Az áruló Granger

I./10. fejezet 🧙Utolsó napok🧙

Éjszaka ébredtem fel, s mellettem ott állt a szeretett ápolónőnk, és boldogan firtatta, hogy felkeltem. A fejem sajgott, de Madam Pomfrey azt sem engedte meg, hogy felálljak. Szétnéztem és valami kilógott az ágyam alól, észrevétlenül kissé kicsúsztattam és akkor láttam meg két írást amint az van egy fa deszkár írva, hogy: Gred és Feorge. Mégjobban kicsúsztattam a fadarabot és akkor vettem észre, hogy az bizony vécédeszka. És ekkor ugrott be a beszélgetésünk:

-Miben sántikáltok?-érdeklődtem.
-Hisztis Myrtle mosdójából ömlik valamiért a víz..-kezdte Fred.
-Na ne mondjátok, hogy ti voltatok!-nézten rájuk.-Vécédeszkát akartok, vagy mi?
-Igazából gondolkodtunk már rajta, de nem mi voltunk. Frics takarít, és mi meg gondoltuk meglepjük-néztek össze.
-Miért van nekem ennyire rossz előérzetem..-fogtam a fejem.-Tudjátok mit? Most ehhez nincs kedvem. Megyek megkeresem Vicet.
-Ki az a Vic?-kérdezték egyszerre-Talán nem a barátod?-húzogatták a szemöldöküket.
-[...] Na de sziasztok! Aztán ha sikerült a vécédeszkát lerobbantanotok mossátok meg és küldjétek el!

