Az áruló Granger

I./8 fejezet 🧙Valentin-napi kínos üzenet🧙

Hermione február elején hagyta el a kórházat bajusztalan, farokmentes és szőrtelenített állapotban. Ez idő alatt pedig Harryvel már kétszer is volt edzésünk. Megállapította, hogy jövőre hajtónak kéne jelentkeznem. Draco Malfoy még mindig ugyanolyan öntelt, barátságtalan, gúnyos ember maradt velem és a többiekkel szemben is. Harry viszont említett nekem egy naplót, valami T. R. Denemé volt. Azt is említette, hogy Ron állítólag talált egy ilyen névvel megáldott különdíjat-Önzetlenül az Iskoláért-a trófeateremben. Olyan ismerős nekik ez a név, de nekem egy sötét alagút, aminek a végén még sötétebb van.

~°~

Ahogy múltak a hetek, a nap lassanként sütni kezdte a Roxfort tornyait. Ezzel párhuzamosan a kastély falain belül bizakodóbb lett a hangulat. Justin és Félig Fej Nélküli Nick esete óta nem történt több merénylet, s Madam Pomfrey örömmel jelentette, hogy a mandragórák szeszélyesek és titkolózók lettek, vagyis egyértelműen elérték a serdülőkort. Mint minden alkalommal, valamelyik óráról sokszor elkéstem, az én szétszórtságom miatt. A pontlevonásokat a késések miatt gyorsan visszaszereztem a tudásommal és az ügyességemmel. Viszont egyik nap éppen hallottam, ahogy Pansy Parkinson egy másik mardekárossal beszélgetett rólam. Engem sajnos hamar fel lehet idegelni, és a kedves rókaképű lánynak még könnyebb dolga volt, hiszen szimplán a látványától felidegesedek. A lány nap mint nap szóvá teszi, hogy ő tudja, hogy ki vagyok-mindig más formában, vagy éppen csak utal rá.

A folyosókon járkálva nagyon sokszor viszont meghallom Hóborcot ahogy éppen egy dalt énekel, amit saját maga írt: „Potter te rosszcsont, bűnöd nagy, irtod társaid, gyilkos vagy!" amihez már időközben táncot is koreografált.
Lockhart, pedig váltig állította, hogy miatta értek véget a merényletek.
A tónak a partján ülök, és tanulok. Mi mást is tennék... Egyre kevesebbet vagyok emberek közelébe, amit Harry és Hermione is észrevett. Elmondásuk szerint Malfoy a beszólásaival tönkre tett. Ekkora baromságot. Igaz, hogy be-be szólogat, de visszaszólok, és ez már napi programom. Csak szimplán befelé fordulok mostanába.
-Szia Isa!-köszönt Vic és Harry egyszerre. Feléjük néztem és én is köszöntem.
-Hát ti? Ismeritek egymást?-kérdeztem a legelsőt ami eszembe jutott.
-Igazából csak mindketten téged kerestünk.-adta meg az egyszerű választ Harry. Letelepedtek mellém és beszélgetni kezdtünk.

~°~

Reggel később keltem a többieknél, így sietve indultam reggelizni. Kiderült, hogy Harry is késve érkezett, így együtt mentünk a nagyterembe. Amikor beléptünk azt hittem ajtót tévesztettem. A terem összes falát élénk rózsaszín virágok borították, s a tetejébe a sápadt kék égmennyezetről szív alakú konfettik hullottak. Oda siettem a mardekárosok asztalához, és leültem az undorral szétnéző Vic mellé, és a csodálattal figyelő Nancy mellé.
-Mi van itt?-kérdeztem a többieket, miközben elvettem egy nagy adag rántottát az asztalról. Vic a tanári asztal felé bökött, mivel ő is undorodott, hogy beszélni sem volt kedve. Lockhart díszítéséhez illő rikító rózsaszín talárban állt az asztal mögött, és integetve csendet kért. Két oldalán a tanárkollégái szobormerev arccal ültek. Piton úgy festett, mintha valaki megitatott volna vele egy nagy bögre Pótcsont-Rapidot.
-Boldog Bálint-napot!-harsogta Lockhart-Egyúttal köszönet annak a negyvenhat barátomnak, akikmáris elküldték nekem üdvözlőlapjukat! Nos, igen, bátorkodtam megszervezni ezt a kis meglepetést mindnyájatoknak-és ezzel még nincs vége!
Lockhart tapsolt egyet, mire kinyílt az ajtó, és tucatnyi mogorva képű törpe masírozott be a terembe. Nem is akármilyen törpék voltak-Lockhart valamennyit felszerelte kis aranyszárnyakkal és hárfával.
-Ezek az én kedves kis Cupidóum!-jelentette be sugárzó mosollyal-Ma egész nap az iskolát fogják járni, és kézbesítik a Bálint-napi üdvözleteiteket. És még et se minden! Biztos vagyok benne, hogy kollégáim is szívesen kiveszik a részüket a mókából. Kérjétek meg Piton professzort mutassa meg, hogyan kell szeretetszirupot keverni! És ha már itt tartunk, a ravasz öreg Flitwick professzor többet tud a bájolgásbűbájokról, mint bármelyik varázsló széles e világon!
Flitwick professzor kezébe temette arcát, Piton képében pedig az az ígéret tükröződött, hogy mérget fog itatni a szeretetszirup legelső igénylőjével.
-Ezt aztán várhatja-dünnyögtem az orrom alatt.
-Hát az biztos... Mekkora egy tuskó ez a Lockhart, bár ne jött volna tanítani.-fújtatott mellettem Vic.
-Szerintem tök jó tanár... Nem hallottátok, hogy miket tett?-nézett a ránk Nancy.
A törpék a tanárok nagy bosszúságára egész nap ki-be járkáltak az osztály termekben, és kézbesítették a jókívánságokat. Délután, amikor kifele baktattam bájitaltanról észre vettem, ahogy egy ilyen kis törpe kinézte magának Harryt.
-Héha, te! 'Erri Potter!-kiabálta a törpe, egy különösen mogorva képű példány, és könyökével utat tört magának Harry felé. Harry elkezdett futni, de a rugdosódó, tolakodó utolérte két lépés után.
-Zenés üdvözletet kell átadnom 'Erri Potternek személyesen!-a törpe fenyegetően megpendítette hárfáját.
-Ne itt!-sziszegte Harry, és tovább indult.
-Állj már meg-vakkantotta a törpe, és cibálni kezdte Harry táskáját.
-Eressz el!-förmedt rá a fiú. A táska ekkor hangos reccsenéssel kettészakadt. Harry pálcája, pergamenje és pennája leesett a földre, a tintásüvege pedig eltörött, s tartalma elárasztotta az egész cókmókot. Harry kapkodva nekilátott, higy összeszedje holmijait, mielőtt a törpe dalra fakad. Ezzel kisebb útakadályt képzedt a folyosón
-Mi van itt?-csörtetett előre Draco Malfoy ellenszenves nyekergésével. Harry erre még kétségbeesettebb tempóban igyekezett betömködni felszerelését a szakadt táskába. Oda akartan menni hozza, de a többiek elállták az utam.
-Mi ez a csoportosulás?-lépett előre a griffendéles prefektus. Harry már futni akart, de a törpe átkarolta mindkét térdét, aminek egy kiadós hasra esés volt a vége.
-Így ni!-mondta a törpe, és elhelyezkedett Harry bokáján.-Íme a zenés üdvözleted: