SZJG x IOV - Négyen

1.

Június 11., péntek

A bizonyítványosztás után boldogan léptünk ki Kingával az igazgatói ajtaján, Borrel azonban utánunk szólt.

– Kérlek, maradjatok pár percre. Szeretnék valami fontosat megbeszélni veletek.

Kérdőn néztünk össze Kingával, majd visszamentünk az asztalhoz és leültünk az előtte lévő két székre, az igazgatóval szemben. Kinga magabiztosan, én pedig azon rágódva, mit akarhat Borrel. Most kaptuk meg az évvégit, vége a tanévnek, ennek így nincs semmi értelme. Aztán hirtelen eszembe jutott Vladár. Ő mondott valamit rólam, ami miatt most kirúgnak? Meg akar buktatni?! Az nem lehet. Vagy mégis?! ÁÁÁÁÁ. Kinga egyenes háttal ült az asztalnál, a jelenléte kicsit megnyugtatott. Ő biztos nem emiatt van itt. Valami másról lesz szó.

A falióra kattogása fülsiketítően hangosnak tűnt a síri csendben. Nyugtalanul fészkelődtem a székemen, Kinga pedig feszülten figyelt az igazgatóra, aki mosolyogva nézett minket.

– Megvárjuk a többieket is, Haller tanár úr biztosan mindjárt megérkezik velük.

– Többieket...? – vonta fel a szemöldökét Kinga meglepetten.

Az iroda ajtaján kettőt kopogtattak, mire mindhárman odakaptuk a fejünket. Haller mellett Ricsi és Arnold jelent meg. Kingával összezavarodva néztünk előbb egymásra, majd a fiúkra.

– Igazgató úr, megmondaná mi folyik itt? – dobolt ujjaival idegesen az asztalon Kinga.

– Fél perc türelmet kérek! – válaszolt Borrel és hellyel kínálta a többieket. Helyet foglaltak, Arnold kivételével. Ő csak megállt a székem mellett, unottan várva, mi sül ki ebből.

Ricsi röhögve nézett körbe. – Ez most komoly? A három évfolyamelső és én?

– Renáta nem évfolyamelső, a rajz kettese lerontja az átlagát. – vágta rá Kinga, majd halványan elmosolyodott. Legalább valaki örül a majdnem bukásomnak. No comment.

– Tehát... - kezdte Borrel. – Azért hívtalak benneteket ide, mert a tanári karral közösen úgy döntöttünk, titeket küldünk az idei Iskolák Országos Versenyére...

– A micsodára? – reagáltam azonnal. Ricsivel találkozott a tekintetem, aki tanácstalanul megvonta a vállát.

– Renáta, ha egy kicsit is vennéd a fáradtságot, hogy csinálj valamit az olvasáson és a nyavalygáson kívül szabadidődben, akkor tudnád, hogy minden évben megrendezik az Iskolák Országos Versenyét, ahová úgy tűnik most minket küldenek. – hadarta Kinga a szemét forgatva. Aztán leesett neki, hogy mit mondott és izgatottan állt fel, kezét csípőre téve. – Minket küld az iskola a versenyre?! – arcán a döbbenet és a düh váltakozott. – Ricsi örülhet, hogy minden tárgya sikerült, mégis hogyan választhatták őt? Renáta életképtelen, nem megyünk vele sokra – oltott le, mire felháborodva néztem rá. Ez azért rosszul esett.  - Arnold pedig tudtommal már nem is jár ide, átvették a...

– Ez így van, – szakította félbe Haller. - azonban Arnold a szervezők beleegyezésével részt vehet az idei versenyen, tekintve, hogy az elmúlt két évben nálunk tanult.

– Legalább Dave-et küldték volna! – csattant fel Kinga. – Nem cserélhetjük le?

– Kinga, kérlek nyugodj meg – csitította az osztályfőnök. – Az igazgató úr elmondja, miért titeket választottunk. Borrel fáradtan bólintott.

– Arnold lenyűgöző tudása minden tanár számára egyértelművé tette, hogy ő lesz az egyik, aki képviselheti a Szent Johanna Gimnáziumot, de tudtuk, hogy nem szívesen menne egy ilyen versenyre, ha nincs vele valaki, akivel megtalálta a közös hangot. Renire, a kiváló tanulmányi eredményei mellett persze, éppen emiatt esett a választásunk. – magyarázta, mire csalódottan fordultam körbe. Nem ér, hogy amiatt küldenek egy versenyre, mert Arnold senki mással nincsen jóban. 

– Már elnézést, de az én tanulmányi eredményem legalább olyan jó, mint Arnoldé, emellett sportolok is, tehát minden feladatban jobban teljesítenék. – mondta Kinga magabiztosan, Borrel pedig bólintott.

