A vérfarkas lánya

29. PLACCS!

(Lilyana szemszöge)

Telihold óta eltelt egy hét és mi egy fantasztikus tervet eszeltünk ki a nénikém megviccelésére. Ma este bekenjük magifix ragasztóval a nagyteremben a tanári asztalnál álló széket. Utána a Maddy által szerzett zöld trutymóval teli vödröt felrögzítjük a plafonon lévő egyik gerendára. És ha a sejtéseim nem nem csalnak, akkor az elvarázsolt plafonon gyülekező  felhők majd tökéletesen el fogják takarni.
Szóval miután a professzor hozzáragadt a székhez, mi varázslattal megborítjuk a vödröt és PLACCS! a nénikémet azonnal beborítja a ragadó zöld trutyi. Néha tényleg gonosznak érzem magam.....
- Nemár Holdsáp, légyszi! - néztem a fiúra kiskutya szemekkel.
Épp a klubbhelyiségben próbáljuk meggyőzni Remust hogy vegyen részt a csinyben.
- Nem lesz gáz! - csatlakozott Potter is.
- Nem! Nem megyek veletek! Nem akarok megint büntetésre menni! - csattant fel a fiú és elindult a hálókörlet felé.
Mi csalódottan néztünk utána. A lépcső tetején még visszafordult, majd dühösen megjegyezte :
- Inkább örüljetek neki, hogy prefektus ként nem jelentelek fel titeket McGalagonynál! - mondta majd bement a szobába és hangosan becsapta maga mögött az ajtót.
Én sóhajtottam egyet aztán a két fiuhoz fordultam.
- Remus kiesett. Pettigrew hol van?
- Alszik. - vágták rá.
- Alszik?! - kérdeztem felháborodva és már indultam volna föl a hálótermükbe, hogy felébresszem, mikor Black megállított.
- Ne fáradj vele. - mondta.
- Ha egy 4 méteres troll verné szét a szobát közvetlen mellette, na még arra sem ébredne fel! - folytatta a szemüveges.
Lemondóan sóhajtottam egyet, azután elindultunk le a nagyterembe. Maddisonnal megbeszéltük hogy ott találkozunk az ajtaja előtt.

A láthatatlanná tevő köpeny alatt csak nagyon szűkösen fértünk el és össze kellett görnyednünk hogy a bokánk ne látszódjon ki. A térkép nálam volt, így nekem kellett figyelnem, nehogy összetalálkozzunk valakivel.
- Frics a harmadik emeleti szertárnál van, Ms. Norris pedig.... a mardekár klubjának a bejáratánál. - jelentettem.
- És Hóborc? - hajolt át a vállam fölött Black. Utálom hogy ilyen alacsony vagyok hozzájuk képest.
- Hóborc a bűbájtan teremnél. - feleltem.

A következő negyed órában, azt leszamitva hogy egyszer majdnem leestünk egy épp mozgó lépcsőn, nem történt semmi említésre méltó.
A nagyterem ajtajához érve megpillantottuk Maddyt egy vödörrel a kezében. Félig egy lovagi páncél mögött állt, hogy ha jön valaki, gyorsan el tudjon rejtőzni. A szemüveges fiú levette rólunk a köpenyt és a talárjába süllyesztette, ezzel láthatóvá téve minket. Mikor a barátnőm megpillantott minket, dühösen odajött hozzánk.
- Csakhogy ideértetek! Hóborc kétszer is járt erre és már majdnem tizenegy óra! - suttogta dühösen. - Már biztos nem lesz időm számmisztikát tanulni...
Az utolsó mondatot már csak halkan magának jegyezte meg. Én ennek hallatán sokatmondóan összenéztem a két fiúval. Mind a hármunk fejében ugyan az a gondolat fogalmazódott meg : vérbeli hollóhátas.

