Az áruló Granger

I./7. fejezet 🧙A szőrös arcú lány🧙

Fülembe jutott az a hír, hogy Justin nem csak szimplán megdermedt, hanem úgy dermedt meg, hogy Félig Fej Nélküli Nick is ott volt. De a szellemek nem halhatnak meg újra. Tehát eddig senki sem halt meg, csak kővé dermedt. Szinte mindenki haza akart már menni a Roxfortból, mivel az csak biztonságosabb. Így hát a Mardekárosok közül Malfoy, Victoria, Crak, Monstro és én maradtunk. A Griffendélből Hermione, Harry és Ron. Daniel is hazautazik, mivel ő félig mugli, így eléggé féltik a szülei is. És persze a többi diák is. De Hermione ahhoz képest, hogy mugliktól származik, ő bátran itt marad a többiekkel, pedig szülei is tudják mi folyik itt bent. Az udvarra igyekeztem amikor meghallottam a Fred-George párost amint Percyvel vitatkoznak.
-Ne állj az utunkba, Percy!-láttam meg a vigyorgó Fredet.-Harrynek sietős a dolga.
-Igen, a Titkok Kamrájába igyekszik, mert teára várja agyaras csatlósa-tódított George. Ezek komplett idióták. Azért elég vicces amikor George tettetett rémülettel lengeti a fokhagymafüzért Harry felé. Megtudtam, hogy ez Harryt egyáltalán nem zavarja, sőt! Örül neki, hogy rajta kívül még valakik is nevetségesnek találja ezt a sok baromságot.

~°~

Mikor véget ért a félév utolsó tanítási napja, egy csapásra csend borult a kastélyra; olyan mély és puha csend, amilyen a parkot borító hó alatt lehetett. A szenteste napja csikorgóan hideg, fehér hajnallal köszöntött mindenkit. Reggel az ágyam előtt sorakoztak az ajándékok. Csak ketten voltunk a szobában Victoria és én. Hermione azt mondta, hogy már nem kell Draco közelébe férkőznöm, mivel mára tervezték az akciót-azaz a Százfűlé-főzet bevetését. Megvártam Vicet, higy felébredjen, hiszen neki is érkeztek ajándékok. Erre nem sokat kellett várnom, hiszen pár perc múlva nyöszörögve megszólalt:
-Jó reggelt!-ült fel az ágyán.
-Neked is! Boldog karácsonyt! Megvártalak az ajándékokkal!-mosolyogtam.
-Boldog karácsonyt! Hát akkor kezdjük!-vette fel a köntösét, majd oda vitte az ajándékait Tiff ágya elé, majd leült. "Anyától" és "apától" egy csomag tintát és egy levelet kaptam:

„Kicsim! Nagyon hiányzol már nekünk, reméljük jól telik a tanév. Boldog Karácsony! Puszi: Szüleid"

Egy kis szív volt a sarokba. Elraktam a levelet majd tovább bontottam a csomagokat. Hagridtól tejkaramellát kaptam, ami nagyon finom volt. Harrytől is kaptam egy könyvet. Ami a Kviddics Játékszabályok És Stratégiák címet viselte. Hermionétól egy sastollpennát kaptam. Tiff és Nancy közös ajándékot küldtek, ami rengeteg édességből állt. Rontól egy fából készült sakk készletet kaptam. És Victől pedig egy nagy ölelést.

