A vérfarkas lánya

34. Ha szemmel ölni lehetne...

(Lilyana szemszöge)

Néma csend.
Ki kerekedett szemekkel néztem a barátaimra.
- Én.? - szólaltam meg végül hitetlenkedve.
- Gondolj csak bele! - kezdte izgatottan James. - Mi lesz ha újra találkozunk dementorokkal?
- Igen... - folytatta Maddison. -... nyáron, amikor megtámadtak minket a halálfalókkal, a te patrónusod nem tudta elűzni őket. De mi lett volna ha egyszerre hat patrónussal találják szembe magukat?
Már épp kezdtem volna ellenkezni, mire Sirius gyorsan folytatta.
- Jól mondtad, Lily! Voldemort egyre erősebb lesz. Tennünk kell valamit! Nem nézhetjük karbatett kézzel, ahogy szépen lassan lemészárolja a muglikat és a....
- De igenis nézhetjük! - szakítottam félbe indulatosan, s közben elindultam a kastély felé. - Nem tudunk semmit sem tenni ellene, amíg itt vagyunk a Roxfortban! Viszont biztonságban vagyunk. Felesleges olyanokra pazarolni az időt, mint a patrónus idézés.!
- Nem felesleges! - vágták rá egyszerre.
- Mi lesz ha megint megtámadtak minket, vagy ha ismét bejönnek a birtokra? - érvelt Remus.
- Nem jöhetnek be a birtokra... - morogtam az orrom alatt. - És ez egy RAVASZ szintű varázslat! Nem tudnám úgy megtanítani, hogy azt...
- Pontosan! RAVASZ szintű varázslat! - ismételte csillogó szemekkel Sirius. - És te teljes inkarnálódott patrónust tudsz megidézni! Ez nagyon nagy dolog..!
Sóhajtottam egyet, s megcsóváltam a fejem. Tudtam hogy nem fogják abbahagyni amíg bele nem egyezek.

Sirius és James vigyorogva össze néztek. Tudták hogy nyertek.
- Legyen. - mondtam végül, mire mind az öten elvigyorodtak. - De a lehető legrosszabb időpontot választottátok.
A mögöttem sétáló tekergők felvonták a szemöldöküket és tanácstalanul összenéztek. Remus először rám, majd lesajnálóan a többiekre pillantott.
- Szombaton telihold. - közölte, mire a többiek kedve egyből alább hagyott.
- Igen, de először kellene egy hely is, ahol gyakorolhatnánk. - vettem át a szót.
- Valamelyik üres terem nem jó? - vetette fel Remus az ötletet.
- Nem hiszem hogy Dumbledore és McGalagony annyira örülne neki, ha a tudtuk nélkül RAVASZ szintű bűbájt tanulnánk. - húztam el a számat.
- Szóval titokban kell csinálni? - csillant fel James szeme.
- Igen. - bólintottam. - Szóval egy osztályterem nem a legjobb választás lenne.
- Akkor a Szellemszállás.? - kérdezte Sirius.
- Nem elég nagy. - ráztam meg a fejem.

A kastélyba felérve abba kellett hagynunk a beszélgetést a folyosókon ácsorgó tanárok és a rohangáló diákok miatt.

***

Miért van az, hogy az unalmas napok csiga lassúsággal telnek, de ha nem várunk valamit, akkor az egy szempillantás múlva itt van.?

A hálókörletben sötétség honolt, s csak a szobatársaim halk szuszogását lehetett hallani.
Halkan felkeltem az ágyamból és felhúztam a bakancsomat. A fejem sajgott és légyszívesebben újra visszafeküdtem volna.
Összeszorítottam a szemeimet, majd felálltam. A fejembe újra fájdalom nyilalt. Nincs már sok időm...

Kettesével szedve a lépcsőfokokat haladtam egyre lejjebb és lejjebb. A folyosókat futva szeltem át, s egyik titkos járatból a másikba rohantam.
A bakancsom csattogó hangja visszhangot vert a kastély falain, viszont a jelen pillanatban sokkal fontosabb volt hogy minél előbb kiérjek a birtokra.
Az egyik folyosón hirtelen vakító fény gyúlt előttem, mire szisszenve a szemeim elé kaptam a kezem.
- A kastély szinte visszhangzik tőled! - hallottam meg a világító pálca tulajdonosának a hangját.
- Te sosem alszol? - néztem hunyorogva a vörös hajú lányra.
A fejem eszméletlenül fájt, s mintha hirtelen a végtagjaimból elszállt volna az erő. A térdem megremegett, és csak egy ablakpárkányba kapaszkodva tudtam állva maradni.
- Jézusom, jól vagy.?! - kapott a kezem után Evans.
- Persze. - motyogtam és ki akartam kerülni a lányt de az nem engedett.
- Azonnal fel kell menned a gyengélkedőre! - közölte ellentmondást nem tűrő hangon.
A folyosó végéről hirtelen hangos csörömpölés hangzott fel, mire a vörös hajú lány riadtan hátrafordult s feljebb emelte a világító pálcáját.
- Maradj itt. - suttogta nekem, majd sietősen elindult a folyosón a hang irányába.
Egy darabig néztem a távolodó alakját, viszont amint látótávolságon kívülre ért futásnak eredtem az ellenkező irányba.
- Gyere már! - jelent meg Sirius az egyik lépcső aljában. - Peter nem tudja sokáig feltartani Evanst!
- Kösz... - támaszkodtam meg a korlátlan, mikor leértem hozzá.
- James és Peter az előbb ért ki Remussal a birtokra. Maddison pedig az erdő szélén vár minket. - mondta a fiú. - Nincs sok időnk, pár perc és feljön a Hold.
- Tudom, menjünk. - feleltem, s elindultam, viszont a térdem hirtelen megbicsaklott és elvesztettem az egyensúlyom.
Szerencsémre Sirius gyorsan kapcsolt, és elkapott, így megúsztam a találkozást a padlóval.
- Nem vagy túl jó passzban. - állapította meg, majd a derekam áll fogva közelebb húzott magához.
- Élvezed a helyzetet, mi, Black? - vágtam oda neki gúnyosan, de azért a vállára támaszkodtam, hogy állva tudjak maradni.
A fiú kajánul elmosolyodott.
- Csak kihasználom hogy nem ellenkezel. - felelte, mire az arcom azonnal lángvörösre gyúlt.
- Adj hálát Merlinnek, amiért nincs nálam a pálcám. - morogtam.
Sirius mosolyogva figyelte ahogy próbálok kibújni a karja közül. Végül mikor feladtam dühösen felnéztem rá.
- Ha szemmel ölni lehetne, én már biztosan nem élnék... - pillantott le rám vigyorogva.