itt Draco, és miért nem szólt nekem arról, hogy itt lesz. Mármint McGalagony. Nem Draco. Az fura lenne, tekintve, hogy nem beszélünk. De inkább annyiban hagytam az egészet, nem akartam már az első napon feszültséget, akkor sem, ha már valamilyen szinten van Dracoval.

McGalagony lenéző pillantást vetett Malfoyra, majd folytatta.

- Mr. Malfoyt már útbaigazítottam a levelemben, de Ms. Grangert mindjárt eligazítom magát is. Holnap érkeznek az új és régi növendékek, ezért nap közben is nagy lesz a nyüzsgés. Számítunk a segítségetekre a saját termetek felkészítésében. Idén semelyikőjüknek nem lesz háza, mert a tanárok már be vannak osztva az összes házhoz. Jómagam vagyok a Griffendélé, Flitwick maradt a Hollóháté, Bimba professzor a Hugrabugé és Lumpsluck professzor pedig a Mardekárt vezeti tovább. Mindenki ért mindent? - nézett végig rajtunk. Egyszerre bólintottunk, mire így szólt :

- Most pedig menjünk be végre, mielőtt mindketten megfáznak - már a gondolatára is, hogy valamit Vele kellene csinálnom, dühös leszek - Már minden tanár megérkezett egy hete - mondta. Belépve megcsapott az a tipikus Roxfort illat. A sok könyv, az itt töltött reggelik és vacsorák. Minden emlék egyszerre jött vissza. A mellettem álló Draco, illetve az ujjai zökkentettek ki a visszaemlékezésből. Az ujjai súrolták az enyémet, amitől reflexből lenéztem rájuk. Ezt persze egyszerre sikerült, amitől összekoccant a fejünk. Egy halk au felszólalással fordultam el tőle.

- Most pedig elkisérem Granger kisasszonyt, ha megkérhetem Mr. Malfoy, innentől már ne kövessen minket - mondta, mire ő egy szó nélkül indult el a szobája felé. McGalagonnyal utána néztünk, majd elindultunk a saját szobám felé. A Griffendél hálókörlete közelében volt. Gyönyörű vörös baldachin volt az ágy felett, pont úgy éreztem magam, mint egy igazi hercegnő. Bár semmi okom nem volt rá. Bepakoltam a szekrényembe és átvettem a pizsama felsőm és nadrágom. Amikor végre ott tartottam, hogy elalhatok, ráeszméltem, hogy milyen régen ettem. Iszonyúan éhes voltam. Levetve magamról a takarót és bezárva az ajtót magam után, elindultam az iskola jól eldugott konyhájába.

Jól tudtam, hogy azért van eldugva, mert az tanulók minden éhes pillanatukat ott töltenék, amit pedig nem szabad, így a lehető legmesszebb van a tantermektől. Tudom, mert a Harryvel és Ronnal való kalandjaim között volt az is, amikor ellátogattunk oda. Nem figyeltem az órát, így azt sem észleltem, hogy mennyire késő van már. A nap közben ott dolgozó manók is nyugvóra tértek már. Lábujjhegyen lépkedve elértem a hűtőhöz, hogy vehessek belőle valami maradékot. Amikor megtaláltam egy nagy tányér spagettit és éppen kivettem volna a helyéről, hangos csattanást hallottam. Óvatosan becsuktam a hűtőt és bebújtam az asztal alá. Reméltem, hogy nem talál rám senki, mert a lehető legkínosabb pózba húztam össze magam. Persze nem volt szerencsém. Miért is lett volna?

- Granger? - hallottam az ismerős hangot. Benézett a terítő alá, ahol megtalált engem, magzatpózban - Minden oké? - suttogta. Utáltam ahogy ilyen mély volt a hangja. Mindig kirázott tőle a hideg - Kimászhatnál, ha van kedved. Vagy maradhatsz is - indult el a hűtő felé. Úgy tűnt, ő is hasonló dologra készült mint én, de ő valahogy a legkevésbé sem félt. Kikászálódtam az asztal alól és követtem.

- Kezdem azt hinni, hogy tényleg követsz engem - motyogtam, mire halál komolyan rám nézett.

- Igen Granger. Egy éjszakát sem bírok ki a jelenléted nélkül - forgatta meg a szemét.

- Tudhattam volna. Biztos van valami nyomkövetőd, igaz? Vagy valami átkot szórtál rám? - mondtam neki, ő pedig kivette a rég áhított spagettit - Az az enyém.

- Nem látom rajta a neved - vont vállát majd a szájába dobott egy tésztát. Egyszerűen utálom, ahogy még most sem lett spagettis az arca, közben ha én ettem volna, attól az egy szál tésztától az egész fejem olyan lenne - Na jó éjt Granger - villantott rám, egy őszinte (!!) mosolyt. Fáradtan, és borzasztóan éhesen vettem ki valami hús szerű sültet a hűtőből, s mire megfordultam, Malfoy már ott sem volt.

El sem tudtam képzelni, hogy hogyan lehetséges az, hogy egyet pillantok és ő mindig ott van ahol én vagyok. Visszamentem a hálóba, hogy enyhítsem az éhem. Miután ettem végre, sikerült véglegesen is elaludnom aznap éjjel, vagyis inkább másnap reggel. Az volt az első estém a Roxfortban tanárként, és már alig vártam, hogy megtarthassam az első órámat.