A vérfarkas lánya

7. Az Év Első Csínye

(Lilyana szemszöge)

Gyorsan teltek a hetek és a tanárok már most rengeteg házi feladatot adtak fel nekünk.
Most éppen mágiatörténelmen ülök, Maddisonnal. Binns professzorra természetesen nem figyelünk, inkább egy új csínyen törjük a fejünket, és próbálunk nem bealudni a tanár monoton hangján. Bevallom, az óra elején még próbáltunk figyelni és jegyzetelni, de én gyorsan feladtam.

Szóval, a terv az, hogy rózsaszínná változtatjuk a tanárok haját. Vagy Dumbledore esetén a szakállát. Még reggel megkértem az egyik házimanót a konyhán, hogy öntse bele a főzezet ebéd előtt a tanárok serlegébe.
Épp a kis fekete notesz fölé görnyedve pusmogtunk, mikor az asztalunkra leszállt egy origami hippogriff. Kibontottam és megnéztem mi áll rajta.

A kviddics válogatás szerdán lesz.
Ja és ne is próbálkozzatok új csínyekkel. Legyőzhetetlenek vagyunk.

J. Potter

Mikor Elolvastam, dühösen megfordítottam a papírt és ráfirkantottam a választ:

A válogatón ott leszek.
Ja és már van is egy új ötletünk. Ha kíváncsiak vagytok rá, gyertek le ebédkor a nagyterembe. És akár már most fel is adhatjátok.

L. Moon

Mikor ezt leírtam, újra hippogriffet hajtottam a papírból, és visszareptettem az egyik hátsó padba, ahol Potter és Black ült.
Amikor elolvasták hogy mi áll rajta, dühösen ránk néztek. Mi gonoszul rájuk vigyorogtunk, mire Potter előkapta a pálcáját - gondolom hogy valamilyen ártást küldjön ránk -.
Viszont mielőtt még bármit is tehetett volna, megszólalt az óra végét jelző csengő. Én és a barátnőm gyorsan felpattantunk és nevetve kirohantunk a teremből.
Még hallottuk a hátunk mögött a két fiú szitkozódását, de ezzel mit sem törődve elindultunk a könyvtár felé. Csak egy óra múlva lesz ebéd, úgyhogy úgy gondoltuk, hogy addig megcsináljuk az átváltoztatástan beadandót.
Már kB negyed órája ott kuksolhattunk a poros könyvek között, mikor a griffendél másik hajtója (vagyis Marlene McKinnon) odajött hozzánk.
- Áh, Lilyana pont téged kerestelek! - fordult oda hozzám. - Csak azt akartam mondani hogy szerdán lesz a válogatás, délután háromkor.
- Oké, köszi, ott leszek. Már kíváncsi vagyok hogy ki lesz az új hajtó. - feleltem, mire a szőke hajú lány csacsogni kezdett a lehetséges jelöltekről, majd mikor - megjegyzem húsz perc múlva - befejezte, izgatottan hagyta el a könyvtárat.

A lány távozása után úgy döntöttünk hogy ideje elindulnunk a Nagyterembe.
Már majdnem odaértunk, mikoris az egyik lépcsőfordulóba belebotlottunk a négy Tekergőbe.
- Készüljetek fiúk... - kezdte Maddy.
- ... ez nagy durranás lesz..! - fejeztem be, azzal már ott is hagytuk a megdöbbent fiúkat.
Mikor beléptünk a Nagyterembe, hatalmas zsivaly fogadott minket. Mindenki izgatott volt már a házak hamarosan megtörténő kviddics válogatásai miatt.
Leültünk a griffendél asztalához és elkezdtünk enni. A többi griffendélesek diák rá sem hederített Maddisonra. Már meg szokták hogy általában egy Hollóhátas is velünk ebédel.

10 perc múlva - nagy hangzavarral - a tekergők is megérkeztek. Pont velünk szemben ültek le. Pettegrew szinte egyből elkezdett enni, de a többi fiú csak csendben figyelte hogy mi fog történni.
Mi feszülten néztük a tanári asztalt, és mikor láttuk hogy Dumbledore belekortyol a serlegébe, vigyorogva a tekergőkre néztünk.
- Három... - kezdtem.
- Kettő... - folytatta Maddison a visszaszámlálást.
- Egy.! - fejeztem be a tanári asztal felé mutatva, mire a négy fiú odanézett.
Mikor meglátták Dumbledore rózsaszín szakállát, egyszerre tátották el a szájukat.
Pár perc múlva már az egész tanári karnak rózsaszín haja volt. A nagyteremben, minden diákból egyszerre tört elő a nevetés.
Köztük belőlünk is, de nem csak a tanárok látszata miatt, hanem a tekergők savanyú arcát látva is.
Ám nem volt sokáig ilyen vidám a légkör.
- Kinek a műve ez?! - kelt ki magából McGalagony professzor.
A teremben néma csönd lett. Minden diák dermedten ült a helyén.
A szemem sarkából láttam, ahogy Black szólásra nyitotta a száját, hogy beköpjön minket, ezért gyorsan odahajoltam hozzá.
- Azt ajánlom Black, hogy fogd be a szád. - sugtam neki. - Borzasztó lenne, ha kiderülne kik robbantották fel a múltkor a bájitaltan szertárat, nemde? - kérdeztem, mire becsukta a száját és hitetlenkedve rám nézett.
Én csak gonoszul elvigyorodtam és belecsaptam az asztal alatt Maddy tenyerébe.
- Nyugodjon meg Minerva. - szólt mosolyogva az igazgató a szakállát simogatva. - Ez csak egy kis...tréfa.
Ennek a mondatnak a hallatán minden diák egyszerre fújta ki a bent tartott levegőt.
Ezután újra visszatért a zsivaly a terembe és folytatódott az ebéd.
- És a legjobb az egészben az, hogy 48 óráig nem tűnik el a rózsaszín festék. - mondtam pont olyan hangosan, hogy a tekergők is meghallják.

Ezután a kis incidens után a két fiú (Potter és Black) - ha lehet - még ellenségesebben viselkedtek velünk. Mi pedig ahányszor csak tudtuk, az orruk alá dörgöltük ezt a "kis" csínyt.