Az én Omegám [Jikook]

Déliek (10.rész)

Jungkook szemszöge

Reggeli ébresztőm Yoongi volt. Átadta a szüleim üzenetét. Találkozni szeretnének velem és valamilyen falka találkozóról beszélt nekem a Hyunggom, de még hozzá tette, hogy fontos és most induljak már el. Semmi kedvem sincs semmilyen kis bájcsevejre. Eddig jól meg voltak nélkülem, akkor miért kellek megint? Úgy gondoltam majd megoldják nélkülem, így elkezdtem visszaaludni, csak hogy ezt a Hyunggom nem engedte.

- Mondtam, hogy most kell oda menned. - rántotta le rólam a takarót.

- De.... nem..hmm.. megoldják nélkülem... - nyammogtam neki.

- Nem hiszem, akkor nem kerestek volna meg. Na, egy kettő. Öltözz vagy így raklak ki. - erre egy rosszalló pillantást kapott.

Mikor már ébredtebb voltam, akkor lökött ki az ajtón. Két morgás közt elindultam a szülőházamhoz. Ott tényleg tűkön ülve vártak.

- Csak, hogy ide találtál. 

- Igen, igen itt vagyok. Mit akartatok, mert mennék már is.

- A déli falka főnek született egy gyereke és őket kellene meglátogatnod és sok jó kívánságot mondani.

- Miért nekem kell mennem? 

- Mert mi nem érünk rá fiam. A délieket meg nem akarjuk magunkra haragítani.

- Nem hiszem, hogy nagyon kiakadnának.

- Fiam!!!!

- Oké értetem, majd meglátogatom őket.

- Nem majd, most fogsz elindulni. Futva eléred őket 2 nap alatt.

- Az ki van zárva, hogy kutyafuttában kell mennem. 

- Anyád csomagolt elég élelmet. - dobot meg egy táskával.

- Csak érj oda és ne egy hétbe teljen. Ott maradj legalább 1 órát, tudom ez sok tőled, de legalább eddig maradj. Utána tőlem bármit csinálhatsz, csak 2 héten belül térj haza.

- Oké értetem, akkor már most induljak?

- Igen, vigyáz magadra!

A táska felvevés farkas alakomban egy nehéz procedúra volt, de végül sikerült a nyakamra húznom és úgy elindulni. Semmi kedvem nem volt ehhez, de a szüleimet még sem akarom cserbenhagyni, mert még is ők neveltek, de ha már így ott vagyok, majd körül nézek. Hátha ott megtalálom az elveszett emlékeim fő szereplőét.

Jimin szemszöge

Yoongi kialakított nekünk egy kis helyet, így ott aludtunk Tae-vel és Jhope-al, így nem is zavartuk Jungkook-ot sem Yoongi-t. Nagy lendülettel és vidámsággal csörtetem át Jungkookhoz, de ő nem volt már ott. Pont ekkor lép be Yoongi.

- A szüleinek segít, nem tudom hány napig lesz oda.

- Ohh oké

Tae-t óvatosan kivittük az erdőbe, mert nagyon ki akart menni. Ott megint  rengeteget hülyéskedtünk. A legvégén ott tartottunk, hogy melyik növénynek milyen íze van. Majdnem minden nap kivittük óvatosan, de már nincsenek akkora fájdalmai, mint a legelső napon. 

Jungkook azóta se jött vissza. Már 1 hét eltelt és nagyon rossz előérzetem van. Az egyik álmomban egy szőke lány volt Jungkookal, ahol nagyon jól elvoltak. Valamiért hirtelen dühös lettem, aztán rájöttem, hogy ez csak egy álom és nem szabhatom meg kivel barátkozik, ki lesz a barátnője. Keserű érzés fogott el, de jobban aggódtam érte. Ő legyen egészséges, boldog, mintsem én. Nagyon remélem nem történt vele semmi sem.

