Az én Omegám [Jikook]

A Segítség (21.rész)

Jimin szemszöge

Rengeteget táncoltunk a tömegben. Bár én ügyetlenül lépkedtem, de amikor ráléptem a lábára mindig billentünk egyet, ami vihogásba fajult. Nagyon jól szórakoztam, most éppen próbálunk kijutni, anélkül hogy észre venne az apja minket. Ruhákhoz mentünk, amiket tényleg nem vitte el senki. Miközben öltöztünk mind a ketten, hirtelen megszólal.

- Jimin a pólómat hova tetted? - basszus azt ott hagytam.

- Öhm.... Lehet, hogy ott hagytam? 

- És akkor miben vigyem vissza a ruhát?

- Hát.... - vakartam meg a fejemet már felöltözve.

- Akkor kénytelen leszek félmeztelenül oda menni. - kijelentésére rögtön a szemeimre tapasztottam a kezeimet.

-Jimin ne legyél szégyenlős, nem is rólad hiányzik egy réteg. - nevet fel.

- Tudom

- Nem veszed le a kezeidet, hogy láss? - kezdte el feszegetni a ujjaimat a szememről.

- Nem

- Így fogsz jönni? Hogy nem látsz? 

- Igen - mondtam már bátortalanul, mert az még se jó ötlet, ha nem láttok és úgy indulok el, de akkor se akartam látni.

- Rendben. - kuncog fel - Akkor vezetlek. - fogta meg a vállamat és kezdet tolni valamerre. Ijedtség futott végig rajtam.

- Ha neki mersz vinni valaminek megütlek! Nem is, vízbe fojtalak! 

- Értettem főnök. De hiányzott ez az éned. - hajol a nyakamba és szagolt bele.

- Mi? Én most fenyegettelek meg először. Hogy érted?

- Felejtsd el.

- De.... - mondtam volna tovább, ha nem egy faág csapódik az orromnak.

- Hupsz, bocsi. - mondja nevetve. Direkt csinálta!

- Te! - csaptam rá, csak így egy pillanatra megláttam.

- Amúgy - vezetett tovább - azt mondtad te kezelted le a sebeimet. Akkor látnod kellet.

- Akkor csak a sebeidet láttam. Semmi mást. - éreztem, hogy pirulok, miért? Furán viselkednek körülöttem mindenki. 

- Visszahoztuk 

- Köszönöm - kuncog fel a lány. Ha megnézte neki vége!

- Mi köszönjük - mondta és megint megtolt. 

Mikor megérkeztük Jungkook-hoz, ő befutott gondolom egy pólóért. Én addig nézelődtem. Hirtelen két kar fonódott a derekam köré, ami miatt megrezzentem. Miért ölel át így? Összezavar.

- Picim jól érezted magadat? 

- Picim?

- Ne haragudj, megbotlott a nyelvem. - köszörülte meg a torkát és engedte el a derekamat  - Jimin hogy érezted magadat? - néz rám. Hát elég nagyot botolhatott a nyelve.

- Jól éreztem magamat - mosolyogtam rá.

- Akkor jó - mosolygott vissza.

Én hamar befészkeltem magamat a kis helyemre, ami még raktárként szolgált, de direkt nekem kiürítették. Lehunytam a szemeimet és már magával ragadott a sötétség. Mikor ébredeztem halk beszéd hangot hallottam. Felültem és hegyezni kezdtem a fülemet.

- Mit csináljak?

- Lassíts le. Meg kell szerezned újra.

- De Jin ez lehetetlen, hiányzik nagyon.