Az én Omegám [Jikook]

Seb (2.rész)

Jimin szemszöge

Miután kijöttem a barlangból, bolyongani kezdtem. Arra mentem amerre vitt a lábam. Persze nem a falkám felé és nagyon reméltem, hogy egyetlen egy agresszív falkába sem fogok botlani. Így utólag visszagondolva hatalmas volt az a farkas.  Nem is tudom, hogy merészeltem követni, de jobban jártam vele, mint a falkám tagjaival. Még mindig keresnek, hallom. De már nem olyan hangosan. Távolodok egyre jobban tőlük, ami megnyugtat, de egyben elszomorít is. Szüleim igaz nem voltak, de még is ott éltem és ott van a két legjobb barátom Taehyung és JHope. Az én kis reményem. Olyan mintha már a testvéreim lenének, minden tudnak rólam. Nagyon is hiányoznak. Biztos, hogy nagyon aggódnak. Remélem, még találkozni fogok velük, de az nem mostanában lesz. Tuti hogy figyelik őket miattam.  Gondolatmenetből egy faág szakít ki. Nagyon szépen neki mentem és a kis pofikámat meg is sebesítette. Csak remélni tudtam, hogy elég messzire sikerült eljutnom, hogy ne érezzék a vérszagát. Haladtam tovább addig, amíg meg nem hallottam a hátam mögül a zörejek hangját. Rögtön megfordultam, de senkit se láttam. Még hallgatóztam sokáig, de semmi zajt nem hallottam már. Már esteledik, így hűl a levegő is. Csíp a sebem, gondolom a sok kosz miatt. Az lenne még a legjobb, ha begyulladna. Ilyenkor az alfák fél napon belül azt se tudják hol sérültek meg. Bezzeg mi, omegák. Majdnem ugyan úgy gyógyulunk, mint az emberek. Csak egy kicsit gyorsabban. 

Hirtelen megcsap a csoki szag. A meglepődéstől nem tudtam rögtön, hogy honnan ered, de mikor a bokrok mögül megjelent egy vörös szempár már tudtam. Tőle. Megint itt van és figyel. Én nem merek mozdulni, de ő se mozdul. Nézzük egymást még percekig. Hirtelen hozzám lép, erre persze összehúzom magamat, de csak egy nyalást érzek meg. Kinyitottam a szemeimet és nézem őt. Nyalta a sebemet. Kitisztítja. Hagyom, nem merek ellenkezni meg jól is esik a törődés. Mikor befejezte azt hittem ellép, de ez nem történt meg. Úgy fekszik rám, hogy nekem muszáj lefeküdnöm. Nyakamba fúrta magát. Megpróbálok felállni vagy legalább arrébb kúszni, hogy ne zavarjam, de rám morgott. Így maradtam egy helybe.

Hallom a szívverésén, hogy nem olyan nyugodt, mint tegnap. Valami felzaklatta. Nem ismerem, de valamiért bízok benne. Még a nevét se tudom. Már nem tudok ezen se gondolni, mert olyan hirtelen ragadnak le a szemeim, hogy már az álomvilágba járok.

Jungkook szemszöge

Miután felkeltem indultam is az erdőbe. Montanába majdnem mindig ott töltöm az időmet. A lépcsőn persze összefutottam az ősökkel. Nem akartam megint elkezdeni a vitát ezért tovább indultam volna, ha nem ragad karon.

- Hova-hova fiam?

- Erdőbe  - hiába rángattam a karomat nem akarta elengedni. Nem akarom, hogy megsérüljenek, így hagyom magamat és helyette csak morgok a nem tetszésemet mutatva. 

- Nem mész te sehova! Ma jön az egyik alfa lány!

- Lehet, de nem értem és nem rám kíváncsi!

- DE! Feleségül fogod majd venni! Hogy legyen utódom.

- Jha, hogy én, csak erre kellek. Ti is szerelmesek vagytok! Ne hazudjatok!

- Fiam nem mindig szerelemből házasodunk. Tudod.

- De én szerelemből fogok házasodni!

- Nem és szobafogságot is kapsz!

- 25 éves vagyok NEM fogtok engem bezárni - és ezzel a lendülettel elrántom magamat és kiviharzok. Útközben találkozok az egyik barátommal, de most hozzá sem volt kedvem.

- Jungkook a hatá....

- Hagy Yoongi!!

Már átváltozva futottam az erdőbe. Persze közben egy csomóan hozzám szóltak, mert azért én vagyok a fő alfa fia, de most egy picit se érdekelt. Mindenki mellet elviharoztam be az erdőbe. Leheveredtem egy fa alá és hallgatom az erdő hangjait. Mindig nagyon meg tud nyugtatni, de most valamiért ez se akart. Mikor felkeltem akkor már bőven délután volt, így nem meglepő, hogy már esteledik. Vérszag csapja meg az orromat. Úgy gondoltam akkora baj úgysem történhet ha követem. Legfeljebb egy sérült állattal találkozok. Követni kezdtem és már nem a mi birtokunkon vagyok, de ha már elindultam és ennyit jöttem már megnézem. Mikor a fehér farkast megláttam azt hittem, hogy ő volt a gyorsabb vagy ő vadászott le egy állatot. Hirtelen felém kapja a fejét és nézz, de nem pont rám. Még nem lát. Tovább indul én meg egy belső ösztön miatt követem. Megint felém kapta a fejét, de most meg is látott. Miközben néztük egymás szemeit, addig én megláttam egy kis karcolást az arcán. Elég koszos volt, így oda mentem és elkezdtem nyalni. Összerezzent, de számítottam rá. Olyan nyugodtság fogott el, hogy már nem vártam, hogy kitisztuljon ez a seb. Sajnos befejeztem, de ettől még én nem mozdultam mellőle. Sőt még rá is feküdtem majd bele fúrtam magamat a nyakába. Az orgona illata annyira megnyugtatott. Halk szuszogást hallok meg, de most én se bírom, így én is elalszok az orgona illat között. Végre elfeledhetem a problémáimat egy kicsit.