Az én Omegám [Jikook]

Etetés (3.rész)

Jimin szemszöge

Felébredtem és még mindig rajtam volt a fekete farkas. Cukin szuszogott. Éreztem  az összes levegővételét a nyakamnál. Azóta is ott van az orra. Nagy mancsával csak félig ölel át. Zörejekre felkaptam a fejemet, de nem láttok semmit a feketétől. Hallom, hogy egyre közelebb jön, de nem tudok meg moccanni se. Túl nehéz. Bökdösőm már amennyire elérem. Egyre közelít a hangforrás, így már nyüszítek. Tudom ezzel felhívva az ellenség figyelmét, de a fekete belga állat hátha felébred rá. Végre mocorog. Most pont úgy mozdult, hogy rá tudok harapni a fülére, amit meg is tetem. Felnyüszített és nagyon mérgesen nézett rám. Próbáltam jelezni, hogy ott van valaki, de nem vette. Megint hallottam a motoszkálást, de most ő is, de ő nem úgy reagált ahogy vártam. Hirtelen elkezdet tolni a zaj felé. Miközben nekem az életem pörgött le. Mikor belökött a bokorba egy kis nyúl nézet rám. Beszorult a lába, így nem tudott elmenni. Félve néztem fel rá, mert ez rettentően kínos. Egy nyúltól ijedtem meg. Mikor felnéztem rá, ugyan nem nevetett, de a szemén láttam, hogy jól szórakozik. Így a kicsiny erőmmel egy lökést adtam neki, amire mind a ketten a földön végeztünk. Erre csak annyit reagált, hogy belenyalt a fülembe. Borzalmas érzés. Kicsinyes bohóckodásunkat a bunyó váltotta fel, de persze gondolom nem minden erejével küzdött elennem. Egy vonyítás szakított minket félbe. Felkapta a fejét, de utána nem érdekelte. Félve megkérdeztem, hogy:

- A-alfa? - olyan gyenge és halk a belső omegám, hogy nem csodálkoznék, ha nem "hallaná". De gondolom hallotta, mert felém fordult. Azzal a lendülettel némultam meg és jöttem zavarba.

- Ö-öhm, te tudod mit mondtak?

- Igen, haza hívnak - adta a belső alfája a választ. Annyira mély és magabiztos, hogy rá se merek nézni. Eltűnők.

- Miért nem indulsz el akkor?

- Mert nem akarok. Sokkal jobban érzem magamat itt, mint ott.

Itt befejeződött a beszélgetésünk. Utána csak hallgattam az erdő hangját.

- És te miért kóborolsz második éjszaka is itt? Omegaként?

- Hát röviden. Hogy is mondjam. A falkám nem lát szívesen.

- Miért?

- Ha én azt tudnám.

Már igen sötét volt és hideg, de mi még mindig itt ültünk egymás mellet. 

- Nem mész?

- Nem.

De mégis hirtelen felállt és elindult egy irányba, de nem ment tovább. Megállt és rám nézet.

- Nem jössz?

Erre a lábaimat elkezdtem kapkodni és már mellette is voltam. Nem értetem hova akar vinni. Attól még kitartóan követem. Már egy ideje megyünk egy irányba, amíg meg nem láttok egy falkának a lakhelyét. Egy elég nagy falkának. Nem értetem, hogy most miért megyünk erre. Csapdába csal? Észrevette, hogy elkezdtem lassulni, ezért hátra is fordult és figyelt. Hirtelen megfogta a grabancomat és berántott a kunyhók közé. Folyamatosan rángatod, addig, amíg egy raktár szerűségbe nem értünk. Itt elengedett és nézett. Csak azután értetem meg, hogy mit akar, amikor meg bökte a húst. Az élelmiszer raktárba hozott. Ebbe a falkába tartozna? Körülnéztem és rengeteg hús van körülütünk. Persze vannak más növények is, de a nagy része hús. Most hogy így nézem, hatalmas éhség tör rám. Teljesen megfeledkeztem az evésről, éhségről. Félve rá néztem, de ő továbbra is noszogatott.

Elkezdtem falatozni. Észre se vettem mikor pusztítottam el egy kisebb állatott. Felnéztem megint rá, de ő csak nézett. Hála jeléjül hozzá nyomom a fejemet. Érti, mert megint belenyalt a fülembe. Amire persze egy kisebb morgást adtam, de ezt a cselekedetemet azzal jutalmazta, hogy lenyomott a földre és megint megnyalt. Ficánkoltam, amire elengedett. Meghallottam egy másik beszédet. Feketeség teljesen merevé vált. Elkezdett tolni egy másik ajtó felé. Utána meg hirtelen kivágódott és húzott maga után. Az erdő lábánál ellökött és rám tehénkedett. Úgy érzem magamat mintha két kölyök farkas játszana. Egy kis idő múlva felállt és megint meglökött, így követem. Arra már rájöttem, hogy nem a szavak embere. A barlangjához vitt.

- Nekem mennem kell, de foglald el a rejtekhelyemet. 

Nem hagyott válaszolni se, úgy elsuhant. 

Jungkook szemszöge

Mikor a fehérke megrémült egy kis nyuszitól, annyira védtelenek tűnt. Hogy tudták őt elzavarni? Viszont ezzel együtt megrémültem. Azóta egy falatot se evett szerintem. Ha egy nyúltól is megrémül. Veszélyes ötlet, de most nem jutott eszembe hirtelen más. Elviszem az élelmiszer raktárunkba. Mikor a közelben voltunk megrémült, de én ezzel nem tudtam foglalkozni, mert itt vannak a társaim. Így berántottam a raktárba. Mikor neki kezdett enni, egyre jobban habzsolta. Hamar kijutottunk. Valamiért késztetést éreztem, hogy bunyózzak vele. A régi emlékeket hozta fel nekem mikor Yoongi-val gyakoroltunk. Elvezetem a kis helyemre és ott hagytam. Rég voltam ilyen felszabadult. Csak két napja ismerem, de olyan mintha a testvérem lenne. Lehet, hogy már találkoztunk már  csak nem emlékszek? Ezért érzem, úgy mintha a testvérem lenne? Ezen gondolkodva már az erdő szélére értem.

Boldogságomat nem lehetett letörölni semmivel. 

- Jungkook egy pillanatra állj meg.

- Mond Yoongi.

- Valaki járt az élelmiszer raktárunkban. Orgona illata van, de nem tudom beazonosítani, mert volt vele egy alfa. Aki közölünk van, mert nem idegen szag. Valaki segít neki. De ....

- De?

- Miért van orgona szagod? Nem akartam mondani, hogy hasonlítod a te szagodhoz, de így. Te voltál az?

- Yoongi kérlek. Éhezett.

- Ahh Jungkookie te sosem változol, mindig belekeveredsz ilyenekbe.

- Hyuuuung.

- Hallgatok nyugalom, de tudod, ha ez kiderül semelyikünknek sem lesz jó.

- Köszönöm!!!

- Jhaj te kölyök, kiskorodban is mindig kerested a bajt. Ki miatt kockáztattál? Egy lány? Alfa vagy béta?

- Csak egy farkas, akit mintha ismertem volna. Fiú és omega. Valamiért azt érzem, hogy meg kell védenem őt. 

- Oké, ha te mondod, de most szerintem menj be, mert kerestek.

- Tudom.

- Sok szerencsét.

- Az kelleni fog.