Az én Omegám [Jikook]

Emlékek? (6.rész)

Jungkook szemszöge

Nagyon jók a nappalok, de annyira rosszak az éjszakák. Minden éjjel előjön. Yoongi és én már rettegünk az éjszakától. Falka orvosai nem tudták meg állapítani, hogy mi a bajom. Megint jön fel a hold.

- Jungkook nem lehet, hogy miatta van?

- Már hogy lehetne Jimin miatt?

- Nem tudom, de amióta láttad az emberi alakját azóta történik ez.

- Tudom

- Most is a helyeden van?

- Igen

- Ő nincs rosszul?

- Kérdeztem már, de nem így nyílt egyenesen. Nem olyan jól alszik, de neki nincsenek.

- Tudod mit nem értek? Hogy nap közben is előjött már, ha ő a kiváltó ok, akkor vele miért nem leszel sose rosszul?

- Egyáltalán nem biztos, hogy miatta van ez az egész, de a......

- Hm?

Yoongi szemszöge

Nem válaszolt, így már tudtam mi lesz megint, de mikor megfordultam nem erre számítottam. Fennakadt szemeivel néz előre, majd lassan lecsukja és összeesik. Elkapom mi előtt beütötte volna magát, de most nem a szokásos volt. Nem remegett, nem beszél, olyan mintha aludna. Semmi levegőkapkodás. Hagyom, nem is tudom mikor aludt normálisan mostanában.

Már 3 nap telt el, és semmi. Bármit csinálunk, meg sem rebben a szeme se. Eddig vártam. Elindultam az erdő felé. Hozzá.

Jimin szemszöge

Félek, aggódok. Ilyet még sosem csinált. Napokra eltűnik, jó csak 3 napja, de eddig mindig láttam, minden nap. Azzal nyugtatom magamat, hogy csak dolga akadt. Most virágokat szedek. Jungkook legutóbb mikor itt járt hozott ruhát nekem. Azokba vagyok azóta is. Motoszkálásra figyeltem fel. Megdermedtem, egy idegenek a szagát érzem. Hirtelen kitör a bokrok közül egy hamuszürke farkas. Bele harap a pólómba és húz. Mikor elengedett megálltam, de erre egy hatalmas morgást kaptam. Mikor magamhoz tértem azonnal futni kezdtem. Ez sokáig így is ment, addig, amíg neki nem mentem egy másik farkasnak. Ő belém harapott és rám ugrott. A szürke farkas ráugrott és leszedte rólam. Majd megint futni kezdtem, de most a szürkével együtt. Elvitt az erdő széléhez, majd megállt egy fa mögött. Utána kijön emberként és karon ragad. Behúz egy otthonos házikóba. Nem értetem, hogy most mi történik. Csak akkor értetem meg, mikor megpillantottam az ágyon Jungkookot. Oda mentem és megböktem, de semmi.

- Már napok óta ilyen, semmivel sem lehet felébreszteni. Ide hoztalak hátha miattad felébred.

Megfogtam Jungkook arcát és néztem. Hirtelen elkezdett könnyezni majd megszólalt.

- Hiányzol! Hol vagy? Jól vagy? NEEEE!!!! - riad fel.

- Itt vagyok. Jól vagyok. Ne haragudj. Szeretlek! -  nem értetem mit beszélek, csak úgy jött. Majd elnyelt a sötétség.

Yoongi szemszöge

Mikor Jimin megszólalt, abban a pillanatban esett rá Jungkookra. Hát persze, most már mindent értek. Ő volt a szerelme még a baleset előtt, akiről nagy beleéléssel mesélt. Aki..... gyereket várt. Az ő gyerekét. Mennyire büszke volt rá. Sosem láthattam. Nem merte ide hozni. Bár ide hozta volna, akkor megvédhetem volna. Tudtam, hogy hatalmas tragédia volt, de most, így rájuk nézek. Miért kell nekik szenvedniük? Amiről Jungkook mesélt a homályok azok az emlékei lehetek. Nem szólok bele, hagyom, hogy újra együtt átéljék ugyan azokat az emlékeket. Valószínűleg azért volt egyre gyakoribb a rosszul lét. Az emlékek elő akarnak törni, de valami gátolja benne. Amire egyedül kell rájönnie.

Jungkook és Jimin szemszöge

Egy hatalmas barackfa alatt ül két ember. Az arcuk nem láthatóak. Az egyik felkapja a másikat és megforgatja, majd a hasára puszil. Csilingelő nevetés hallatszik. 

Jungkook szemszöge

Az a nevetés nagyon hasonlít valakiére, de nem tudom kiére. Olyan boldogok, én is ilyen boldog szeretnék lenni egyszer. Hirtelen lehullott a barackfa levelei. Megint itt vannak, de most azt hiszem szőke hajúnak nagyobb a hasa. Beesteledett. Külső szemmel látom az egészet. Barna hajú szaladt és kiáltott valamit. Nem értetem hiába koncentráltam. Majd látom a szőkét feküdve a földön. Hozzá rohan majd képszakadás. Megint itt vannak és boldogan szaladgálnak. 

Jimin szemszöge

Olyan édesek azok a párok. Fürdenek együtt a tóban, és ugyanazt csinálják, mint mi. Homálytól semmit sem lehet látni, de jobban megfigyelve nagyon hasonlít az egyik Jungkookra a másik meg rám. Ez mi? Álom? Beesteledett hirtelen. A csiripelést felváltották az üvöltések. Fénycsóvákat lehet csak látni. Majd megint a barackfát. Ez egy látomás vagy csak egy buta álom?

Yoongi szemszöge

Sokáig néztem még őket. Már betakartam mindkettőjüket. Amikor a betakartam őket megláttam Jimin karját. Tudtam, hogy megharapta az a farkas, de ez semennyire sem gyógyult be. Nálunk, farkasoknál ez nem normális. Elővettem a kis gyógynövényes dobozkámat. Én nem nagyon értek hozzá, de most nem tudok mit csinálni, még is egy idegen a falkában. Óvatosan bekötöttem. Nem olyan nagy a sebe, ezért még én is eltudtam látni. Megint rájuk néztem hosszasan. Jobban megfigyelve Jungkook nagyon szorítja a szőkeség ruháját. Még mikor megszólalt akkor kapott bele, de azóta el sem engedte. Jimin nyugodtan szuszogott, de mellette Jungkook kicsit gyorsabban, de most úgy mintha rosszat álmodna. Nem tudom melyikük szenvedett jobban, de szerintem Jungkook. Vagy csak azért, mert még fiatal volt?

Keserves vonyításokat hallok az erdőből. Pontosabban onnan ahol Jimin élt. Most úgy sem csinálok semmit. Megnézem kik vannak a területünkön. Mikor oda értem rám ugrottak ketten és vicsorított az egyik a másik meg készült harapni.