Az áruló Granger

II./3. fejezet 👣Függöny gondok👣

Október harminegyedike van, ami azt jelenti, hogy itt a halloween-és egyben a roxmortsi hétvég, bár ez engem nem érint. Reggel eléggé későn keltem, így kócos hajjal kikecmeregtem, és felfedezni véltem, hogy szobatársaim már nem voltak a szobában. Átöltöztem, majd elindultam reggelizni. A klubhelyiségbe csak első- és másodévesek voltak, vagy azok a felsőbb évesek, akik már megunták Roxmortsot vagy nem is kaptak engedélyt otthonukba. Hálát adtam, hogy Draco Malfoy és a bandája is távol van innen jó messze, így semmi esély rá, hogy összefussak vele. Mikor beértem a nagyterembe Harryvel futottam össze, aki a nagy tölgyfa ajtón jött befelé.
-A többiek elmentek?-kérdeztem, amivel sikerült megijesztenem őt kissé. Ő bólintott egyet, majd megindult a márványlépcső felé.-Nincs kedved velem lenni?-szóltam utána, amire visszafordult, és jött velem a nagyterembe. Leült a Mardekár asztalához, és közben folyton összevissza nézelődött az asztalnál, mintha valaki megakarná egy perc múlva fojtani.-Nem fogsz meghalni…-nyeltem le egy falat rántottát. Ő csak értetlenül nézett rám, majd tovább pásztázta a terepet. Miután megreggeliztem elindultunk sétálni a Roxfortban, közben mindenféléről beszélgettünk.
-Ne tudd meg milyen idők járnak, most a Griffendél-toronyba-kezdett bele egy másik témába Harry.-Csámpás Hemione macskája folyton üldözi Makeszt, és a két gazda egyfolytában veszekedik mindenen. Én meg nem állok senki pártjára, és ez mégjobban idegesíti őket.-sóhajtott a végén.
-Én sem tennék mást a helyedben. Vagyis de…-kezdtem, ő pedig furcsán, de érdeklődően nézett rám-Kiugranék az ablakon. Hiszen a Griffendél-torony magasan van, nemigaz?
Ő csak egyetértően nézett majd, gondolkodást színlelve kezdte:
-Megfogadom a tanácsod!-mondta, majd elindult a másik irányba, ahol a klubhelységük van. Én csak nevetve megfogtam a kezét majd visszahúztam. Puha érintésétől megborzongtam, ami miatt gyorsan el is engedtem, majd megszeppenve álltunk egymás előtt szembe nézve a másikkal. A pillanatot egy hang végezte ki, ami a folyosón lévő egyik helyiségből jött ki.
-Harry?
A szólított fiú megfordult-ahogy én is-és egy szakadtabb taláros férfit találtunk magunk előtt. Ő volt az új SVK tanárunk, már volt vele órám, csak hát nem nagyon tűntem ki a tömegből, mivel vissza fogtam magam az okoskodással, nehogy olyan szintre kerüljek, mint Hermione.
-Mit keresel itt?-nézett a fiúra még nem észrevéve engem, hiszen Harry mögött álltam.-Ron és Hermione hol van?
-Roxmortsban.-felelte tettetett közönnyel Harry.
Ekkor előkászálódtam a fiú mögül.
-Jó napot!-köszöntem illedelmesen. Lupin visszaköszönt mosolyogva, majd elbúcsúztam Harrytől, hiszen nem szerettem volna, hogy zavarjam a két személy beszélgetését. Jobb ötlet nem révén elindultam a könyvtár felé, s közben találkoztan Daniellel. Vele utaztam elsőévesen egy csónakban, amikor megérkeztünk a Roxfortba. Mivel ebben az évben nem igen beszélgettünk, így úgy gondoltuk egy egész napos programot beszervezünk. Ezt a mai nap folyamán visszük véghez. Mivel este lesz a halloweeni lakoma lesz, így csak pár óránk maradt hátra.
-Már rég láttalak…-vigyorgott mellettem Daniel.
-Az érzés kölcsönös-néztem rá én is.-Hiányzott ez a jó Roxforti levegő-hoztam fel egy témát.
-Hát most nekem kissé furcsább, mint tavaly. A dementorok miatt. Igaz, hogy távol vannak, de ez akkor is nyomasztó…-sétáltunk a folyosókon. Sajnos nincs mit tenni ellenük. Ezek a boldogság elszívó vámpírok addig maradnak itt, amíg Black meg nem lesz. Rengeteget olvastam az Azkabanról, és némelyik elég nyomasztó tény volt, és ott ember legyen a talpán aki tíz évet megbolondulás nélkül eltud ott tölteni. Onnan nincs menekvés, és Sirius nem tudom, hogy hogy tudott kiszökni onnan, de ha erre képes, akkor nem tudom, hogy mi akadályozná meg őt abban, hogy megölje Harryt, ha tényleg ez a cél lebeg a szeme előtt.
  Sajnos elbeszélgettük az időt, így már csak pár percünk maradt a lakomáig, így elbúcsúztam egy öleléssel Danieltől, és elindultam a klubhelyiségem felé. Már megérkeztek a többiek is, így sokkal nagyobb hangzavar volt szobában. Sok elsős még mindig az elvarázsolt üvegen bámulta az óriás tintahalat, mások pedig beszélgettek, mutogatva az új szerzeményüket. De voltak olyan is, aki a dementorokkal viccelődött, igen, ez Draco Malfoy volt. Eleresztve a fülem mellett a Harryről szóló megjegyzéseit mentem be a lányok hálószobájába. Egyedül Tiff volt bent. Róla jobb ha tudod, hogy pletykás, persze semmit sem tesz rosszindulatból, csak ezt a nagymamájától örökölte. Mesélte is nekem, hogy a nagyija szinte mindent tudott a városbéli lakókról. Mikor, s mit esznek, és hogy éppenséggel hol tartózkodnak. Amég nyugdíjba nem vonult, addig az abszolúton dolgozott, az egyik üzletben. Sajnos kilencvenhárom évesen elhunyt, nagy sebet hagyva Tiff szívében. Ez a legsebezhetőbb pontja, s bár próbálja magát erősnek mutatni, néha ő is megtör kissé, amikor ránéz a zenedobozára, ami egy éves korától kíséri őt.
