Zavart hogy azokkal az idegesítően csillogó kék szemeivel vizsgált. Mint aki felismert, de nem akart hozzám szólni mert az gáz. Fúj sárvérű, mindjárt idehányok. A színtiszta látványától is elfogott a gyűlölet. Olyan mintha egy porcelán boltból lépett volna ki. Szinte csak apró hibákat lehetett felfedezni az arcán. A stressz és a gondok pici ráncait, de semmi más. Látjátok ez zavart mindig is benne. Hogy egy ilyen borzalmasan beállított és "tökéletes" embernek hogy lehet egy halom kő a szíve helyén.
A szememet visszaerőszakoltam Henrik irányába aki felém nyújtotta a kávét. Erőltetett mosollyal elfogadtam majd indultam az ajtó irányába.
- Khm - krákogott "valaki" mögöttem - Azt hiszem nem fizetett...a hölgy - nézett rám. Amint megszólalt, megállt bennem az ütő. A vékony sipákolós hangú Malfoy-ból egy érett (legalábbis hang alapján annak tűnő) férfi lett. De a mondanivalóját felfogva, elfutott a düh. Azt hittem hogy odamegyek hozzá és belevágom a fejét a pultba.
- Bocsánat...uram! - hangsúlyoztam ki az "uram" szócskát. Majd visszamentem Henrikhez aki még nem tért teljesen magához. Az az érzésem van hogy talán tetszem a fiúnak. De nem biztos - Tessék Henri - dobáltam le pár érmét a fiú elé. Mire megint elindultam, ismét félbeszakítottak.
- Eszemben sincs megsérteni önt, de nem hinném hogy ezzel Londonban tényleg fizetni tud - nevetgélt zavartan a pultos.
- Tessék? - fordultam hozzá idegesen. Jobban megszemlélve a pénzérméket, rájöttem, hogy rossz helyről markoltam fel a pénzt. Egy maréknyi galleon volt a kezemben - Basszus! - suttogtam. A gyomrom az idegességtől öklömnyire zsugorodott és a szívem zakatolni kezdett - Nagy gond lenne ha lehoznám úgy mondjuk öt percen belül? - mosolyogtam, illetve vigyorogtam rá és közben próbáltam leplezni hogy nem őszinte mosolyt nyújtok neki.
- Ms.Granger, én nagyon tisztelem magát, de a főnököm kinyírna ezért - nézett a pultra majd rám.
- Rendben, de nincs nálam pénz - kezdtem el tényleg aggódni.
- Valahogy csak meg tudja oldani - vonta meg a vállát.
- Na jó, hagyjuk - ültem le, majd leborítottam a fejemet a bárpult tetejére. Éreztem Henrik sajnálkozó tekintetét. A hasam felkavarodott, az agyamban a gyűlölet és az izgalom keveredett.
- Sajnálom - motyogta Henrik és eltűnt a bár konyha részében.
- Ömm... - hallottam Malfoy hangját.
- Na mivan? Jöttél az arcomba röhögni? Gyerünk! Tedd meg! Tudom hogy erre vágysz! Csináld már! - kiabáltam rá. A hajam valószínűleg átlagon aluli volt, a karommal pedig véletlenül letöröltem azt a kis szempillaspirált is, amit feltettem reggel. Ahelyett hogy bármit is mondott volna csak odatette az ujját a számra. Mire nemes egyszerűséggel, leköptem.
- Nem kéne így viselkedned,azt hittem már kijártad az óvodát. De látom tévedtem - forgatta meg a kék szemeit majd odadobott elém pár fontot és egy párat a saját kávéjához tartozó tányérra. Aztán simán elment. Csak így. Ennyi. Mekkora egy seggfej. Szerencséje hogy nem vagyok olyan gyerekes hogy leálljak ilyen kis játszmákra. Á-á, biztos hogy nem!
Öt perc sem telt bele, de Henrik visszatért.
- Azta! Milyen kedves fiatalember - mosolygott, mint mindig. Eltátottam a számat. Csak azért mondta ezt mert nem is ismeri. Hah. Még hogy kedves. A puha, fehér ujjával hozzám ne érjen mégegyszer!
•••
Idegesen hazaszaladtam miután Henrik elé toltam a pénzt. Ledőltem a kanapéra és csukott szemmel feküdtem. Egyáltalán miért jön el egy mugli helyre. Tartsa meg magának az aranyvérét.
YOU ARE READING
Those Eyes
Fanfiction" - Sajnálom, hogy elpazaroltuk az eddigi időt egymás utálatával, de most nem lehetnék ennél boldogabb - suttogta, közben egy kósza tincset a fülem mögé igazítva, mire válaszul csak rámosolyogtam. Tudta, hogy egyetértek. " Az iskolai éveik alatt...
