Those Eyes

4.

Draco szemszöge

Őszintén amikor kiléptem a házból kilépve teljes üresség fogott el. Bár ez elég gyakran történik meg, a tudat hogy ennyi év után is képes így, szívből gyűlölni, eléggé nagy bűntudatot ébresztett bennem. A szakadó eső miatt kelletlenül beálltam egy szinte üres buszmegállóba. Csak egy pár és egy idős nő mugli ült ott. A pár egymás szájába feledkezve, mit sem törődve az esővel, ami közben egyre jobban verte a megálló üvegből készült tetejét. A mugli hölgy undorodva nézte őket, mint aki véletlenül ebbe a századba csöppent.

Bár ha lehetne, én sem ebben a században élnék, inkább a régebbi idők, akkor még nem létezett Granger.

Na igen, Granger. Mostanság ő boldogította a mindennapjaimat. Egyszerűen megőrijt, hogy mennyire nem képes engem elviselni, és egyébként fogalma sincsen hogy mennyi ideig lesz még szüksége a türelmére, ha tényleg a Roxfortban akar dolgozni.

McGalagony-nak én voltam a legfőbb bizalmasa, nem volt neki senki amióta Dumbledore és Piton professzor, illetve igazgató is meghaltak. Egyedül nem lett volna képes újraépíteni az iskolát, azonban mikor elszöktem a szüleimtől, első dolgom volt felkeresni őt. Az egészet megbántam, hogy csatlakoztam, hogy az volt a vágyam hogy Voldemort-ot szolgáljam.

Milyen furcsa hogy ezt Granger nem is tudja, de el is ítélt. Ebből látszik hogy az emberek mennyit változnak, ez a sárvérű..helyett mugli szülőkkel rendelkező boszorkány pedig elég rossz irányba indult. A rohadt kis előítéleteivel. Mondjuk én beszélek, aki pár éve képes lettem volna megölni őt. De mit lehet tenni? Ha az ember családja halálfalókból áll, nehéz nem azzá válni.

Végre a busz is megérkezett, a pár végre elszakadt egymástól, a fiú száján vörös rúzsnyomok voltak, a lány kissé borzos hajjal, és a hidegtől (vagy éppen a csók forróságától) az arca pirospozsgás volt. Vihorászva szálltak fel a szerelvényre. A nő is felkászálódott, és az első helyre leült, egyből ahogy beszálltunk. Leghátulra telepedtem le, és az ablak mellett, ülve bámultam ki és merengtem, mindenen ami aznap történt és ami még másnap fog.

•

Össze voltam zavarodva. Nem szeretem ezt az érzést, mert akkor tudom hogy van erősebb nálam, de sokkal. Granger járt az agyamban, mielőtt bárki rosszra gondol, alapjáraton nem szoktam róla fantáziálgatni, de aznap ez valahogy mégis máshogy alakult. Úgy keltem hogy ő járt az agyamban, és a tudat hogy be akarom neki bizonyítani hogy semmi közöm az egész Voldemort közösséghez. Bár ha el is mennék hozzá, valószínűleg rám vágná az ajtót, amitől pedig én képes lennék megölni őt, és ez nem valószínű hogy jó fényt vetne rám, mint az iskola új bájitaltan tanárára.

A reggeli enyhe zápor ellenére elindultam az Abszol útra megvenni magamnak a könyvet amiből tanítani fogok, illetve kéne tanítanom.

A lábujjaimat is csuriba téve, arra vártam hogy hátha Granger is épp ezen a napon akar bevásárolni, de sajnos ez nem igazán jött össze.

Az első utam a Cziornyai és Patzába vezetett. Amikor beléptem, az eladó ijedten nézett rám, mintha bármelyik pillanatban meggyilkolhatnám őt. Félreértés ne essék, megtehetném de eszemben sincs. Nem pazarolom az Avada Kedavra átkot egy ilyen félős csirkére.

Fél szememet mindig a fiatal boszorkára tapasztva, megkerestem az összes könyvet amit McGalagony összeírt nekem és ledobtam őket a pultra. A lány már vagy tíz perce engem nézett, olyan fejjel mint aki egy baziliszkuszt látott. Köhintettem egyet.

- Mondod az árát? Nem ezért fizetnek? - húztam fel a szemöldököm.

- T...Tíz galleon - rebegte.

- Kereken?

- Ahaa.. - nézett még mindig, majd összeszámolta az érméket amiket elé tettem. A szememet forgatva hagytam el a boltot és a Foltozott Üstbe indultam.

Mikor át akartam menni a kőfalból álló kapun, már megnyitották az átjárót, éppen akkor érkezett az a bizonyos hölgy az Abszol útra. Azt hiszem ő sem erre számított, mert amikor meglátott, a szájáról egyből lehervadt a kis általános mosoly, amit bár sosem mutat amikor a közelében vagyok, mégis tudom hogy van neki. De bóknak veszem hogy én képes vagyok hatással lenni rá, és eltüntetni a mosolyát... Akármennyire is nem hangzik jól.

A barna tekintetét az enyémbe fúrta és dühös képpel bámult. Én sosem értem hogy mi a baja ennek a lánynak, sosem értettem és nem is fogom.

Elmosolyodtam, mire ő megforgatta a szemét. Nevetve rákacsintottam és elhaladtam mellette, egyenesen a Foltozott Üstbe. Amikor hátranéztem, csak azt láttam hogy mérgesen sétál fel az úton, talán a Gringottsba.

A fejemet rázva ültem le a pult elé. Rákacsintottam. Mi a francért kacsintottam?! Normális vagyok én?!

Egy csinos és elég erősen dekoltált ruhát viselő boszorkány szolgált ki, az apja is odajött hozzánk és felismert.

- Draco! Igaz?

- Nem tévedsz.

- Örülök hogy látlak itt. A Tudodki-s botrány miatt nem vagy kitiltva? Kincsem velvennéd az ifjú rendelését? - nézett a lányára.

- Nem. Vagy én legalábbis nem tudok róla.

- Mit kérsz, Draco? - mosolygott rám.

- Valami nem túl erőset.

- Lángnyelv wiskey? - nézett rám kérdőn.

- Nem. Túl. Erős. Érted? - vigyorogtam ártatlanul.

- Máskor akkor menj az óvodába piáért - húzta el a száját és elment egy másik vendéghez.

- Apád után azt hittem ennél sokkal jobban fogod szeretni az italt - rázta a fejét a férfi.

- Én pedig azt hittem, hogy az anyja után a lányodnak lesz majd egy kis esze. De úgy látom rád ütött - toltam el magam a pulttól és elindultam hazafelé.