Those Eyes

9.

3rd pov

Hermione a vadőr haza felé sietett, hogy ott hagyja Malfoyt és a szégyent is vele együtt, ami a gyerekes szőkeség csúfolása után csúnyán szúrta a szívét.

A Roxfort hatalmas kertjén való átfutás után, a lány haja kócos haja a homlokára tapadt és erősen próbálva a füle mögé tenni a tincseket kopogtatott Hagrid ajtaján. Egy elmotyogott 'jövök már' hallatszott a túloldalról és pár pillanat múlva már nyílt is az ajtó, a küszöbön a hatalmas termetű vadőrrel.

  - Hermione! - csillantak meg a szemei és óriási kezei közé zárta a törékeny nőt. Hagridnak ismerős illata volt, mintha otthon lenne. Bár ez nem meglepő, hiszen a vadőr háza szinte már otthonként is funkcionált a három kölyöknek. A sötétbarna kabát főleg füst és erős alkohol szaga volt, a házat belülről pedig tea illat árasztotta el. - Milyen kellemes meglepetés! Már hiányoztak a kis hármas látogatásaitok - mosolygott bánatosan, majd beinvitálta Hermione-t.

  A lány leült a barna bőr fotelbe és gyorsan lerúgta magáról a cipőit, hogy a lábait a mellkasához szoríthassa.

  - Nekem is hiányoztak ezek a pillanatok, és lefogadom, hogy a fiúknak is - viszonozta a mosolyt a lány, amitől apró gödröcskék jelentek meg az arcán.

  - Amióta ti nem vagytok itt, minden kicsit más. Jelentősen komorabb - telepedett le a férfi is és teát öntött egy csicsás virágmintás csészébe.

  - Hát, az iskola már maga mellett tudhat és mindent megteszek, hogy visszahozzam a boldog pillanatokat a mostani diákoknak - erősítette meg a vadőrt, bár még ő maga sem volt biztos abban, hogy képes lenne ezt egyedül elérni. Malfoy-jal az oldalán pedig talán még egy fokkal nehezebb akadálynak is tűnt a dolog.

  - Tudtam, hogy számíthat rád az iskola Hermione - mosolygott a dús szakálla között. - Most mesélj te, hiszen az én életem ugyanolyan maradt mint azelőtt, te viszont nemhogy sokat változtál, a muglik között éltél mióta elhagytad az iskolát. Ez ha számodra nem is olyan jelentőségteljes, számomra mégis nagy dolog.

  Hermione pedig töviről hegyire elmesélt mindent. Kihagyva bár a Ronnal való szakítást, de helyette részletesen elmondva a Draco Malfoy féle ügyeit.

  - Ez a Malfoy gyerek egyszerűen kiállhatatlan volt régen. De azt hinné az ember, mostanra benőtt a feje lágya. Sajnálom, de valahogy boldogulni fogsz te! Ismerlek már ennyire, addig harcolsz amíg el nem éred azt amit szeretnél és én hiszek benned! - szorította meg a kezét az óriás férfi bátorítóan. - Kérsz kekszet? - biccentett egy tányérra az asztalon, amiben hatalmas csokidarabos kekszek feküdtek, de messziről láthatóan kemények voltak, mint a szikla.

  - Nem, köszönöm - rázta meg a fejét udvariasan Hermione.

  Szaladt az idő és a lány arra eszmélt, hogy nyüzsgést hallott az iskola felől.

  - Hagrid, mikor jönnek a felsőbb évfolyamosok? - pillantott fel.

  - Tudomásom szerint tizenkettő környékén - válaszolta Hagrid.

  - A francba! - motyogta miközben a karórájára nézett. Fél egyet mutattak az elegáns óra, apró mutatói.

  Egy gyors búcsú után kiszaladt az erdő melletti házikóból és rohanva közelítette meg az iskolát.

  McGalagony egy ideges pillantást vetett felé, miközben a diákokat terelgette a házuk prefektusa felé, de nem volt ideje leállni, hogy meghallgassa a személyre szabott szidást az igazgatónőtől így tovább rohant, egyenesen a szobájáig.

  Átvette a kényelmes ruhákat egy fekete talárra és a haját is egy fokkal szalonképesebbé tette egy hajkefével. Egy magasított sarkú cipőbe bújt és lerohant a lépcsőkön a nagyterembe.

  Már minden tanár bent volt, egyesek csendben ültek, néhányan pedig beszélgetésbe elegyedtek. McGalagony komolyan vizslatta Hermione-t, amíg a lány helyet foglalt a hosszú asztalnál. Egyetlen üres hely maradt Draco Malfoy meglehetősen irritáló személye mellett, akinek tejfölszőke haja ismét tökéletesen terült el a fején, a talárja feketeségével és a bőre fehérjével pedig még egy kicsivel ijesztőbbé varázsolta a külsejét. Mintha nem lenne benne semmi szeretet, gondolta Hermione.

  Hermione leült a barna díszes székbe és körülnézett a nagytermen. Furcsa volt abból a szemszögből látni, így sokkal nagyobbnak tűnt, főleg az asztalok üressége miatt.

  - Szokatlan, ugye? - zökkentette ki a gondolkodásból a lányt Draco. Hermione hitetlenkedve bámult rá, mintha nem is neki szólna.

  - Hozzám beszélsz? - nézett körbe.

  - Na, szerinted? - vonta fel a szemöldökét a szőke fiú, aki már egyre inkább férfinek volt mondható.

  - Valószínűnek tartom.. - mondta halkan. - És nagyon fura. Mármint a terem. Üres. Nem ilyennek szoktam meg.

  - Az egész iskola idegen lett, legalábbis számomra - vont vállat a Malfoy fiú.

Hermione csak udvariasan bólintott egyet, majd McGalagony felé irányította a figyelmét, aki megkezdte az évvel kapcsolatos információk sorolását.

  De közben teljesen egyetértett a férfivá érett a fiúval. Az iskola más volt, ami nem feltétlenül negatív, viszont pozitívnak sem mondható, egyszerűen csak más. Dumbledore hiánya mély nyomot hagyott benne, ahogy az emberek lelkében is.