Hát úgy látszik megtették amit kértem, nemde? Halkan elkezdtem nevetni, majd megvártam amíg Hermione is felkel. Nem sokáig kellett várni. Amikor felébred én már ott voltam mellette. Amiután ő is felülhetett rögtön megöleltem és faggatni kezdett. Elmeséltem töviről hegyire onnantól amikor ő kővé dermedt. Elindultunk a nagyteremfelé, ugyanis lakomát rendeznek, ami hajnalig is eltarthat. Amikor beléptem a terembe Hermione rögtön odaszaladt a griffendélesek asztalához, én pedig a mardekárosok közé. Amikor odaértem csak gyorsan felpattant néhány mardekáros, és szoros ölelésbe fogtak.
Hagrid fél négykor befutott. De vannak még híreim. Mivel a Griffendél szerezte a legtöbb pontot, így övéké lett a házkupa... Ha tudnátok, hogy mi volt a Mardekár asztalánál... Viszont a vizsgák elmaradtak, aminek nagyon sokan örültek, csak Hermione Granger nem. Az utolsó napok a Roxfortban már eseménytelenül teltek el. Draco hozzám sem szólt, Pansy pedig menekült előlem. Harry inkább Ron és Hermione társaságában van, így én pedig próbálom kiterjeszteni a baráti köröm. Azóta sem kaptam semmiféle választ. Ginny már sokkal vidámabb, mint eddig volt, és ennek hihetetlenül örülök. Harryt isteníti nagyon sok ember, és őt ezt ahogy látom cseppet sem zavarja. Edzeni sem volt időnk, sőt, beszélgetni se nagyon tudtunk. Viszont egyre jobban közeledik a hazautazásom napja. Feltétlenül kifaggatok majd otthom mindenkit az eredeti családomról, remélve, hogy kapok választ rájuk. Lucius Malfoyt kizárták a felügyelőbizottságból, így már Draco sem járkált úgy, mintha az iskola királya lenne. Épp ellenkezőleg: mogorva és hallgatag lett. Csak röpült az idő. Kiderült, hogy jól sejtettem, mivel egy kígyó-nevezetesen Baziliskus-volt. De ezt már Hermione a papírjával is alátámasztotta. Harry legyőzte azt. Denemről kiderült, hogy Voldemort az, csak fiatalkorában. Azután, hogy Harry egy Baziliskus foggal belevágott a naplóba, utána minden boldog volt. Én persze éreztem, hogy Voldemort még egyszer visszatér. Ez pedig majd a jövőben be is bizonyosodik.
Egy reggel arra ébredtem, hogy ma van az indulás napja. Hihetetlen, hogy el kell mennem innen, és most az egyszer nem várom a nyarat. A dolgozatok bár elmaradtak, de még mindig tudom kívülről majdnem az összes bájital összetevőjét. Mivel Hermione fülkéjében nem volt több hely-mivel Ginny, Fred, George, Harry, Ron és Hermione lefoglaltak egy fülkét.-ezért nem tudtam oda be ülni. Lefoglaltam egy fülkét és vártam. Az orrom alá dugtam a könyvem, majd három fiú lépett be, mivel nem látták az arcom ezért Malfoy megkérdezte hogy ülhet-e be a kabinba:
-Nincs több hely, leülhetünk?-én egy aprót biccentettem, majd leemeltem a fejem előtt a könyvet. Neki már csak a meglepődött arcát láttam, és Crak és Monstro a már megszokott értetlen arcát.
-Vagy el kell viselned, vagy nyugodtan kereshettek másik kabint.-sóhajtottam beletörődve a sorsomba. Ha nem szólok hozzá, akkor semmi baj nem lesz, de a vonaton még lehet varázsolni, és akkor ki is élvezhetem az úton jó kis átkozásokkal. Úton haza fele teljes csend honolt a kabinban ahol tartózkodtam. Én könyvet olvastam, a többieket nem tudom mit csináltak, csak csendben voltak. Draco hozzám sem szólt, még beszólni se szólt be. Amikor megérkeztünk a King's Crossra csak szó nélkül ki mentek Malfoy gorillái. Én elkezdtem szetelőzkődni, Malfoy is így tett.
-Figyelj!-szólt hozzám, de éb leintettem.
-Nem kell a beszólásaid, tudom, hogy örültél volna, ha kővé dermedek örökre. Viszlát ősszel!-mentem ki a kabinból, majd a vonatról. "Anyáék" már ott vártak rám és Hermionéra. Megöleltem mindenkit aki nekem fontos volt, és elbúcsúztam. Őszig nem tudok a Roxfortba menni. Már hiányzik az a hatalmas nagy kastély, és a háztársaim. De még van itthon egy-két kideríteni valóm. Hazafele menet kínos csönd uralkodott a kocsiban, amivel jöttek értünk. Az alap kérdéseket feltették, de utána semmi sem történt. Én unottan néztem ki a kocsi ablakából, és a suhanó növényeket vagy esetleg a többi mugli autó elsuhanó körvonalait bámultam. Miután otthon voltunk megvártam míg mindenki leteszi a cuccait, majd odahívtam mindenkit az asztalhoz. "Anyáék" már sejthették mit akartam, mert mielőtt belekezdtem volna megállítottak:
-Kicsim, tudjuk mit szeretnél kérdezni, és ígérem el fogunk mindent mondani. De nem tudom hol is kezdjem el... Mi sem tudunk túl sok mindent rólad, de ismeres a szüleidet. Vagyis csak a nevüket, de ez most lényegtelen-kezdte el "anya".-Ha jövőre tudtad volna meg, az sokkal jobb lett volna, hiszen még csak tizenegy vagy. De mostmár mindegy.
És elkezdődött a múltam megismerése. Az igazi anyám állítólag nem akart megtartani, de amikor megszülettem már nem volt visszaút, hiszen egy aranyvérű családnak elég nagy szégyen lett volna. Igen, aranyvérű vagyok kiderült... Apám alkoholista volt, de végezte a dolgát. És a munkája számomra sokként ért. Egy napon jött értem Dumbledore és Hagrid, majd tett le annál a háznál ahol most tartózkodom. Anyám és apám most éppen az Azkabanban kuksolnak mindenbizonnyal, mert Voldemortnak segítettek. És íme a már fél éve keresett eredettörténetem. A többiek megnyugtattak, hogy nem tesznek ki a házból, mivel egy az, hogy nincs hova mennem, a másik pedig, hogy nem is szeretnék, hogy én innen elmenjek. Meg amúgy is utazunk nyáron Franciaországba. Azt még nem tudom én, hogy mikor, de az majd eldől. Én miután megtudtam a szüleim vezetéknevét rögtön előkaptam pár könyvet, de azok közül egyikben sem írnak semmilyen ilyen nevezetű családfáról. Majd maximum az iskola könyvtárában keresgélek még. Igazából semennyire nem változtatta meg az életem az, hogy kiderült a szüleim neve, hiszen egyszer sem láttak, és mellesleg örülök is, hogy elkerültem onnan, hiszen nem nagyon akartam volna segíteni Voldemortnak. Igaz, hogy egy kissé furán hangzik, de remélem, higy még egy jó darabig ott maradnak az Azkabanba, hamár ennyire utáltak, és a varázsvilágot is, hogy tönkre akarták tenni. Amikor megtudtam, hogy megyünk Franciaországba nagyon megörültem, így rögtön próbáltam varrni magamnak valamit. Kis koromban nagyon megszerettem volna tanulni varrni, és a nevelő anyukám meg is tanított, igaz, nem megy olyan jól, mint neki, de ha valami ruha kéne, azt itthon megtudom csinálni, bár nem segítség nélkül, de ez még szerintem normális. Hermione és én egyre többet beszélgetünk, és mivel ő is hallotta a beszélgetésemet a nevelőszüleimmel, így rögtön segítségemre ugrott a kiderítésben. Annyit megtudtunk, hogy akik Voldemortnak segítenek, őket Halálfalónak hívják, így egyértelműen apámék azok voltak. Nyárra is sok házit kaptunk, így azokat is meg kellett csinálni valahogy, és ezek segítségével olyan érzetem volt, mintha még mkst is a Roxfortban lennék.