Az én Omegám [Jikook]

Feszültség (20.rész)

Jimin szemszöge

- Köszönöm, hogy ilyen sokan részt vesznek ezen az ünnepen. Köszönöm hogy ti vagytok a falkám, öröm vezetni titeket. Köszöntsétek a fiamat is.... Jeon Jungkook-ot. Gyere fel fiam.

Én mikor meghallottam ezt, teljesen lefagytam. Ugye nem Jeon? Ugye? De mikor oldalra fordultam nem ezt láttam. Teljesen le van fagyva, még a lélegzetét se hallom. Ijedten tartotta a szemkontaktust  az... apjával? Reménykedtem benne, hogy valamit félre értek. Hirtelen megrezzent és elmotyogott egy "igenis apám"-ot. Lassan feláll és egy nagy sóhaj kíséretében magára varázsolja azt a mosolyt, amit nem szeretek, majd elindult felé lassú léptekkel. Felállt az apja mellé és meghajolt.

- Fiam, miért nem hoztad fel a vendégedet? - fordult felém. Na most fagyott belém minden is.

- Nem szereti, ha középpontba kerül. Én meg nem szeretném őt feszengve látni, a.. legjobb haveromat. - nézett felém félve. Valamiért rosszul eset a haver szó. Miért?

- Biztos, hogy mindenki jól fogadná őt. Nem kell ettől aggódnod gyere fel - kiabál nekem, hogy meghalljam.

Reszketve felálltam és elindultam. Jungkook eltalálta, nem szeretem, ha mindenki engem néz, kifejezetten utálom. Minden zajt egyre hangosabban hallottam, ahogy közeledtem felé. Mikor öt lépés választott el minket, akkor már forgott a világ. Megrezzentem mikor megérintett valaki, de amikor megéreztem a csoki illatát megnyugodtam, már rögtön nem akart összefolyni a világ a szemem előtt. Azonnal belekapaszkodtam és erősen szorítottam a karját. Nehogy itt hagyjon. Szigorúan csak a cipőmet néztem és Jungkook karját fogtam.

- Hogy hívnak? Hirtelen nem vagy ismerős nekem, de amint tudom a nevedet biztos emlékezni fogok. - Nevem? A nevem...? - Jól vagy? Mintha sápadt lennél.

- Én megmondtam, hogy nem tudd közönség előtt beszélni vagy megmutatni magát. Rosszul van. Levihetem? Vagy lemehet? 

- Persze, ha ennyire rosszul viseli persze, hogy nem kell. De majd ha jó lesz, jobban szeretnélek megismerni téged. 

- Engem nem enged, de te siess a helyünkre. - szólal meg belülről, amitől még nyugodtabb lettem. Az nyugtalanított, hogy még mit akarhat Jungkook-tól.

JHope szemszöge

2 héttel ezelőtt (Jungkook már egy hete a délieknél van)

- Most mit csinálunk? Azóta nem is beszélsz velem!!

- Semmit, elengedte. Nem kell megtennünk. - mosolyog rám furán - Mostanában fáradt vagyok és azért nem beszéltem veled, de most már jól vagyok, leszek.

- Nem hiszem, hogy ezt tette. Sokkal boldogabb lennél akkor - mértem végig a leharcolt állapotán.

- Tényleg, higgy nekem. Nem tör... - szakítottam félbe.

- TAEHYUNG, ismerlek. Rohadtul nem engedte el, ugye?

- Ne ezzel foglalkozz. 

- De ezzel foglalkozok, mert épp a múlt héten kért meg minket, hogy öljük meg JIMIN-T. Szóval most csiripelsz vagy én megyek el és kérdezem meg, hogy mi történt és ha nekem lesz igazam, ne tudd meg mit kapsz!!

- FEJEZD BE!

- NEM FEJEZEM BE! NEKED KÉNE! 

- NEM BÍROM, KOMOLYAN.

- ÉN SEM BÍROM, CSAK HOGY TUDD - kiabálom már utána. Itt hagyott engem. Csodás.

