A vérfarkas lánya

5. Három évvel később

(Lilyana szemszöge)

Három év. Ennyi idő telt el azóta, hogy először felültem a Roxfort Expresszre.
Negyedik évünket kezdjük a Roxfortban Maddisonnal, akivel most is épp a vonaton ültünk úton az iskola felé.
Maddy a fekete noteszünk fölé hajolt, amibe a csínyeinket szoktuk megtervezni és lejegyezni; de megtalálható benne néhány roxforti teremnek az alaprajza is. A füzetre tinta elrejtő bűbájt szórtunk, hogy elrejtsük az ötleteinket a kíváncsi személyek elől. Ha látni akarjuk az írást, csak annyit kell mondanunk "a csíny elkezdve", ha pedig el akarjuk rejteni, akkor "a csíny letudva".

Penna sercegésének hangja töltötte be a kupét, ahogy Maddison az évünk első csínyének ötleteit körmölte le a megsárgult pergamenlapokra. A számba dobtam a csokibékám utolsó darabját és kinéztem az ablakon. Gondolataim a Roxfort felé kalandoztak, s melegség kúszott a mellkasomba. Már csak pár óra és újra...
A kupé ajtaja hirtelen kivágódott, mire összerezzenve oldalra kaptam a fejem, Maddy pedig becsapva a noteszt az ölében, elmormolt egy csíny letudvát.
Először egy hosszú fekete hajú fiú lépett be a fülkébe, majd őt követte a három barátja.
- Szabadok ezek a helyek, hölgyeim.?- kérdezte Sirius Black egy kacsintás kíséretében.
Merlin, mit vétettem ellened?
- Nem! - vágtunk rá szinte egyszerre.
A fiú a választ figyelmen kívül hagyva vigyorogva levágódott az egyik mellettem lévő üres helyre. Rámeredtem. Potter követve a példáját leült barátja mellé, majd végül Pettigrew és Remus is helyet foglalt a Maddison mellett lévő üres üléseken. Maddyre, majd Remusra néztem, de az ő arcukon is ugyan az az értetlen kifejezés ült mint az enyémen.
Potter zavartalanul folytatta az elkezdett beszélgetésüket Blackkel, mire nekem végre leesett, hogy nem ismertek fel minket. Gonosz mosoly kúszott az ajkaimra, ahogy tekintetem összetalálkozott Maddisonéval. A négy Tekergővel szinte elsős korunk óta úgymond... ellenségek vagyunk. Mi is ugyan úgy szeretünk keresztbe tenni a tanároknak és a diákoknak mint ők; jók vagyunk benne, talán még jobbak is náluk. Ez valamiért bántja az egójukat; vagyis inkább csak Blackét és Potterét. Remussal jóban vagyunk, a barátságunk csak szorosabb lett, mióta először találkoztunk azon az első évfolyam előtti nyáron. Pettigrew nem sok vizet zavar és amíg nem tesz keresztbe nekünk, nem fogunk úgy bánni vele mint Potterékkel. Vagyis nem dobunk rá trágyagránátot ahányszor összefutunk a folyosón...
Miután Remus is felfogta hogy a többi fiú valószínűleg azt se tudja kik vagyunk, leült Maddison mellé és elkezdett olvasni.
- 5 galleon, hogy a vonatút végén fogják csak fel fogni hogy kik vagyunk. - sugtam szőke barátnőmnek, úgy hogy a mellettem ülő 2 fiú ne hallja.
- Állom. - súgta vissza, mire Remus elmosolyodott.

A fogadás óta kB 1 óra telt el. Ez idő alatt én, Maddy és Remus olvastunk, Petegrew aludt, a 2 fiú pedig beszélgettek. Árnyék már nagyon idegesen huhogott a kalitkájában, úgyhogy felálltam és kiengedtem, mire repült pár kört a kupéban majd kirepült az ablakon.
Pár perc múlva viszont Potter és Black  valamin akkora röhögőgörcsöt kapott hogy az egyikük felrúgta a fekete táskámat. Aminek viszont az lett a következménye, hogy kiszökött belőle a furkászom, Zara. A tekergők egyszerre kiáltottak fel meglepettségükben. A furkász minden csillogó és/vagy fényes dolgot elvett a fiúktól.
Mi Maddyvel egyből felpattantunk és megpróbáltuk elkapni. Amikor ez már hatodjára sem sikerült előkaptam a pálcám.
- Invito furkász! - mondtam határozottan, mire a kezembe repült.
Nagy nehézségek árán végül sikerült vissza rakni a táskába.
Pár pillanat múlva Black törte meg a csendet.
- Ez még mégis mi a jó édes csokibéka volt??! - kiáltotta.
- Egy furkász. Süket vagy? - céloztam a kérdéssel az előbbi varázslatomra, mire csak megforgatta a szemét.
Én visszaültem a helyemre és folytattam az olvasást, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne hogy egy furkász ugrott ki a táskámból.