Jungkook szemszöge

Kényelmes sétával és egyszer-kétszeri megállással 5 nap alatt ide értem. Persze úgy, hogy éjszaka nem haladtam, csal így kevés időm lett itt. Mikor ide értem kedvesen fogadtak és bevezetek egy kis pihenő szobába. Ott lepakoltam, majd el is indultam meg keresni az újszülöttet. Nem kerestem sokáig, mert igazából ők találtak meg. Sok-sok jó kívánságot mondva már el akartam menni, de még mondani szeretek volna valamit. Pont akkor értem ide, amikor készültek a nagy ünnepségre és persze meghívtak. Azt mondták, hogy az egész falka ott lesz. Én persze vissza akartam utasítani, de előtte megelőztek azzal a mondattal, hogy ha nem veszek részt, sértésnek fogják venni. Én meg még nem akartam meghalni a szüleim által, így bele mentem, hogy részt fogok venni az ünnepségen. Ünnepségig még volt pár óra, addig körül is nézek. Hasonló a miénkhez, de mégsem. Itt is csak a nagy rangúaknak volt kis házuk, a többieknek jurtájuk volt, mint nálunk. Teljesen más stílussal lettek építve a házak. 

Készülődés miatt sürögtek forogtak az emberek, de egyik sem volt ismerős. Már sötétedet és pár lámpást már meg is gyújtottak. Nem hazudok, nagyon jó hangulat lett. Hirtelen meghallok egy csilingelő nevetést. Ugyan így nevetett az emlékembe! Haladtam a hang irányába, de sehol sem találtam. Nagyot sóhajtva adtam fel a megtalálását. Az ünnepséget elkezdte megnyitni a fő alfa. Minden más falkából valót bemutatott, közte engem is. Majd elkezdődött a mulatás, sokan még oda mentek megismerni a kicsit. Én csak ide-oda helyeztem a súlyomat a lábamon. Mikor kezdtem megunni elindultam az ideiglenes alvó helyemre.

Útközben megint hallottam azt a gyönyörű nevetést. Most is elkezdtem keresni. Törtem az utat a sok ember közt, majd végül meglátom a lányt. Szőke tincseit csavargatja, miközben beszélget egy fiúval. Oda mentem és beszélgetést kezdtem vele. Már majdnem teljesen biztos voltam, hogy ő az. Egy másik omega fiú is ide keveredett és ő velem kezdet beszélgetni. Jól eset vele beszélgetni, nagyon jó humora van. Persze a lányt se felejtettem el, őt is folyamatosan bevontam beszélgetésünkbe. Persze ez a pillanat is elrontódik. A lány egyszer csak megragadja a fiú haját és tépni kezdi. Miközben folyamatosan azt mondja neki hogy, : TE SZUKA MIT KERESEL ITT? Én még sokkosan álltam ott és mikor magamhoz tértem akkor már rugdosta is. Azonnal lerántottam őt és óvatosan felsegítettem a fiút. Én biztos, hogy egy ilyenbe sosem voltam szerelmes. A csaj erre csak egy nevetéssel reagált, ez a nevetés borzalmas volt, tele volt gúnnyal egyáltalán nem hasonlított arra, akit keresek.

- Jól vagy?

- Persze. Sokszor fordul elő, nem vészes.

- Sokszor? És nem tudsz valakitől segítséget kérni?

- Szerinted, ki hinné el, hogy ő bánt?

- Ahhh, pedig ez nem mehet így. Hogy hívnak?

- Kihyun. Téged?

- Jungkook.

- A fő alfa se segít?

- Jungkook, nem hisz nekem senki....

- Én hiszek. Mennyire veszik észre, ha falkát cserélsz?

- Az nem ilyen könnyű.

- Tudom, de nálunk senki se bántja a másikat, vagy ha igen azonnal elküldjük vagy kitagadjuk.

- Köszönöm, de én még is itt születtem. Maradnék.

- Persze rendben van ez, csak ha valami van akkor tudod, hogy hol vagyok. Nagy távolság, de ott nem bántanak. Bármikor jöhetsz, majd én a szüleimmel levitatom.

- Köszönöm.

- Semmiség. Akkor megyek, lepiheni. Szia.

- Szia.