A feldíszített nagyterem maga volt a csoda. Mintha nem volt volna elég a tucatnyi zúzmarás karácsonyfa és a sok-sok vastag magyal- és fagyöngykoszorú, még meleg és száraz varázshó is hullott a mennyezetről. Dumbledore megtanította nekünk a kedvenc karácsonyi énekeit. Hagrid egyre hangosabban dalolt, ahogy sorban ürítette a tojáslikőrös kupicákat. A mardekárosok asztalánál Draco éppen gúnyos megjegyzéseket tett Harry kötött pulóverére, amikor Vic majdnem megfulladt a tökelvébe, én pedig csapkodtam a hátát. Az asztalon minden volt ami szem szájnak ingere. Amikor már befejeztem a desszertet is észre vettem, ahogy Hermione kitereli a két fiút. A mellettem ülő Vic-ről kiderült, higy eléggé kétbalkezes. Az még jobban alátámasztja az érvelésemet, hogy most épp kiborította a töklevét, ami miatt előbb majdnem megfulladt.
-Hé Granger!-szólított valaki az asztal másik végében.
-Mivan Parkinson?-néztem felé.
-Miért nem a rendes neved használod?-nevetett. Én megforgattam a szemem, és próbáltam higgadt maradni, és nem lepofozni őt a tanárok szeme láttára. Én elindultam a klubhelységem fele, és észrevettem, hogy Malfoy is pont akkor állt fel, mint én. Az utolsók akik ott maradtak, azok Crak és Monstro volt.
-Lebegő sütemények?-nevettem, amikor megláttam két sütit amik lebegtek. Malfoy mögöttem sétált, de magamban beszéltem. Elakartam venni a sütit a helyéről, hogy megkóstoljam, amikor egy kő találta el a fejem, így leejtve a sütit. Miután Draco elment mellettem egy másik mardekárossal az oldalán, valaki lepisszegett.
-Isa!-hallottan egy suttogást.-Ne edd meg!
-Ron?-kérdeztem megismerve a hangját.-Mit kerestek itt? És hol vagytok?
-A páncél mögött, gyere gyorsan!-oda szaladtam, majd értetlenül daggatni kezdtem őket, ők csak lepisszegtek, így hát türelmesen vártam, higy mi sül ki ebből. Nem sokáig kellett erre várnom, hiszen Malfoy gorillái megjelentek. Á, értem már. Crac és Monstro felkapták a két sütit és egészben betömték. Néhány másodpercig még diadalmasan csámcsogtak rajta, majd minden átmenet nélkül horkolva csuklottak össze.
-Te meg megetted volna-röhögött Harry.
-Hé! Nem vicces. Tudod milyen jól néztek ki? És te még nem ettél egy asztalnál ezekkel a gorillákkal. Mindent elkapkodnak, még akkor is, amikor több száz darab sütemény van.-tettem karba a kezem.-És most mi legyen?-fordultam a többiek felé-Nem hagyhatjuk itt őket!
-Igazad van... Vonszoljuk be őket a seprűtárolóba!-vetette be az ötletet Ron. Én kinyitottam az ajtót majd segítettem a többieknek bevinni őket a tárolóba.
-Szerintem a ti cipőtök túl kicsi lenne ezeknek a Hagrid méretű lábakra.-fordultam a fiúk felé, akik megfogadva a tanácsom levették a büdös lábakról az izzatsággal ázitatott cipőket. Miután ezzel is végeztünk a fiúkkal tartottam Hisztis Myrtle mosdójába, ahol át fognak alakulni.
A mosdóban viszont alig lehetett látni-valószínűleg-a kondérból gomolygó sűrű, fekete füsttől. Az arcunkba szorítottuk a taláraink szegélyét, és bekopogtattunk a boszorkánykonyhának kinevezett fülke ajtaján.
-Hermione?
Kattant a zár, és megjelent az említett lány verejtékező, izgatott arca. A fülkéből kihallatszott a sűrűsödő főzet lusta rotyigása. A vécédeszkán észrevettem, hogy három üres üvegpohár áll.
-Megszereztétek?-fordult a két fiú felé. Harry felmutatta Monstro haját majd hozzá tette:
-Ha nem dobok követ Isa fejéhez akkor nem lett volna meg.-nevetett, majd Hermione kérdőn nézett rám.
-Csak annyi, hogy majdnem megettem a sütiket.-vakartam a tarkóm.
-Most mindegy. Viszont én pedig szereztem két talárt, mivel nem hiszem, hogy jó lenne rátok ami most van rajtatok, főleg, hogy az még Griffendéles is.
-Ez miért néz ki ilyen undorítón?-mutattam a kondérban lévő bugyborékoló, mocsári sárnak kinéző kotyvalékre.-Biztos, hogy jól készítetted el?-fordultam Hermione felé, aki gyorsan előkapta a Leghatóbb ördöngös italok receptjét.
-Igen, mindent úgy csináltam ahogy kell.-motyogta-A könyv szerint is így kell kinéznie... Ha megittuk pontosan egy óránk lesz a cselekvésre, azután visszaváltozunk.
-Most mi a teendő?-suttogta Rin.
-Három felé osztjuk, és hozzáadjuk a hajszálakat. Mivel gondolom Isa nem kell, hogy más alakját vegye fel.-fordult felém, én pedig bólintottam egyet. Hermione megtöltötte a három poharat, majd elővette a fiolát, és remegő kézzel belerázta Millicent Bullstrode haját a saját adagjába. A főzet hangosan sercegett, mint a víz a forró edény szélén. Azután vadul bugyborékolni kezdett, s következő pillanatban undok sárga színt öltött.
