A vérfarkas lánya

5./2

( Sirius szemszöge)

A negyedik évünket kezdjük Jamesékkel a Roxfortban. Éppen a vonat folyosóit rójuk, és üres kupét keresünk.
Már a végénél járunk, mikor meglátunk egy fülkét, amiben 2 lány ül. Valahogy nagyon ismerősnek tűnnek, csak nem tudom honnan...
Jamesre nézek, aki csak megvonja a vállát, ígyhát elhúzom a kupéajtót. A két lány összerezzen és azonnal felpillant. A szőke becsap valami kis noteszt, rászegezi a pálcáját és elmotyog valamit.
- Szabadok ezek a helyek hölgyeim? - kacsintok rájuk.
- Nem! - vágják rá egyszerre, de mi ezzel mit sem törődve levágódunk az ülésekre.
James elkezd nekem dumálni valami kviddics döntőről, de nem nagyon figyelek rá. Azon gondolkozom hogy honnan olyan ismerősek nekem ezek a lányok.
Pár perc múlva Remus is leült, és az sem kerülte el a figyelmem, hogy a mellettem ülő lány oda súg valamit a szöszinek. Ezután Peter elaludt, a lányok és Remus pedig elkezdtek olvasni. Stréberek...

KB egy óra múlva a barna hajú lány felállt és kiengedett egy baglyot a kalitkájából, mire az kirepül az ablakon.
Eközben James elmesélte, hogy a nyáron megtámadta őt az egyik seprűje, és csak úgy tudta lerázni hogy beleugrott a tóba. Erre persze mind a ketten akkora röhögő görcsöt kaptunk, hogy James véletlenül még egy táskát is felrúgott.
Ezzel nem is lett volna baj, csakhogy a táskából kiugrott valami. James, Remus, és én egyszerre kiáltottunk fel. A kis lény ide-oda ugrált a kupéban és mindenféle fényes és csillogó dolgot ellopott. A két lány próbálta elkapni de nem igazán sikerült nekik, ezért a barna hajú előhúzta a pálcáját.
- Invito furkász! - mondta, mire az állat a kezébe repült.
Ezután vissza rakták a táskába. A meglepett csendet mégis én törtem meg.
- Ez még mégis mi a jó édes csokibéka volt??!. - kérdeztem.
- Egy furkász. Süket vagy? - kérdezte a barna hajú gúnyosan, mire csak megforgattam a szememet.
Ennyi nekem is leesett, köszi szépen.