A nagyteremben teljes sötétség honolt. Csak az ablakon beszűrődő holdfeny világította meg egy kissé az asztalokat. Halkan odasettenkedtünk a tanári asztalhoz és nekiláttunk a csínynek. Míg a két fiú a székkel foglalkozott, addig Maddison madár alakjában felrepult a trutymóval teli vödörrel a plafonon keresztbe futó egyik gerendára. Én pedig őrködtem. Ott álltam az ajtóban és figyeltem a térképet.
- Hogy álltok? - fordultam hátra.
- Mindjárt kész.. - hangzott a felelet valahonnét a sötétből.
A választ egy elégedett mosollyal nyugtáztam, majd visszafordultam a térképhez. Viszont amikor ránéztem a pergamenre, meg pillantottam négy mancsnyomot. Éppen a tanári asztal felé igyekeztek. Ms. Norris....
Hogy a fenébe nem vettem észre?
- Srácok! - kiáltottam suttogva és a szaladó macska felé vettem az irányt.
Az asztal alól egy koppanás hallatszott, majd megszólalt a hang gazdája is.
- Au! Mi van? - kérdezte ( ha jól hallottam) Potter.
- Bujjatok el! - mondtam odaérve az asztalhoz, mert már hallottam Fricset közeledni.
Biztos a hülye macskája hívta ide. Apropó... hova lett a macska? Az előbb még itt volt előttem.
Körbepillantva megláttam békésen az asztalon üldögélni. A gazdáját várta, de gyűlölettől izzó, vörös szemét mindvégig rám szegezte.
- Tűnjünk el innét! - mondta Black észrevéve a macskát.
Potter egy szó nélkül előrántotta a köpenyt és ránk terítette.
- Mi folyik odalent? - hallottunk meg Maddisont, de válasz helyett csak lepisszegtük.
Néma csendben vártuk hogy Frics megérkezzen és közben mindvégig az ajtó felé araszoltunk hogy valahogy ki tudjunk innét jutni. Viszont ez nem volt valami egyszerű feladat, tekintve, hogy Ms. Norris mindvégig a sarkunkban loholt.
Pár perc elteltével a gondnok megérkezett a nagyterembe. Mi rémülten megtorpantunk az ajtó előtt.
- Mutasd cicuskam, merre vannak azok a szabályszegő kölykök? - szólalt meg rekedten.
A macska nem mozdult, csak meredten bámult ránk.
- Végünk van.. - suttogta alig hallhatóan Black.
Frics azonnal felénk kapta a fejét, mire én gyorsan betapasztottam kezemmel a fiú száját. Black dühösen rámnézett, de én nem engedtem el. Csak a szám elé emeltem a mutatóujjam, jelezve hogy maradjon csendben. Mikor a fiú bólintott, leeresztettem a kezem.
Viszont amit nem vettünk észre, az az volt, hogy eközben a gondnok egyre közelebb jött hozzánk, már majdnem belénk ütközve. Ijedten hátráltunk, egyre jobban közeledve a falhoz, mígvégül sarokba nem szorított minket. Ajkamba harapva próbáltam kitalálni valamit, de nem volt semmi ötletem.

Végül a folyosóról beszűrődő hangos csörömpölés mentett meg minket. Frics és a macskája azonnal odakapta a fejét és elindult kifelé. Mi pár pillanatig még dermedten álltunk egy helyben, majd mikor a lépteik teljesen elhaltak, a szemüveges fiú lerántotta rólunk a köpenyt.
- Ez meleg helyzet volt. - szólalt meg mögöttünk Maddy.
- Nem mondod? Amúgy kösz hogy segítettél.! - jegyeztem meg szarkasztikusan.
A szőke hajú lány csak védekezően felemelte a kezét majd mosolyogva kiment a teremből. Ezek szerint jól szórakozott a jeleneten.

***

Mikor a fiúkkal visszaértem a griffendéltoronyba, a klubbhelyiség egyik fotelében megpillantottuk Remust egy könyvvel a kezében. Nem nézett ránk, csak olvasott tovább. Gondoltam még mindig haragszik ránk, ezért elindultam fel a hálókörletbe.
- Tudtam hogy nélkülem nem sikerül... - szólalt meg hirtelen Holdsáp, mire én és a fiúk megtorpantunk.
Pár másodpercig értetlenül bámultam rá, majd amikor végre sikerült felfognom hogy mit is mondott, eltátottam a számat.
- Te voltál..? - suttogtam hitetlenkedve. - Te terelted el Frics figyelmét...? - vigyorogtam.
Ekkor már a mellettem állóknak is leesett hogy mi van. Remus nem válaszolt, csak némán bólintott. Cinkosan rámosolyogtam a fiúkra, mire elvigyorodtak.
- Prefektus létedre?! - szólalt meg Potter McGalagony hangján.
- Szégyen és gyalázat! - folytattam.
- Ha ezt Dumbledore professzor megtudja! - tódította Black.
Ezután a kis közjáték után mind a négyen egyszerre nevettünk fel.

***

Reggel elsőként értünk le a nagyterembe. A nénikém már ott ült a tanári asztalnál. Minden nap az étkezések elejétől a végéig itt szokott lenni. A plafonon esőfelhők gyülekeztek, ezzel tökéletesen el takarva a gerendán pihenő vödröt.
Lassan az összes diák megérkezett a nagyterembe. Akkor hát kezdjük! Ágas felé fordultam és egy aprót bólintottam, jelezve hogy csinálhatja. A fiú elmosolyodott, majd a tanári asztal felé emelte a pálcáját. Tett egy laza kézmozdulatot, majd leeresztette. Lélegzet visszafolytva vártunk, aztán végül.... a nénikémet egy szempillantás alatt beborította a zöld trutymó.
A nagyterem egy csapásra elnémult, aztán a diákokból egy emberként tört elő a nevetés. Mi elvigyorodtunk és összepacsiztunk. Remus szörnyülködve nézett a tanárnőre, viszont ezzel ellentétben néhány háztársunk odafordult hozzánk és nevetve gratulált.

A nénikém megpróbált felállni, de szinte egyből visszahanyatlott a székére. Odaragadt!
Tudtam hogy ezt később majd nagyon meg fogom bánni, de abban a pillanatban nem érdekelt semmi. Csak nevettem. Hosszú idő óta végre igazán, szívből nevettem...