Az áruló Granger

👣II./6. Érzelmek👣

(író: btw nem lesz 3000 szavas egy rész csak 2500 és 1500 között, mert inkább gyakrabban hozok több részt)

-Fred!-döbbenve álltam meg a parkban.

-Igen hercegnőm?-vigyorgott elégedetten, és rákönyökölt a hóból épült Isabellára.

-Remélem tudod, hogy most meg foglak dobálni. Nem is ilyen nagy az orrom!-mentem oda átalakítani, de az le is esett.

-Most Voldemort lettél, remélem örülsz.-tette csípőre a kezét.

-Így még jobban is nézek ki, most mondd meg!-léptem Hóisa mellé. Fred lehajolt és felvette a leesett testrészemet. Majd felemelte mintha mindjárt elhajítaná.

-Ne merészeld Fred Weasley!-emeltem fel a mutatóujjam fenyegetőzően. De nem hatott rá, hozzám dobta.-AZ ORROM!-kiáltottam rá, amire nevetni kezdett, én pedig letéptem egy darabot a fülemből, és azzal céloztam meg a vöröst. Ebből az oda-vissza testrész hajigálásból csata lett, vérre menő csata. Amit a tanárok fújtak le. Nevetve futottunk be az aulába, és onnantól Fred megragadva a csuklómat futott a Griffendél klubhelyiségébe. A nevetésünktől és Frics szidásától zengett az iskola.

A Griffendél torony elé érve megálltunk, Fred elmondta a jelszót a Sir Cadogan-nak, és bejutottunk a piros és arany színű hatalmas szobába. Persze a külsőnket Hermione rögtön szóvá tette.

-Csurom vizesek vagytok! Isa te meg miért idejöttél, amikor átöltözhettél volna a saját klubhelyiségedben!?-tette csípőre a kezét.-És ha lehet halkabbak legyetek, tanulnom kell!-jelentette ki és rögtön belebújt a könyveibe.

-Odaadom az egyik felsőm, hogy ne legyél vizes-indult fel a fiúk körletébe Fred.

-Csak óvatosan Isa. Ennek nem lesz jó vége!-intett Hermione.

-Ezt hogy érted? Csak nem tesz trágyagránátot a felsőbe-kuncogtam.

-Hát nem veszed észre?-nézett rám Ron.

-Miért mit kéne?-értetlenkedte továbbra is.

-Fredet, hogy mit érez-sóhajtott és fogta a fejét majd Harryre nézett aki már tegnap óta ilyen. De most valahogy még jobban maga alatt van.

-Fáj valamije? Beteg? Vagy rossz az állapota?-érdeklődtem, és egyre jobban aggódtam Fred miatt.

-Jajj édes Merlin-sóhajtott egy nagyot és lecsapta a könyvét a combjára Hermione-Szeret téged.

-Én is szeretem őt. Mint titeket-ültem le a kanapéra.

-Elmondjuk neki?-nézett George Ronra és Hermionéra.

-Isabella, Isabella... Hogy lehetsz ilyen buta-sóhajtott Ron.-Se Frednek se Isának ne mondjunk semmit ami most történt!-nézett körbe

-Támogatom-jelentkezett Hermione, még mindig nem felemelve a fejét a könyv sorai közül.

Én értetlenül ültem majd egy perc múlva megjelent Fred is a vörös pulóverrel. Majd közölte, hogy a bőrönd alján volt, mert még nem pakolt ki. bementem a lányok hálójába, hiszen senki nem volt ott, és át vettem a felsőmet és a nadrágomat is levettem, hiszen Fred felsője eléggé nagy volt rám, és majdnem a térdemig leért, de csak majdnem. A levetett ruháimat a kandalló tetejére, hogy megszáradjon.

A többiek egy szót sem szóltak arról ami történt, így én is jobbnak véltem nem megszólalni, vagy felhozni a témát. Csendben ültünk és néha valaki felhozott egy témát. Mindenki feszültnek tűnt a helyiségben Freden kívül. Ő semmit nem tudott arról, hogy mi volt itt amíg ő pulóvert keresett.