A vérfarkas lánya

17. Griffendél vs Hollóhát

( Lilyana szemszöge)

Gyorsan teltek a napok. Elérkezett a griffendél-Hollóhát kviddics meccs. Maddison is hajtó a saját házában, így ma ellene kell játszanom. Már nagyon izgulok. Most épp a nagyteremben ülök egy szendvicset majszolgatva és várom hogy a többi csapattársam megérkezzen. Ám hirtelen levágódik mellém valaki.
- Készen állsz a vereségre csajszi?- kérdezte a szöszi.
- Álmodban Maddy. - feleltem.
- Felsöpörjük veletek a pályát!- szólt bele a beszélgetésbe az asztal túl oldalán ülő Potter is.
A mellette ülő Black pedig hevesen bólogatni kezdett. Erre a barátnőm csak felpattant és kiviharzott a teremből. Döbbenten néztem utána.
- Aztán ne kegyelmezz majd neki a pályán. - mondta Black a lány után nézve.
Már épp készültem visszaszólni neki, viszont a Hugrabug asztalánál valaki felkiálltott.
- Látták őt, látták őt! - kiabálta egy srác, mire az egész nagyterem odatódult.
- Kit? - kérdezte Potter mikor közelebb értünk.
- Fenrir Greybacket! - mutatott fel egy újságot a fiú - Nem messze innét! Egy mugli faluban.!
Mikor ránéztem a Reggeli Prófétára, újra szembe találtam magam a sebhelyes arcú férfival. Minden diák aggodalmasan nézte a képet. Én falfehér arrcal bámultam a hírlapot. Nagyon rossz sejtésem volt akkor. Éreztem hogy Fenrir valamilyen okból szökött meg Azkabanból. Kell neki valami...vagy inkább...... valaki.

***

- Ma nem veszítettünk! - fogott bele a buzdító beszédébe Dylan, mikor már mind az öltözőbe voltunk. - Idén is remek a csapat! Van egy betonkemény őrzőnk... - mutatott Chrisre az őrzőnkre -... egy fogónk, aki eddig még sose vesztett meccset... - fordult Potterhez -... van három kiváló hajtónk...
- Jaj ne Dylan! Mindjárt elpirulunk... - mondta Marlene tettetett zavarral.
-....és itt vagyunk mi. - mutatott a csapatkapitány magára és Blackre.
- Két ki játszhatatlan terelő. - egészítette ki a fekete hajú fiú.

A szónoklat után, ki léptünk a pályára. Hideg, csípős szél fújt, de mi magabiztosan lépkedtünk a Hollóhát csapata felé. Aztán mikor a két csk kezet fogott, Madam Hooch belefújt a sípjába, mi pedig el rugaszkodtunk a talajtól. Én egyből az - éppen feldobott - kvaff felé vettem az irányt. Maddison is hasonlóan tett. Mind a ketten szélsebesen közelítettünk a labda felé, de mielőtt még össze ütközünk volna, felrántottam a seprűmet.
- És a kvaff Moonnál! - zengte a kommentátor. - Viszi a póznák felé.... de Parker megszerzi. Lepasszolja ééés.... 20 pont a Hollóhátnak!
A hollóhátasok ujjongtak a lelátókon. Én dühösen elindultam a kvaffért. Mikor elértem, láttam hogy két hollóhátas hajtó is közeledik felém, ezért gyorsan lepasszoltam Dorcasnak.
- A labda újra a griffendélnél, de Parker ismét megszerzi! Nem semmi ez a lány! Száguld a karikák felé és......... - ennek a mondatnak a végén a fiú felszisszent.
A szőke hajú lányt arcon találta egy gurkó, mire kiesett a kezéből a kvaff. Én egyből elindultam a labdáért, de mikor közelebb értem, láttam hogy barátnőm orrábbol folyik a vér. Egy pillanatra azt hittem, meg állok de aztán észbekaptam és újra a piros labda felé vettem az irányt.
Ne kegyelmezz neki...

A cikesz negyed óra múlva se került elő. A hollóhát tényleg nagyon nehéz ellenfél volt. Viszont idő közben elrendeltek egy szünetet hogy a javasasszony rendbe tudja hozni Maddy orrát.
- Az állás 120-100 a griffendél javára.! - hallottam a kommentátor hangját. - McKinnon-nál van a kvaff. Átadja Moonnak aki már a karikáknál is van! Felemeli a labdát és.... Jaj.! Ez bizony fájhatott..
Mikor felemeltem a kvaffot hogy eldobjam, el találta a karomat egy gurkó. Eszméletlenül fájt.. Éreztem ahogy a szemeim megtelnek sós könnyekkel, de nem akartam sírni. Nem akartam gyengének tűnni. Ám a kommentátor hirtelen felkiálltott.
- Potter elkapta a cikeszt! A GRIFFENDÉL NYERT!