Olyan fél óra múlva megjött a büfés boszorkány is. Akitől szinte az egész kocsit felvásároltuk.
Nemsokára az a fekete bagoly is vissza jött, de most egy újságot tartott a csőrében. Ha jól láttam, a Reggeli Próféta egyik száma volt. A mellettem ülő csaj kíváncsian elvette a madártól az újságot. De ahogy olvasta a cikket, szinte egyre sápadtabb lett. Ezt bizonyára a szöszi is észrevehette mert ki kapta a lány kezéből az újságot.
Viszont, amint meglátta hogy mi van rajta egy apró sikkantással a földre is dobta. Most már minket is elkezdett érdekelni, hogy mi ilyen szörnyű, ezért odahajoltunk az újsághoz, és megnéztuk mi áll rajta.
FENRIR GREYBACK MEGSZÖKÖTT AZKABANBÓL
Amikor elolvastuk a címet, egyből Remusra néztünk. A tekergők közt köztudott volt hogy Remus azért lett vérfarkas, mert ez a Greyback megharapta.
A fiú falfehér arccal meredt az újságra.
Pár percig csak így ültünk, de egyszer csak lassulni kezdett a vonat. Értetlen pillantásokat váltottunk egymással, de aztán felállt mellőlem a lány és el húzta a kupéajtót.
-Még nem lehetünk ott... - mondta.
Jamessel felálltunk és elővettük a pálcáinkat. Vártunk.
Nemsokára a vonat egy nagy zökkenéssel megállt, mire az előttem álló lány hátra esett.
Szerencsére elkaptam, mire csak elmotyogott egy "kösz"-t.
A reakcióját látva elvigyorodtam.
Viszont pár pillanattal később elment a világítás a kupéban.
- Au! Sirius, a lábamon állsz! - mondta James.
- Nem is! Te állsz az én lábamon! - feleltem.
- Upsz, bocsi srácok! - motyogta Peter, és leszállt a lábunkról.
Mindeközben a kupéban egyre hidegebb lett. Az ablakon már jégvirágok voltak.
- M...mi történik itt?... - kérdezte ha jól hallottam a szőke hajú lány.
A kérdésre már senki sem tudott válaszolni, mert egy dementor(!) suhant be a kupéba. Körülnézett, és a végén a tekintete a mellettem álló lányon állapodott meg.
Pár másodpercig csak lebegett előtte, aztán a lány suttogva megszólalt.
- Nem... - mondta remegő hangon, mire a dementor elfordult tőle, egyenesen Remushoz.
Ekkor a lány előkapta a pálcáját és el kiáltotta magát.
- Expecto patronum! - ezután egy szürkefarkas ugrott ki a pálcája végéből és el kergette a dementort.
Pár perc múlva a világítás és a normális hőmérséklet is visszatért a kupéba.
Néma csendben álltunk, és figyeltük azt a helyet ahol az előbb még a köpönyeges alak állt.
- Te tudsz patrónust idézni!? - törte meg a csendet James, a világ leghülyébb kérdésével.
Mikor ezt kimondta Remus egy lesajnáló pillantás küldött felé.
- Amint azt te is láthattad Potter, igen. - mondta a lány szemforgatva.
- De hát, ilyet még néhány heted éves se tud!- hitetlenkedett a haverom. - Ez RAVASZ szintű varázslat!
Erre a lány csak vigyorogva megvonta a vállát.
Ekkor úgy csapott belém a felismerés, mint a villám. Ez a mosoly...egyből felismertem.
- Te...ti... - kezdtem hitetlenkedve, de Remus közbeszólt.
- Na, csakhogy leesett végre.! - emelte az égre a tekintetét.
A két lány felkuncogott, én pedig bosszúsan rájuk néztem.
- Lemaradtam valamiről? - értetlenkedett James.
- Lilyana Moon, örvendek! - mondta színpadiasan a lány.
- Maddison Parker, örülök a találkozásnak! - szólt a szőke is.
- Ó... - mondta összevont szemöldöke James. - Mi!?? - kérdezte mikor végre leesett neki, mit is mondtak.
Parker ránézett az órájára és várakozóan kinyújtotta a kezét Moon felé. A lány erre belenyúlt a zsebébe és előhúzott 5 galleont.
- Köszöntem... - mondta vigyorogva a szöszi.
-Fogd be... - felelte Moon.
Jamessel értetlenül összenéztünk.

Az út további részében szótlanul ültünk a helyünkön. Hihetetlen hogy nem vettük észre hogy ők azok... Igazából nagyon sokat változtak tavaly óta. Másabbak lettek... Nőiesebbek.

***

Amikor végre megérkeztünk a roxmortsi állomásra, szerintem mi ugrottunk le elsőnek a vonatról. Jamessel elindultunk keresni egy üres fiákert.
Mikor találtunk egy üres kocsit, gyorsan fel is pattantunk rá, s közben Remus és Peter is utolért minket. Viszont mielőtt még a fiáker elindult volna, megakadt a szemem egy barna hajú lányon, aki az eget kémlelte. Moon pár kocsival hátrébb állt.
A holdfényben még sápadtabbnak tűnt, mint eleve. Ahogy néztem, észrevettem hogy valami megcsillanik a szemeiben. Félelem...
Én is felpillantottam az égre. Hamarosan telihold. Remusra néztem, majd vissza Moonra.
Ám mielőtt még jobban megnézhetem volna a lányt, el emelte a tekintetét az égről és egyenesen rám nézett. Mikor észrevette hogy bámulom, gyorsan rendezte vonásait és felpattant egy fiákerre.
Nem sokára mi is elindultunk a kastély felé.