Az én Omegám [Jikook]

Barackfa (9.rész)

Jimin szemszöge

Mikor megébredtem, akkor már Jungkook nem volt mellettem.  Kint is kerestem, de sehol sem találtam. A többiek se tudták merre van, de azzal nyugtattak, hogy alfa és meg tudja magát védeni. Nekem akkor is rossz előérzetem van. Elindultam az erdő felé. Még sötét volt az erdőben. Emberi alakomban rendszeresen tévedek el az erdőben. Valahogy kikötöttem egy kis földiút mellet. Hirtelen hatalmas félelem szomorúság jött rám. Nagyon ismerős ez a hely, de sosem jártam itt. Felsétáltam az útra. Nincs a legjobb állapotban. Kíváncsiság vezérelt, ezért követem az egyik irányba az utat. Egy fán megakadt a szemem. Oda mentem és közelről is megnéztem. Egy autó neki mehetett, de nem kis erővel. Megnéztem a többi fát is, amelyik közel volt ehhez a fához annak meg volt sértve az oldala, de csak az egyik irányból. Most már biztos, hogy egy autó volt. A sofőr valószínűleg elvesztette az irányítást és neki súrlódott a fáknak majd belecsapódott az egyikbe. Mi miatt veszíthette el az irányítást? Lehet, túlgondolom, de erre nagyon régen nem jártak. Nincs keréknyom az úton.

 Elindultam visszafele. Most jobban néztem ezeket a jeleket, de semmi sem látszik már. Mikor már indultam volna keresni tovább a feketét, megláttam valamit. Oda mentem és megnéztem. Egy kis kereszt volt. Igaz nem a legszebb. Sietve készülhetett. Még sokáig néztem és gondolkodtam rajta. Miért hiszem azt, hogy közük van egymáshoz? De akkor miért ilyen messze vannak egymástól? Nem tudták, hogy hol volt a baleset? De hisz ott a nyoma. A kereszt nem neki szól, de akkor kinek vagy kiknek? Hiába jártak az agytekervényeim nem tudtam rá a választ.  Csak később tudtam elszakadni ettől a helytől. Hív folyamatosan. Ezzel nem foglalkozva elindultam az eredeti terv szerint, megkeresni Jungkook-ot. Valószínűleg még látni fogom ezt a helyet.

Már egy ideje bolyongtam, már a mezőnél tartottam. Észrevettem egy barackfát a tisztás eldugottabb részén. Felismerem! Ez a barackfa volt az álmomban. Elindultam felé, mikor oda értem megpillantottam Jungkook-ot, ott feküdt és aludt. Nem akartam felébreszteni, így mellé ültem és néztem. Közben gondolkodtam, hogy mit jelenthet az álmom és azon, hogy ott mi történhetett. 

Jungkook szemszöge

Este nem tudtam elaludni. Folyamatosan az álmomon kattogtam. Elhatároztam, hogy kimegyek a barackfához. Hátha új emlékek jönnek elő vagy tisztában fogom látni az arcát. Kimásztam az ágyamból és elindultam. Mikor oda értem, ugyan oda ültem, mint tegnap. Majd elaludtam. Sikerült újra látnom őket, de ugyan azt a jelenetet láttam, újra és újra. Amikor felébredtem Jimin ült mellettem, engem nézett, de mégsem. Nem itt volt, valamin nagyon gondolkodhatott. Finomat megsimítottam a kézfejét, erre rögtön rám nézett. A szél játszadozott a szőke fürtjeivel.

- Mit keresel itt? 

- Ezt én is kérdezhettem!! Megint csak úgy eltűntél!! Az egész erdőt átjártam miattad!!!

- Én csak valamit keresek.

- Mit?

- A szerelmemet.

- O-oké..... - látszott rajta, hogy nem ezt a választ várta. Hátrébb is húzódott.

- Valami rosszat mondtam?

- N-nem dehogy. 

- Oké. Ha már itt vagyunk, szórakozunk egy kicsit. - húztam fel állásba.

- Benne vagy?

- Igen

Jimin szemszöge

Mikor azt mondta, hogy a szerelmét keresi, összetört bennem valami. Számíthattam rá, hogy ő nem úgy érez. Mikor felajánlotta, hogy szórakozunk bele mentem, de nem hittem azt, hogy ez a halálomat jelenti. Elvitt az erdőben egy kis tóhoz. Mellette van egy közepes méretű fa. Arra fel akart mászni. Sok unszolásra felmásztam mellé, de mondtam neki, hogy nagyon régen voltam fán. Ott bohóckodtunk nevetgéltünk. Elkezdett poénszerűen lökdösni, erre persze visszalöktem. Csak arra nem számítottam, hogy amikor ő lök meg, akkor én sikeresen megcsúszok a fán és leesek bele a tóba. Nagy placcsanással érkeztem a vízbe. Elterveltem magamba, hogy amiért lelökött kicsit megtréfálom, és nem jövök fel a víz alól. Nem kellet sokat várnom, már hallottam is a hangját.

- JIMIN!! - hatalmas placcsanással érkezett ő is a vízbe.

- JIMIN!! - itt karokat éreztem meg a hasam körül és kiemelt a vízből, majd az arcomat kezdte el pofozgatni. Itt döntöttem úgy, hogy leleplezem magamat és arcon fröcskölőm és elnevetem magamat.

- Ez egyáltalán nem vicces!! Tudod menyire megijesztettél!!

- Oké, valóban rossz vicc volt, de kihagyhatatlan. - erre nem válaszolt.

- Jungkook ne sértődj már meeeeeg, ne legyél durcás. - Erre meg hirtelen lefagy és mered a semmibe.

- Jungkook tényleg nagyon sajnálom. Hahó - lengettem meg előtte a kezemet.

Jungkook szemszöge

Ugyan úgy húzta el a szavait, ugyan azt mondta, ugyan olyan hangsúllyal, mint az emlékeiben. Most már teljesen összezavarodtam. Betudtam annak, hogy biztos ő is elhúzza a szavait vagy biztos ismerik egymást. A kéz lengetése zökkentett ki.

- Na, végre, hogy rám figyelsz. Valami baj van?

- Nem nincs, menjünk inkább vissza.

- Ez nem volt hiteles.

- Tényleg nincs semmi bajom.

- Akkor mivel magyarázod azt, hogy nem reagáltál rám.

- Elgondolkodtam.

- Oké

- Gyere, fogd meg a kezemet - segített ki a vízből.

- Menjünk vissza, mert vizesek vagyunk, és nem akarunk megfázni, ugye? 

 Elindultunk visszafele persze Jin leszidott minket, de hamar megbékélt.