Az én Omegám [Jikook]

Három alfa (16.rész)

Jimin szemszöge

Zajokra ébredtem meg. Kinti beszélgetés ütötte meg a fülemet, de nem érdekelt annyira, hogy tudjam is miről beszélgetnek. Összeszedtem magamat, majd ki mentem. Jin beszélgetett Sugával. 

- Jó reggelt.

- Jó reggelt - válaszolták szinkronban, majd újra elkezdték vitatni a témát.

- De Jin kellene a falkának az orvoslási tudásod.

- Értem én. Szívesen segítek is a sebeknél, de annyi időm nincs, hogy kisebb betegséggel törődjek. Meg a nyávogás, hogy úúú nagyon fáj a hasam, mikor semmi baja. 

- De amióta elmentél változott a falka,......

A többit már nem is hallottam, mert elindultam összetörni a gyógynövényeket. Mikor kész voltam a szokásos masszával, elindultam Jungkookhoz, de a szobájában senki sem volt. A fekhelyére letettem a masszát, majd kisiettem.

- Segítek, de ahhoz..... - bele fojtottam szegény Jin-be a szót.

- Hol van Jungkook? Tudjátok?

- Igen, kiment sétálni az erdőbe. Lassan meg kéne jönnie.

- Úgy tudtam, hogy sosem hallgat rám. Ha még sérültebben vagy betegebben érkezik meg, még én is megverem.

- Azt mondtam neki, hogy max 1-2 órát lehet kint. Úgy másfél órája ment el.

Jungkook szemszöge

Üresen nézek magam elé. Még mindig kattogva azon, hogy mi történt. Minden gondolatom egy ha-val kezdődik. Mi van, ha ez az egész csak az én elmém szüleménye és, ha ez mind megtörtént, akkor miért pont velünk. Boldog család akartunk lenni, vagyis azt hiszem. Elkezdtem a gyerek gondolattal játszani. Milyen szép lehetett volna, tuti mindenki elől védenem kellet volna. Fiú vagy lány lett volna? Alfa, béta vagy omega lett volna? Félénk vagy bártor? Túl sok ez a volna. Bár itt lenne. Hiába nem tudom kié, akkor is fáj. Persze reménykedek abba, hogy az enyém volt a csöppség, de akkor még jobban fáj a tudat, hogy nem tudtam megvédeni a saját gyermekemet. Csak egy gyermek volt, aki még a napvilágot se láthatta meg. Jimin vajon tudja? Ezért jönne mindig ki? Ezért fonja a virágot rá?

Hirtelen a szemem elé ugrott egy kép. Jimin volt rajta, és egy kis gyerekkel játszott. Nagyon boldognak látszott. A gyermeki kacaj keveredett Jimin gyönyörű nevetésével. 

Lassan el kéne indulnom, de valamiért nem akarom itt hagyni a helyet. Viszont Jin nem értékelné, ha megint nem érkeznék időben. Feltápászkodtam, majd csigalassúsággal elindultam. Minden ötödik lépésnél visszanéztem.

Jimin szemszöge

Én vártam azt a bolondot az erdő előtt. Miközben vártam, ide téved két idegen alfa. Én halálra rémültem, mert eddig is tudták, hogy a falkában van egy bújtatott omega, akit keresnek, de amiatt is ijedtem meg, mert két alfa.

- Szia édes. Új vagy? Nem láttunk még erre felé.

- I-igen. - de ekkor bele szagolt a levegőbe.

- Tudtommal mindig bejelentik, ha új falkatársunk van, nem? - fordul a másikhoz.

- Igen.

- Akkor ez csak egyet jelent omega, téged keresnek. Eddig hogy tudtak bújtatni és ki volt? - lépett hozzám és a kezével végig simított a karomon. Én hátráltam, de annál közelebb jött.

- A gyógy-gyógynövény-vényekkel.

- Hmm okos, de ki bújtat? - erre nem válaszoltam. 

- Hmm nem érdekes, csodás illatod van - szagold a nyakamba, nem tudtam messzebb menni. 

- Érzem az alfa szagát, de nem tudom ki ő, vagyis biztos ismerem, de túlságosan elnyomod a szagát. Azon gondolkodtam, hogy elhívlak a tavaszi ünnepre. Eljössz.

- Miért men-nnék?  

- Tch én egy szóval se mondtam, hogy választhatsz. - ekkor a barátja meglökte.

- Úgy volt nekem szerzünk párt.

- Igen, de ő az enyém.

- Nem, én hamarabb akartam. 

Elkezdtek lökdösődni. Jungkook ekkor jelent meg. Megtorpant és csak meredt maga elé. Én próbáltam kapcsolatba lépni vele, de olyan volt mintha itt sem lenne. Ekkor kiléptek Jinék. 

- Mi történik itt? - ekkor a két alfa egyenesbe vágta magát és édes mázasan megszólalt az egyik.

- Csak  a tavaszi ünnepre akartuk meghívni, de a barátom is vele akar menni és összevesztünk. Nem tudunk döntést hozni. - pánikolva néztem Jin szemeibe. Próbáltam jelezni, hogy mentsen meg. Megszólalni nem mertem, mert az egyik elő szeretettel szorongatta a kezemet és szorított rá, ha mozdultam egyet.

- Egyszerű, párbajozzatok, aki nyer, ő fogja elvinni. - szólalt meg újra Jin.

- NEM! Én fogom elvinni. - kiáltott fel Jungkook. Jó a reakció ideje, mit ne mondjak.

- Nem nem kis alfa.

- Akkor én is kihívlak és ne merészelj még egyszer KIS ALFÁNAK hívni, - tagolta le. Csak úgy feszült a légkör a 3 alfa között.

- Rendben, de majd keres fel valakit, aki majd nyalogatja a sebeidet. -  mondja teli gúnnyal az egyik.

Átváltoztak mind a hárman és egymásnak estek. De Jungkook eleve sebesült, ez így igazságtalan! Jobban megfigyelve a két alfa nem bántotta egymást, csak Jungkooknak mentek neki. Az egyik háta mögé került és ugrásból már harapni is akarta a nyakát. Jungkook, vigyáz mögötted! Reméltem, hogy meghallja. Jungkook hátra fordult és így kikerülte a másikat.

- Hallak. - szólalt meg a gondolataim közt. Akkor, így fogok segíteni neki.

- Az egyik nagyon sántít a bal hátsó lábára, ha a jobb hátsót is lebénítod, akkor nem fog tudni ugrani. És könnyebb célpont lesz. - Úgy is tett, ahogy mondtam.

- Megint ugrik a másik. - ügyesen kikerülte. A sánta nyakát megmarta, annyira hogy ő nyüszítve kúszott arrébb ezzel megadva magát. Már csak egy marad, de szegénykém nagyon ki van fáradva. Szerencsére nincsenek mély sebei eddig. Jungkook volt fölötte majdnem mindig, de hirtelen fordult a kocka. Alulra került és nyakba is marta a másik. Próbálta megfordítani, de már látszott rajta, hogy nagyon ki van fáradva. Egyre több karmolást, harapást kapott. Már láttam, hogy nem igazán mozgatja a fejét, ami azt jelenti, hogy nem igazán lát bármit is. Hirtelen koppant a feje, de még küzdött.

- Jungkook kérlek. Ügyes vagy. Meg tudod csinálni. 

Taehyung szemszöge

Félek attól, hogy ő nem érez így. Akkor mindent elveszítettem. Félek, hogy mindenkit elveszítek. Jimint kétszer elveszítettem már.