Úgy fél óra múlva megjelent a büfés boszorkány, mire egyszerre pattantunk fel és mentünk oda hozzá. Én és Maddy egy-egy zacskó Minden ízű drazsét vettünk, Remus 2 csokibékát, Pettegrew pedig egy nyaláspálcát, míg Black és Potter felvásárolták szinte az egész kocsit.

Nemsokára Árnyék szállt be az ablakon egy újsággal a csőrében. Mikor leszállt a vállamra, kíváncsian elvettem tőle az újságot. A Reggeli Próféta tegnapi száma volt. Ahogy ráneztem a címlapra, éreztem hogy elsápadok. Minden vér kifutott az arcomból. Rémülten meredten az újságra, aminek az első oldalán öles betűkkel ez állt:  FENRIR GREYBACK MEGSZÖKÖTT AZKABANBÓL.
Alatta pedig egy kép volt beszúrva a cím és a szöveg közé.
Elhűlt arccal kezdem olvasni a cikket.

Fenrir Greyback tegnap este, megszökött Azkabanból. A mágiaügyi miniszter értesítette a mugli miniszterelnököt is a történtekről. Azkabani dementorok, egész Anglia szerte járjak a településeket, és erdőket, de egyenlőre még nem bukkantak a nyomára.
A hírhedt vérfarkas, 13 éve úgy került börtönbe, hogy az egyik főbenjáró átokkal végzett egy vérfarkas társával.
Mindenkit óvatosságra intünk, és kérjük önöket, hogy sötétedés után egyedül ne hagyják el a házat.......

Szóval apám gyilkosa szabadon járkál, és egész Anglia szerte, bárhol lehet.
- Fantasztikus! - jegyeztem meg magamban szarkasztikusan.
Maddison is biztos észrevette a rémült arcomat, mert ki kapta a kezemből az újságot. Viszont, amint meglátta az első oldalt, egy apró sikkantással a földre ejtette.
Ekkor már a fiúk érdeklődését is felkeltette az újság, mert egyszerre hajoltak oda és nézték meg hogy mi áll rajta. Amikor meglátták, egyszerre néztek rá Remusra, aki falfehér arccal bámulta az újságot.
Pár percen keresztül csak így ültünk, néma csendben, mikor is lassulni kezdett a vonat. Értetlenül néztem körül a kupéban, de a többiek is ugyan olyan arcot vágtak mint én.
-Még nem lehetünk ott. - mondtam, azzal odaléptem a kupéajtóhoz és el húztam.
Kintről ijedt kiáltozások hangzottak be. A szemem sarkából láttam hogy Potter és Black feláll és előhúzzák a pálcáikat. Feszülten figyeltünk. Nemsokára a vonat egy nagy zökkenéssel megállt, mire hátraestem. Szerencsére valaki elkapott. Na tippeljjetek, ki? Sirius Black, ki más. Mikor felálltam vörös fejjel odamotyogtam neki egy "kösz"-t, mire elvigyorodott. Nem tudom miért jöttem zavarba.. Térj észhez Lily, ez Sirius Black...

A következő pillanatban lekapcsolódtak a kupéban a lámpák, és vaksötét lett. Csak az ablakon keresztül szűrődött be egy kevés fény.
- Au! Sirius a lábamon állsz! - mondta Potter.
- Nem is! Te állsz az én lábamon! - felelte Black, mire megforgattam a szemem.
- Upsz, bocsi srácok... - motyogta Pettegrew.

Mindeközben azt vettük észre hogy a kupéban egyre hidegebb lesz. Az ablakot már jégvirágok borították. És ezt most kivételesen nem én csináltam...
- M...mi történik itt?... - kérdezte dideregve Maddison.
A kérdésre már senki nem tudott válaszolni, mert a kupéba egy dementor suhant be. A lény körbenézett, majd a "tekintete" megállapodott rajtam. Eddigi életem összes rossz emléke egy pillanat alatt pergett le a szemem előtt.
- Te vagy Fenrir Greyback? - szólalt meg a fejembe egy rekedtes hang.
Mintha a dementor beszélt volna hozzám...
- Nem... - suttogta alig hallhatóan.
- Mmm... Sejtettem... - mondta újra a rekedt hang.
Ezután a dementor elfordult tőlem, egyenesen Remushoz. Ekkor eszméltem csak fel. Gyorsan előkaptam a pálcám és el kiáltottam magam.
- Expecto patronum! - amint kimondtam a varázs igét, egy ezüstös farkas ugrott ki a pálcámból, és el kergette a dementort.