-Pfuj... Millicent Bullstrode-kivonat-fintorgott-Biztos az íze is undorító. Ti jöttök!-Harry beledobta Monstro haját a középső pohárba, Ron pedig Crakét a szélsőbe, én pedig fintorogva néztem az egészet. Mindkét pohár sercegett és bugyborékolt; a Monstró-lé kekiszínű lett, a Crak-szirup pedig sárbarna.
-Jó étvágyat!-nevettem az undorító színű löttyökre nézve.
-Várjatok, szólt Harry, mikor Ron és Hermione a poharuk után nyúltak.-Jobb lesz, ha külön fülkébe megyünk. Crak és Monstro nem férnek majd be ide, és Millicent Bullstrode se épo egy virágszál.
-Igazad van-bólintott Ron, és kinyitotta az ajtót.
-Akkor én majd megvárlak titeket-mondtam majd ki indultam a kúthoz. Harry a középső fülkébe bandukolt, úgy, mint egy öregember.
-Készen álltok?-kérdezte
-Egy... kettő... három...-számoltam.
-Jól vagytok?-hallottam meg Monstro mély, reszelős hangját.
-Igen-hangzott a jobb oldali fülke felől Crak öblös morgása. Amikor Harry-azaz Monstro-kilépett elállt a szavam, és csak annyi jött ki a számom, hogy: „Azta". Harry helyett most egy dagadt disznó állt előttem. Mélyen ülő, buta szemei voltak. Ron is kikászálódott a fülkéből. Ronnak mostmár gomba frizurája volt, és gorilla karjai.
-Ez hihetetlen-csóválta a fejét Ron. Tükör elé lépett, és megtapogatta Crak lapos orrát-Egyszerűen hihetetlen.
-Ne vesztegessük az időt-vette le a karóráját Monstro vastag csuklójáról-Akkor Isa-fordult felém-, vezess el minket a klubhelységetek felé.
-Ha tudnád, milyen hihetetlen azt látni, hogy Monstro gondolkodik.-majd bekopogott Hermione fülkéjébe-Gyere, indulnunk kell...
A válasz vékony, magas hangon érkezett.
-Azt hiszem, én inkább... inkább itt maradok. Menjetek nélkülem.
-Hermione, tudjuk, hogy milyen csúnya Millicent. Senki nem fog rájönni, higy te vagy az-mondtam neki megnyugtatás javából.
-Nem, tényleg... inkább itt maradok. De ti siessetek, nincs sok időtök.
Harry tanácstalanul nézett rám.
-Ez inkább Monstro-szerűbb.-bólogattam-Mindig ilyen fejet vág ha kérdezünk tőle valamit.
-Vagy amikor a tanár kérdez-nevetett Ron.
-Minden rendben lesz Hermione!-hajolt a fülke ajtajához Harry.
-Persze, persze... Jól vagyok. Menjetek csak.
-Majd ha elkisértem a fiúkat visszajövök. Akkor találkozunk itt, rendben?
Óvatosan kinyitottam a mosdó ajtaját, majd amikor láttam, higy senki sincs ott elindultunk.
-Ne lóbáld a karod!-tanácsolta suttogva Harry.
-Mi?
-Crak olyan mereven tartja a karját...-csatlakoztam be én is.
-Így jó lesz?
-Igen, így sokkal jobb!-mondtuk egyszerre Harryvel. Lementünk a márványlépcsőn, majd az én vezetésemmel elindultunk a Mardekár klubhelysége felé. Amikor az pince nedves fala elé értünk elmondtam az új jelszónkat:
-Aranyvér!-a jelszóra kinyílt a falba rejtett kőajtó.-Innen mostmár a ti dolgotok! Itt hagylak titeket! Majd találkozunk!-intettem és Myrtle mosdója felé vettem az irányt.
-Menj vissza a hálótermedbe!-hallottam meg mögötten egy fiú hangját.-Mostanában veszélyes lehet a sötét folyosókon járkálni, főleg egy lánynak, aki mellesleg egyedül is van.-lassan kimérten fordultam a fiú felé. Majd egy szóval azt hittem elrendezem.
-Nem!-tetten fel a két kezem egy vállrándítás kiséretében és egy „upszika"-féle hanggal kiejtetten azt a bűvös szót amivel magamra haragítottam a vöröskét.
-Már megbocsáss, de prefektus vagyok!
-Azta na nem mondod?-néztem a csillogó jelvényére, amit már megkopott a sok subickolástól-Én meg boszorkány!-tettem karba a kezem.
-Te mit keresel itt?-hallottam meg mögötten Malfoy nyávogós hangját. Jajj istenkém, már csak ez hiányzott.-Vigyázz, nehogy elkapják a sárvérű grabancodat-nevetett.
-Egyszer tényleg megfogom fojtani-morogtam a elhaladó fiú után, maj dott hagytam a griffendéles prefektust, és Hermione felé baktattam.
-Itt vagyok!-mondtam Hermione fülkéje felé indulva, majd benyitottam. De nem erre számítottam. Hermione arcát fekete szőrzet borította. A szeme sárgára változott, és a haha alól két hegyes fül meredt elő.
-Macsak szőr volt!-zokogta-Millicent Bullstrode-nak macskája van! És a főzetet nem szabadna állati transzformációhoz használni!
-Ajaj! Menjünk a gyengélkedőre?
-Ne! Várjuk meg Harryéket. Ha eltűnnék akkor azt hinnék valami baj történt!-látva az arcomat folytatta-Na jó... Ezen kívül-mutatott az arcára. Ekkor Hisztis Myrtle repült elő.
-Halálra fognak gúnyolni téged-ujjongott.
-Dugulj be Myrtle!-csitítottam el a kísértetet. Majdnem egy óra múlva a fiúk is megérkeztek. Velük együtt mentünk Hermione körül a gyengélkedőre. Hisztis Myrtle egész úton kísért minket, s közben szívből kacagott.
-Az lesz a jó, ha majd megtudják, hogy farkad is van!

