A vérfarkas lánya

13. A Bál Estéje

Sziasztok! Elnézést kérek ezért a hosszabb kimaradásért, de elhagyott az ihlet. Na most visszatért és meghoztam a kövi részt! ;)
Ez kicsit hosszabb lett az előzőknél, úgyhogy remélem ki engesztel titeket.
Na de most elég a fecsegésből! Jó olvasást!

Az író 🌕🐺

( Lilyana szemszöge)

Elérkezett a karácsonyi bál napja. Ma szombat van, így nincs tanítás. Minden diák izgatott, és alig várja már az estét. Kivéve engem...
Most éppen reggeli van, és egy pirítóst próbálok letuszkolni a torkomon több kevesebb sikerrel. Maddison mellettem ül és Lily Evanssel beszélget. Gondolom a bál a téma.
- Biztos hogy megleszel egyedül? - fordult hirtelen felém a barátnőm.
- Mi? Ja, persze... - feleltem fáradtan.
- Ház ez nem volt túl meggyőző. - jegyezte meg Maddison.
Erre csak hümmögtem egyet.

Még kB negyed órát ültem a nagyteremben, de egy falatot sem ettem. Úgy döntöttem inkább hagyom ezt az egészet, igyhát felálltam.
- Sétálok egyet.... - mondtam Maddynek, azzal már ki is siettem a nagyteremből.
Mikor kiértem az udvarra, meg csapott a fagyos, téli szél. A térdig erő hóban egyenesen Hagrid kunyhója felé vettem az irányt.
A Tiltott Rengeteg hóval borított fái, most barátságosan lengedeztek a szélben. Ha nagyon figyelt az ember (vagy az én esetemben vérfarkas), néha még egy-egy hippogriffet is látni lehetett az erdő felett szállni. A másik oldalon a Fekete tó befagyott vizét láttam. Néhány alsóbb éves gondtalanul csúszkált a jégen, vagy hógolyózott a tó parton.

Mikor odaértem a kunyhóhoz, bekopogtam, mire bentről kutyaugatás hangzott fel. Pár másodperc múlva az ajtó kinyitodott és megjelent mögötte a vadőr.
- Sz.. Szia Hagrid! - vacogtam.
- Szervusz Ana! Gyere csak be, hisz megfagysz odakint! - tessékelt be az óriás.
A kis kunyhó egyetlen helyiségből állt. A sarokban egy hatalmas ágy hevert, másik oldalt pedig egy asztal és székek. Én az utóbbihoz mentem oda és ültem le a kandallóhoz közel.
- Na és mi szél hozott? Nem a bálra kellene készülnöd? - kérdezte Hagrid, miközben feltett főni egy teát.
- Nem megyek a bálba. - ráztam meg a fejem - Telihold lesz...
Hát igen. Hagrid is tudott a kis titkomról. De egyáltalán nem bántam, hogy elmondtam neki. Nagyon jó társaság tud lenni ilyen esetekben.
- Ó, igen. Ki is ment a fejemből. - csapott a homlokára - De ne búsúlj ezért! Én se megyek a bálba. - próbált vígasztalni, mire felnevettem.
Időközben Totó, a bólintérem is kimászott a zsebemből, és letelepedett a forró teával teli bögre mellé.
- Hát ő még mindig megvan? - nézett Hagrid mosolyogva a bólintérre. -Képzeld a múlt héten találtam egy bólintér családot, a Rengetegben. Egy tiszafán élnek és körülbelül húszan lehetnek. - kezdte mesélni a vadőr.

Még pár óráig beszélgettünk, aztán úgy döntöttem hogy ideje visszamennem a kastélyba. Igyhát elköszöntem az óriástól és elindultam visszafelé. Mikor felértem az épületbe, egyből a griffendéltorony felé vettem az irányt.
Út közben senkivel sem találkoztam, amit őszintén szólva kicsit furcsálltam de hát biztos a bálra készülődött mindenki.
- Kviddics- mondtam a Kövér Dámának, mire az beengedett a toronyba.
A klubbhelyiségbe csak pár elsőéves beszélgetett, úgyhogy felmentem a szobámba. Ott se volt még senki, úgyhogy kiengedtem a kissárkányokat a táskámból hogy ki nyújtóztathassák a szárnyaikat. Ezután leültem az íróasztalhoz, elővettem egy üveg tintát és egy pennát és elkezdem írni.

Kedves Sebastian..!

Remélem jól telnek a napjaid a Durmstrangban. Én jól vagyok, el tekintve attól hogy ma telihold lesz. Az erdőbe, kivételesen egyedül fogok kimenni, mivel ma van a karácsonyi bál, amit említettem az előző levelemben.
Képzeld, a múltkor felrobbantottam bájitaltanon az üstöt. Persze véletlen. Aztán mikor Black és Potter kinevetett minket, akkor képendobtuk őket egy adag trutyival. Ebből persze egy egész csata kerekedett. Irtó vicces volt.
A téli szünet után pedig végre összecsap a Griffendél és a Hollóhát. Már alig várom a meccset.
Várom válaszod.
U.i.: Bocs, a mancsnyomokért a levélen. Vadóc belelépett a tintába...