Az én Omegám [Jikook]

Telihold (4.rész)

Jimin szemszöge

Álmomból felriadok, nem tudom, mi történik. Nem emlékszem az álmomra. De elkezdtem zokogni, alig kapok levegőt. Miért sírok? Fáj a mellkasom, Mi történik? Kijöttem az ég alá és felnéztem. Teli hold van. Teli holdkor mindig szomorú lettem, de ott voltak a barátaim, de sosem volt még ilyen. Elárulva érzem magamat. Próbálok megnyugodni, de csak a teli hold lemenetével sikerült, de utána nagyon hirtelen lettem fáradt.

Yoongi szemszöge

Jungkook ma a szüleivel elég rendesen összekapott. Kikönyörögte had maradhasson nálam és az lett a vége, hogy itt alszik mellettem.Én még pakolászok, mert ez a kis lökött nem bír rendet tartani. Néha megrándul, de betudtam annak, hogy nagyon eleven álma van. De egyre gyakrabban és jobban. Ugye nem? Kiszaladtam gyorsan és felnéztem. Teli hold. Visszaszaladtam és jobbnak láttam, ha felébresztem.

- Jungkook .... Jungkook, ébredj Jungkook hallod!! - mihez tudom leginkább hasonítani az állapotát? Leginkább egy pánikrohamhoz hasonlít, ami keverve van azzal, amikor a kutya veszett csak nem habszik a szája. Rémisztő.

- JUNGKOOK ÉBREDJ!!! - végre kinyitotta a szemeit, de olyan üresek voltak. Mintha nem élne, és egy bábot rángatnék.

- Nézz rám kérlek. Én vagyok az,  a Hyungod. - de nem hagyja abba a rángást, ilyenkor sosem ismer fel senkit. Az a legjobb, ha egyedül van, de sosem volt ilyen erős és ez megrémít.

- H-h-hyung?

- Igen én vagyok az, itt vagyok. Semmi baj nincs.

- H-hiányz-zik.

- Ki?

- N-nem tudom...

- Jó semmi baj, az a lényeg, hogy megnyugodj. Itt vagyok, és ezt sose felejtsd el.

- K-köszönöm

- Shhh most csak koncentrálj a szép dolgokra. Emlékszek még arra, amikor felmentél egy fára és nem tudtál lejönni és nekem kellet felmászni érted?

- I-igen, d-de nem azt mondtad, h-hogy szépre kell gondolni? Ez nem az.

- Nekem egy csodaszép emlék a kis Jungkookie-ról.

- Hyuung!

- És arra emlékszel, amikor beestünk a folyóba, aminek erős volt a folyása ezért a végén kötőtűnk ki hót sárosan. Nem engedtek be sehova.

- Igen

Így ment ez addig, amíg le nem ment a hold. Amint lement rögtön elaludt. Annyira sajnálom, hogy neki kellet ezt a tragédiát átélnie.

Jungkook szemszöge

Reggel úgy éreztem, mintha 9 kamion áthaladt volna rajtam.

- Jungkook jobban vagy?

- Hyung most miért? Nem is voltam rosszul, de nagyon rosszul aludhattam.

- Semmi csak sápadtnak tűntél. Hova mész?

- Az erdőbe.

- Láttad már az emberi alakját?

- Nem, de ő se az enyémet.

- Tudod, hogy hívják?

- Nem, miért?

- Semmi, csak kíváncsi voltam. Nem találkoztál Jinékel?

- Nem. Jintől legutóbb kikaptam, hogy miért csurom vizesen mentem oda, és hogy ha megfázok, megüt. De most mennék.

- Oké. Na, menj.

Mentem az odú felé. Mikor oda értem nagy lendülettel léptem be, de senki sincs itt. Pedig érzem az orgona illatát. Elkezdtem keresni, de nem kellet sokáig, mert itt volt egy fa alatt. Nagyon furán fekszik. Mintha sétálás közben aludt volna el. Oda mentem és elkezdtem bökdösni. Hamar megébred. Először megrémül, utána megnyugszik. Mellé feküdtem és csukott szemel hallgattam a madarakat. Persze felfigyelek arra, hogy ő őrlődik valamin. Megvárom, amíg elég bátorságot gyűjt.

- Hogy hívnak?

- Jungkook és téged?

- Jimin.

Csoda szép neve van. Illik a fehér bundájához, de most inkább a bundája szürkés színű. Zörgésekre felkapom a fejem. Egy farkas vagy több közelít ide és gyorsan haladnak. Jimin először nem érti, de utána ő is meghallja. Készen a harcra álltam a fehérke előtt. Hirtelen minden elcsendesült, de én tudtam, hogy itt vannak azért. Morogva jelzem nekik, hogy nagyon gyorsan menjenek el innen.

 Ez a mi birtokunk. Erre azt reagálták, hogy nekem támadtak. Ketten voltak. Az egyik az próbált leszorítani. A másik meg próbálta elérni a nyakamat. Erősebbek voltak ketten, mint én. Most jön a cselezés. Beleharaptam épphogy-csak mind a kettő nyakába, erre vissza vonultak, de nem teljesen. Újra támadni akartak, de a fehérke elém ugrott és ő is morgott. A halálos ítéletét írja alá, komolyan gondolta? Arra számítottam, hogy ránk ugranak, de nem. 

Megálltak és nézték egymást. Fehérke hirtelenül megiramodott feléjük és rájuk ugrott. Már készen álltam, hogy neki ugorjak én is, de nem kellet. Ők elkezdték nyaldosni egymást, nyüszíteni. Ismerik egymás. Azt hitték, hogy bántom? Mind kettő hirtelen felém kapták a fejüket. Nem értetem, tuti beszélnek egymással. Ennél feltűnőbben nem lehet tudatni, hogy rólam van szó.

- Kik ők Jimin?

- A barátaim Jhope és Taehyung - mutogatta, hogy ki ki.

- Bocsánatot kérnek tőled. Nem akartak rád támadni.

- Ha nem akartak volna, nem is tették volna!

- Jungkook! Nem tudták.

- Hogy kerülnek ide?

- Kerestek és megérezték a szagomat egy alfájéval.

- Oké-Oké, de akkor sem szimpatikusak.

Utána még sokáig elbeszélgettek. Míg én szúrós szemel néztem őket.