~°~

Hermione hetekig feküdt a gyengélkedőn. Mikor karácsonyi szünet végén a diákoj visszatértek, mindenféle mendemondta kezdett el keringeni az eltűnéséről. Ezeknek a nagyrészét Tifftől tudtam meg, hiszen ő a legpletykásabb. Ígyazt is tudtam, higy sokan azt hiszik, hogy merénylet áldozata lett. Én és az aranytrió többi tagja minden este meglátogattuk a szőrös arcú Hermionét. Mikor elkezdődött a tanítás, nap mint nap elvittük neki a házu feladatokat is.
-Ha nekem nőtt volna macskabajszom, nem gyötörném magam tanulással-mondta egyik este Ron, miközben egy halom könyvet pakolt le az egyik éjeliszekrényre.
-Ne butáskodj Ron, nem maradhatok le-méltetlankodott Hermione. Mostanában jobb kedve volt, mert eltűnt a szőr az arcáról, és a szeme is fokozatosan visszabarnult.-Nincsenek esetleg újabb nyomok?-érdeklődött fojtott hangon.
-Nincsenek-ráztam a fejem szomorúan.
-Pedig olyan biztos voltam benne, hogy Malfoy az-mondta Ron, immár századszor. Az esti kis látogatásuk a Mardekár klubhelységében nem azokat hallották, mint hitték. Ugyanis kiderült, hogy nem Malfoy az utód, tehát nem ő nyitotta ki a kamrát.
-Az meg mi?-kérdezte Harry, és Hermione párnája alól kilógó aranyzsínű valamire mutatott.
-Csak egy jobbulást kívánó képeslap-sietett a válasszal Hermione. Igyekezett eldügni a lapot de Ron gyorsabb volt nála. Megkaparintotta és gyorsan olvasni kezdte:

Granger kisasszonynak gyors felépülést kíván aggódó tanára, Gilderoy Lockhart professzor, bronz fokozatú Merlin-díjas, a Feketemágia-ellenes Liga tiszteletbeli tagja, a Szombati Boszorkány magazin Legbűbájosabb Mosoly Díjának Ötszörös birtokosa.