Összeszedtem magam, majd megvárva a lányokat elindultam a nagyterembe, és leültünk a mardekárosok asztalához. Csodálatos díszek voltak a teremben. Lebegő töklámpások, sőt, még itt-ott még csontváz is lebegett. De a lakoma nem telhetett el a szellemek nélkül. Az összes ház szelleme megjelent.
  Szó mi szó, a vacsora isteni volt, bár most különös módon nem ettem túl sokat, ahhoz képest, mint amit az első roxfortos vacsorámnál tömtem be magamba.
  Miután mindenki végzett, elindult a tömeg mindenki a saját klubhelyiségébe.
-A dementorok üdvözletüket küldik, Harry!-kiáltott mögöttem Malfoy.
-Kár, hogy nem pusziltak meg…-fordultam felé, majd ártatlan vigyort húztam az arcomra. Megindultunk a klubszobába, bár egyáltalán nem voltam álmos. Öt perc múlva már a hajamat fontam be estére, hogy az másnap majd hullámos legyen. Ekkor Tiff kukkantott be a szobába, és jelentette ki, hogy Piton a klubhelyiségbe van, és kéri, hogy mindenki haladéktalanul kövesse őt.
A nagyterem ajtajához értünk, és észrevettem, hogy a többi ház tanulói már ott várakoznak a magyarázatra. A Mardekár is felállt egy helyre, és vártunk az igazgatóra.
-Jómagam és a tanáraitok átkutatjuk a kastélyt-jelentette be Dumbledore miután McGalagony és Flitwick gondosan bezárták a nagyterem minden ajtaját.- A saját biztonságotok érdekében itt kell töltenetek az éjszakát. A prefektzsok őrt állnak az ajtóknál, sa távollétemben az iskolaelsők utasításait jell követnetek… Ha bármi történik azonnal tudni akarok róla-fordult Percyhez, aki roppant büszke volt beosztására-Üzenjetek valamelyik kísértettel.
  Dumbledore kiindulni készült, de az ajtóban visszafordult.
-Maj'd elfelejtettem… Ezekre szükségetek lesz.
  Hanyagul intett a varázspálcájával, mire hosszú asztalok mind a fal mellé repültek. Egy újabb pápcasuhintásra piros hálószákok százai tűntek fel a padlón.
-Aludjatok jól!-búcsúzott Dumbledore.
  Amint becsukódott mögötte az ajtó, nyomban izgatott zsivaj tört ki a teremben; a griffendélesek beszámoltak nekünk a történtekről, miszerint Sirius Black itt járt, és szétkarmolta a Kövér Dáma képét.
-Mindenki bújjon a hálózsákjába!-harsogta Percy.-Tíz perc múlva takarodó!
  Nekem sem kellett több, elindultam egy hálózsákért, és odaültem a reszkető elsőévesekhez.
-Semmi baj nem lesz, Dumbledore mindent elintéz!-mosolyogtam rájuk, és leterítettem a zsákom. Ők közelebb jöttek hozzám, és belebújtak a piros hálózsákba.
-Nyilván piros ez is…-fújtatott Nancy.-Az igazgatónak pártatlannak kéne lennie… erre…-én mosolyogva fordultam felé, és próbáltam még jobban idegesíteni. Ő végül rám hagyta, és odakúszott-mint egy hernyó-hozzám. Még halkan sutymorogtunk, hogy ne hallja meg a griffendéles iskolaelső, de néha-néha meghallott minket. Végül pedig Nancy bealudt, én pedig figyeltem a be-be jövő tanárokat. Óránként ellenőrizték, hogy nem puccantunk-e ki, de eddig csak egy halk sikolyt sem hallottunk. Végül nekem nem sikerült elaludnom, mivel még odakúsztam az ikrekhez is. Bár Percy egyszer sem vett észre amikor kúsztam, mégis gyanakvóan nézte a piros hálózsákot, ami egyről a kettőre átvándorolt egyik helyről a másikra. A Weasley testvérek kifejtették, hogy pontosan mi történt, majd azt, hogy szerintük hogy jutott be Black. Én persze jobbnál jobb ötleteket adtam, miszerint biztos felvett egy bokrot, majd belopakodott a kastélyba.
  Majdnem eljárt a szám, hogy holnap edzésem lesz, de végül sikerült befogni, és más indokot találni. De a kemény padló sem könnyítette meg a feladatom. Végül nem sikerült elaludnom, csak bámultam ki a fejemből, néha-néha ránézve a furcsa pózban alvó ikrekre. Az elvarázsolt boltozat nézése is nagyon elvonta a figyelmem. Aztán sikerült két órára elaludnom, ami szinte semmit nem ért.
  Miután bealudt Percy, előhúztam a filcemet, és az ikrekra, majd lopakodva a Dracora, a szobatársaimra, majd Harryékre is rajzoltam. Eldobtam a filcet a nagyterem egyik távoli oldalához, és belebújtam a hálózsákba, elrejtve a fejem.