A vérfarkas lánya

A Kezdetek

"Everyone has a secret."

Volt egyszer egy boszorkány és egy varázsló, a Moon házaspár. Boldogan éltek együtt. Már vagy tíz éve. Még a Roxfortban ismerkedtek meg egymással. Furcsa kapcsolat volt, az egyszer biztos. Egy mardekáros és egy hugrabugos szerelme bizony nem minden napi. A varázslóképzőben még évek után is felemlegették őket.
Egy ideig minden jól ment. Végeztek a roxforti tanulmányaikkal, összeköltöztek, megtartották az esküvőt, s kiderült hogy a boszorkány állapotos... Nem is lehetett volna ennél szebb...
Aztán egy nap fény derült az igazságra. Kiderült, hogy mit titkol a varázsló. Kiderült hogy miért tűnik el minden teliholdkor. Kiderült, hogy a férfi... egy vérfarkas. És hogy a boszorkány az ő utódait hordozza a szíve alatt. Vérfarkasokat...
Nem akarta elhinni. Nem akarta elhinni az igazságot. Hiszen minden olyan jól ment. Most pedig minden tönkrement. Egy szempillantás alatt...
A férfi elment. Kellett egy kis idő. Mindkettejüknek. Időre volt szükségük hogy fel tudják dolgozni az elmúlt napok eseményeit.
A nő teljesen magába fordult. Az ő családja előszeretettel tagadta ki az olyan családtagokat, akik olyan varázslóval vagy boszorkánnyal kapcsolatba kerültek, akik nem tiszta vérűek voltak. Nem tudta mitévő legyen. Egyedül maradt.

Végül aztán gyermekei megszülettek. Telihold volt. Ikrek lettek. Egy lány és egy fiú.
Az elsőnek született gyermeket Sebastian Beck Moonnak nevezte el az édesanya. A húga a Lilyana Zoe Moon nevet kapta. A kislány fivérével ellentétben örökölte apjától a vérfarkas géneket. Ígyhát kénytelen volt ő is minden teliholdkor átalakulni, kivéve a mai napot. Merthogy ma a hold különleges erővel bírt: a hold egyvonalban állt az összes többi bolygóval. Ma este Aquahold volt. Ami minden ma született gyermeket különleges képességgel ruhazott fel: a víz erejével. Aki ma született meg tudta fagyasztani a vizet, vagy felforrósítani, de éppen vihart is tudott támasztani, ha még véletlenül is. És bizony Sebastian és Lilyana megkapta ezt a képességet.

Na de térjünk vissza a jelenbe:
Pár órával az ikrek születése után, amikor éjfélt ütött az óra, egy torokból jövő farkasüvöltés rázta meg a falut.
Ariana Moon - merthogy így hívták a gyereket anyját - felriadt álmából. Már nagyon jól ismerte ezt a vonyítást... tudta hogy kitől származik... tudta hogy vissza jött... és tudta hogy vért kíván... a gyerekek vérét... az életüket. Meg kellett védenie gyermekeit tőle... Az apjuktól.
Hát ezt is tette, pálcát ragadott, és lefutott a nappaliba. Riasztotta auror társait - mert bizony Ariana auror volt - és utána átszaladt a gyerekszobába. Az ikrek békésen, egymáshoz bújva aludtak. Pár másodperccel később újabb üvöltés rázta meg a ház falait. Ez most közelebbről jött... Már nincs sok ideje. Felkapta a gyerekeket, és rohant is az emeletre. Ám amint felért nagy robajjal betörték a bejárati ajtót. Újabb üvöltés... És ez már kicsit sem volt messze... Közvetlenül a konyhából jött...a gyerekek is felébredtek. Ariana érezte ahogyan elsápad... Most mi tevő legyen?
Nem maradt ideje gondolkodni, mert a vérfarkas felért a hálószobába... meg találta őket... Nincs menekvés. Az édesanya egészen a falig hátrált a szörnyeteg elől, akiben ráismert egykori szerelmére, az arcát átszelő vékony sebhelyről.
Amikor már nem tudott tovább hátrálni felemelte a pálcáját és el kiáltotta magát:
- Stupor! - az átok nem használt.
- Rictumsempra! - semmi.
- Petrificus totalus! - egyik átok se használt a vérfarkas ellen aki egyre közelebb ért.
Végül felemelte karmos mancsát és megsuhintotta. Ariana felsikoltott a fájdalomtól. Egy mély seb tátongott az oldalán. Sebastian sírvafakadt, őt is elérte a vérfarkas karma. Végig szántotta a kisfiú vádliját.
Ariana könnyes szemekkel feküdt a földön, és testével próbálta védeni gyermekeit. Nem tudott megmozdulni a fájdalomtól ami újra és újra abba a pontba nyilat, ahol a vérfarkas megkarmolta.
A szörnyeteg kitátotta hatalmas álkapcsát, és a következő pillanatban belemart Lilyana tarkójába. A kislány keservesen felzokogott. Viszont ettől a harapástól animágussá vált.

A vérfarkas csak akkor engedte el, amikor kiáltozások hangzottak fel a föld szintről.
Pár másodperc múlva aurorok jelentek meg a hálószobában, és közös erővel elkábították a szörnyet. Ariana ekkorra már eszméletlen volt, de a két csecsemő még mindig sírt. Ezt követően az aurorok elszállították őket a Szent Mungóba.
Az eset után 3 héttel, meg érkezett a vérfarkas halálhíre.

1 nappal később, amikor Ariana magához tért, két orvos elmondta neki a gyermekek kivizsgálásának az eredményét. Elmagyarázták hogy mivel a kislány eleve vérfarkas volt, ezért őt a harapás animágussá tette. Úgy mint a kisfiút a karmolások.
Az anyát sokkolták a hírek, de főként az, hogy lányából egy "szörnyeteg" lett.

Ezek után a minisztérium áthelyezte őket egy mugli kisváros szélén álló házba. A ház mellett volt egy nagyobb erdő, ahol Lilyana majd teliholdkor átváltozhat.
Ariana bűbájokkal rendbe is hozta a romos házat.

Pár évvel később megismerkedtek egy másik máguscsaláddal - Parkerékkel - akiknek volt egy lányuk aki pont annyi idős volt mint Ariana ikrei. Az ikrek össze is barátkoztak a Parker lánnyal, bár ezt édesanyjuk nem annyira szívlelte, mivel Parkerék félvérek voltak.
Ariana, mióta megtudta, hogy a lánya vérfarkas, nagyon távolságtartóan viselkedett vele. Ha nem volt muszály, nem beszélt vele, általában teljesen levegőnek nézte. Hát igen, Ariana nem volt valami gondoskodó anya.
De az ikrek viszont nagyon szerették egymást, és mindenben támogatták a másikat. Sőt, mikor megtudták hogy a vérfarkasok nem bántják az állatokat, Sebastian minden teliholdkor ott volt - farkasalakban - hugával, mikor átváltozott, és vigyázott rá.
Amikor barátnőjük - a Parker lány - megtudta Lilyana "szőrős kis titkát", nem futott el, nem itélkezett. Sőt mi több, segített neki. Ő is kitanulta az animágiát, és azután minden holdtöltét barátaival töltött egy fehér madár alakjában, ami kísértetiesen hasonlított a főnix madárra.

Így ment ez egészen 11 éves korukig...