Jungkook szemszöge

Nem értetem, hogy mit akar az apám. Eddig hidegen hagyta, hogy hol vagyok. Szegény Jimin tényleg nagyon rosszul van. Innen pont rá láttok, de ő nem néz ide. Félek, hogy még mindig nagyon rosszul van. Itt nem hallom az omegáját, eddig hallottam. Túl messze van és annyira még nem erős a kötelékünk. Már egyik lábamról helyeztem át a súlyomat a másikra, ezzel is jelezvén, hogy nagyon nincs kedvem ehhez.

- Fejezbe ezt. - szólalt meg apám.

- Mit?

- Tudod jól. Ne mutasd, hogy ennyire eleged van. Mosolyogj szépen.

- Kösz.

Még sokáig beszélt minden féléről.Nekem is kellet pár mondatott mondanom. Főleg az erdővel kapcsolatban. Ne kérdezzétek, hogy mit várt. Nem tudom, elkezdtem mondani, hogy milyen szép erdőnk van és stb. Mikor megengedte, hogy visszamenjek még csak akkor kezdődött el az igazi ünnepség. Sajnos elégé nyomot lett emiatt a hangulatunk mind a kettőnknek. Jimin azóta is csak a földet nézi. 

- Jimin gyere, ne legyen emiatt rossz napunk. - sóhajtottam egyet.

- Tudom, próbálkozok. - mosolygott rám gyengéden.

- Gyere felejtsük el - ragadtam meg a kezét. Mikor indultunk volna hirtelen elsötétült minden, majd egy kis szobát látok. Nagyon lihegek, fáj a tüdőm és a szívem is. Belekapaszkodtam a komódba, de nem én tettem ezt. Én csak nézem, nem irányítok semmit sem. Nagyon szédülök és tömény hányingerem lett. Hirtelen berontott az ajtón valaki. Ő nem Jimin egyik barátja?

- JHope!! - kiáltotta.

- Jungkook?! - hirtelen megint Jimint látom magam előtt és a réten vagyok. 

- Jungkook mi baj? Miért álltunk meg?

- Tessék? Jha semmi. Menjünk táncolni - mosolyogtam rá, amire csak értetlenül nézett rám.

JHope  szemszöge 

Jelen

Megint veszekedtünk Tae-vel. Amióta magamra hagyott most, azóta elkezdtem rosszul lenni. A légzésem átment lihegésbe. Hányinger vegyítve szédüléssel. Belekapaszkodtam a komódba, hogy egy kicsit megtámaszkodjak. Hirtelen beront Tae.

- JHope! Jézusom, mi bajod van? Mi fáj? Mi a baj? - Ijedten nézett rám.

- Semmi, semmi csak egy kis pánikroham, valószínűleg.

- Hogy-hogy? Nagyon régen volt a legutolsó. - ölel át nyugtatóan.

- Nem tudom, lehet azért, mert zaklatott vagyok mostanában.

2 héttel ezelőtt (Jungkook már egy hete a délieknél van)

Nem bírom ezt, utána indultam. Hamar megtaláltam, mert fát vágott. Oda mentem, persze rögtön meglátott.

- Nem hiszem el - dobta el a baltát.

- Az a feladatod, mi?

- Hagyd már abba.

- AZ A FELADATOD?

- IGEN AZ. Az a feladatom, hogy öljem meg a legjobb barátomat, akit kiskorom óta ismerek!! Jobb így? Jobb hogy ezt tudod? - sírja el magát - Jobb?

- Jobb - húztam egy nagy ölelésbe. - Majd együtt megoldjuk oké?

- Nem fogjuk, nem lehet. 

- Mivel fenyegetett meg még? 

- Nem fenye....

- Velem? - szakítottam félbe.

- Igen - mondta elhaló hanggal, de abban a pillanatban sírja el magát megint.

- Semmi baj, shhhh semmi baj. - szorosan öleltem, hogy érezze azt hogy mellette vagyok. - Nem kell ezt egyedül megoldanod, oké? Itt vagyok én is. Tudom hogy omega vagyok, de akkor is itt vagyok és leszek is melletted. Ha még muszáj azt is megtenned....

- Köszönöm - döntötte rám a fejét.