– A versenyen előfordulhat bármilyen feladat, így készülnünk kell arra az eshetőségre is, hogy nem a logikára és a műveltségre fog épülni minden. Kinga, rád számítunk az erőnléti feladatoknál is. – biccentett. - Richárdot Gondos tanárnő ajánlotta, bár több tanár fejezte ki nemtetszését, úgy gondoltuk akár jól is jöhet a tudása a versenyen, illetve szerettük volna, ha két fiú megy veletek, a korábbi évek feladataiból és helyszíneiből kiindulva.
– Én nem vállalom. – szólalt meg Arnold hirtelen, mire mindenki ránézett. – Elnézést, de nem hiszem, hogy az időmet arra szeretném pazarolni a szünetben, hogy egy gyerekes versenyen ugrálok két héten keresztül egy kupáért az erdőben. A gondolat is erősen deprimál. Köszönöm, hogy rám gondoltak, de nem megyek. – magyarázta.

– Erdőben? – kérdeztem csodálkozva.

– Minden évben más helyszínen kerül megrendezésre a verseny, előfordulhat erdő is. – mondta gyorsan Borrel, majd csalódottan Arnoldhoz fordult. – Tiszteletben tartom a döntésed, de kérlek, gondold át, a csapatnak szüksége lenne rád.

Arnold megrázta a fejét és rám nézett.

– Ez az utolsó nyarunk, mielőtt elköltözöl. – suttogtam gombóccal a torkomban. – Két hetet együtt tölthetnénk a versenyen. – idéztem fel Arnold szavait, aki nagyon úgy tűnt, tisztában van a verseny létezésével. Komolyan, csak én nem ismertem eddig?

– Reni. – nézett mélyen a szemembe Arnold. – Bármikor együtt tölthetjük az időt, nyár végéig még van időnk, ehhez nem kell egy versenyre mennünk.

Átgondoltam és beletörődve bólintottam. Igaza van.

– Továbbra sem értem, miért nem lenne jobb választás Ricsi helyett Dave... Vagy bárki. – gondolkodott hangosan Kinga. – Most Arnold helyett is kereshetünk valaki mást.

– Mert Dave nem bírná ki egy percig sem a telefonja és a MacBookja nélkül. – röhögött Ricsi.

Haller egyetértően mosolygott, majd tekintete megállapodott rajtam. – Reni? Te vállalod?

– A szüleim nem hiszem, hogy elengednek. – vontam meg a vállam. – A versenyről eddig nem hallottam, így nem tudom, részt vennék-e rajta.

– Értem. – biccentett, majd elővett a kezében tartott mappából néhány összetűzött lapot és átadta nekünk.

Az első lap tetején nagy betűkkel az állt: Iskolák Országos Versenye. Gyorsan átfutottam a sorokat, miközben folyamatosan azon gondolkodtam, hogy vállaljam-e. Anyuék biztos nem engednek el, egy sötét erdőben pedig még Kingával is félnék, de helyszíntől függetlenül se nekem való egy ilyen verseny. Felnéztem a lapról. Haller és Borrel bizakodva várták a válaszom. Nem akarok nekik csalódást okozni.

– Megbeszélem anyuékkal. – sóhajtottam. Haller mosolyogva nézett, majd Arnoldra pillantott.

– Arnold, ha biztos vagy a döntésedben, akkor sürgősen keresnünk kell valaki mást a helyedre. 

– Biztos vagyok benne. – intett Arnold.

– Rendben. Akkor azt javaslom, menjünk vissza a terembe és beszéljük meg az osztállyal, mi legyen.

– Úgy tudom, iskolánként négy diákot kell küldeni, akkor más osztályok is szóba jöhetnek, nem? – kérdezte Kinga.

– Valóban, de a végzősök már elballagtak, a kilencedikesektől pedig még senkit se gondolunk alkalmasnak  egy ilyen megmérettetésre. – magyarázta Borrel. - Az a-s osztály és a tizenegyedikesek maradtak tehát rajtatok kívül. Van bármi ötletetek, hogy kit kellene küldenünk veletek?

– Az a-s osztályból biztos nem való senki egy ilyen színvonalas versenyre. – mondta lesajnálóan Kinga. Elképzeltem Edináékat egy erdőben, térerőt keresve, majd vigyorogva néztem Kingára. Lehet, hogy kíméletlen, de igaza van. Mint mindig. 

Miután nem volt értékelhető javaslatunk, illetve úgy gondoltuk, jobb lenne, ha mind a négy csapattag egy osztályból kerülne ki, mindannyian elsétáltunk a termünkig, hogy együtt találjuk ki az osztállyal, mi legyen...