Én és Ron undorító képpel néztünk Hermionéra
-Ezzel a párnád alatt alszol?-kérdeztem végül. Végül Hermionénak nem kellett válaszolnia, mert belépett Madam Pomfrry az esti gyógyszeradaggal.

Mivel a fiúk a Griffendél-torony felé mentek, így egyedül baktattam az egyre sötétebb folyosókon. Mikor beértem a klubhelységembe Connor volt ott aki éppen egy könyvet olvasott.
-Szia! Mit olvasol?-huppantam le mellé.
-Semmi érdekeset. Csak tanulok. Lockhart a legeslegönteltebb ember a világon.-és így fikázta tovább a kedves SVK tanárunkat fél órán keresztül. Miután végzett én felbaktattam a hálókörletünkbe ahol éppen nagyban beszélgetett Nancy és Tiff.
-Victoria hol van?-kérdeztem, miközben becsuktam az ajtót.
-Nem tudom, szerintem a tónál van-mondta egyszerűen Tiff.
-De késő van! Érte megyek!-jelentettem ki és fordultam az ajtó felé.
-Meg vagy veszve? Mivan ha elkapnak?-sápítozott Nancy.
-

Akkor elkapnak! Majd jövök!-búcsúztam el. De már megint Draco Malfoy-jal találkoztam aki egy újságot olvasgatott. Elindultam a kijárat felé, de nem hagyhatta ki a csípős odaszólásait.
-Vigyázz sárvérű! Nehogy elkapjanak!-vigyorgott.
-Tudod mit Malfoy? Rohadj meg!-fordultam meg, és kiléptem a kőajtón. De még hallottam ahogy oda szól:
-Az apám hallani fog erről!-örülök neki, és mit csináljak vele? A sötét folyosót láttam amikor megláttam, hogy két ember valamiben ügyeskedni próbál.
-Fred, George! Mit csináltok itt?-suttogtam oda lépve hozzájuk. Nem akartam, hogy Mrs. Norrisz vagy akár Frics is meghalljon bennünket.
-Á, Isa!-szólalt meg George-Örvendek a találkozásnak!
-Szint úgy!-szólalt meg a ikertestvére is.
-Miben sántikáltok?-érdeklődtem.
-Hisztis Myrtle mosdójából ömlik valamiért a víz..-kezdte Fred.
-Na ne mondjátok, hogy ti voltatok!-nézten rájuk.-Vécédeszkát akartok, vagy mi?
-Igazából gondolkodtunk már rajta, de nem mi voltunk. Frics takarít, és mi meg gondoltuk meglepjük-néztek össze.
-Miért van nekem ennyire rossz előérzetem..-fogtam a fejem.-Tudjátok mit? Most ehhez nincs kedvem. Megyek megkeresem Vicet.
-Ki az a Vic?-kérdezték egyszerre-Talán nem a barátod?-húzogatták a szemöldöküket.
-Ő Victoria! Hogy lenne már a barátom? Mindegy lényegtelen. Úgysem ismernétek... Mardekáros, szőke, addig ér a haja mint nekem. Ja és zöld a szeme. Na de sziasztok! Aztán ha sikerült a vécédeszkát lerobbantanotok mossátok meg és küldjétek el!-röhögtem és elindultam megkeresni a mardekáros társamat.

Nem sokáig kellett keresnem, ugyanis simogatta az óriás polipot, ami a tóban él. Így hát ketten elindultunk vissza a klubhelység felé, majd bementünk a hálószobánkba is. Még nagyon sokáig fent voltunk, de hamar szememre jött az álom.