A vérfarkas lánya

13./2 Ki vagy te?

( Sirius szemszöge)

Ma kezdődik a téli szünet. Azok a diákok, akik otthon töltik a szünetet, ma mennek haza az Expresszel. Én természetesen nem megyek haza. Egyáltalán nem hiányzik az az undorító, vérmániás család.
A többi tekergő viszont haza utazik, így egyedül maradok itt. Most éppen a gyengélkedőn ülünk és várjuk hogy Madam Pomfrey végezzen a sebeink kötözésével. Mivelhogy az éjszaka telihold volt, elég sok új karmolást szereztünk. De nem annyit mint szerencsétlen Remus. Még csak pár perce ülünk itt, de a srác már kB hússzor bealudt. Elhiszem hogy fáradt, de a vonat hamarosan indul és még reggelizni se voltunk.

Mikor Madam Pomfrey végzett a sebeinkkel, elengedett minket. Futólépésben indultunk reggelizni. A nagy terembe óriási zsivallyal törtünk be, mire minden szem ránk szegeződött. Már megszoktuk, úgyhogy, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne hogy lihegve értünk le a terembe, le ültünk reggelizni.
Hamarosan már kezdtek szállingózni a diákok kifelé, úgyhogy úgy gondoltuk, hogy mi is el indulunk. A suli előtt már ott álltak a fiákerek. Gyorsan felpattantunk egyre, arrébb lökve ezzel egy csapat Mardekárost. Az egyik már épp nyúlt volna a pálcájáért, de a fiaker szerencsére épp időben indult el, így nem tudott elátkozni minket.
James egész úton - vagyis az el következendő 10 percben - Evansről áradozott. Aztán mikor végre megérkeztük, meg könnyebbülten ugrottam le a hintóról. A fiúkkal a vonat felé vettük az irányt, ami már az állomáson várta a diákokat.
- Akkor majd a szünet után, Tapmancs. - köszönt el Remus, és már fel is pattant a vonatra.
- Biztos, hogy nem akarsz inkább nálunk karácsonyozni? A szüleim megengedik...- szólt James.
- Köszi, de most már maradok a Roxfortban. - néztem rá hálásan.
Ezután el köszöntünk egymástól, és James meg Peter is felszálltak a vonatra.
Mikor már épp indultam volna vissza a kastélyba, meg láttam Regulust. Kíváncsi voltam, mit csinál itt ezért odament én hozzá.
- Te mit csinálsz itt Reg? - kérdeztem.
- Haza megyek... - felelte kurtán, mire fellángolt bennem a harag.
- Haza??.- hitetlenkedtem.- Az a ház mióta az otthonunk? Azok az emberek mióta a családunk? Hisz gyűlöljük őket Reg! Minek mész haza?! - keltem ki magamból.
- Itt se sokkal jobb! - csattant fel az öcsém. - Egy barátom sincs! Kit érdekel hogy én hol leszek karácsonykor...
- De én... - kezdtem.
- Te csak a griffendéles barátaiddal tudsz foglalkozni! Mikor beszéltél velem utoljára ebben az évben? Hmm? Nem is érdekellek! - kiáltotta dühösen és felszállt a vonatra.
Pár percig megkövülten álltam ott.. Nem értettem hogy Regnek hirtelen mi baja lett. Eddig egész jóba voltunk, most meg csak úgy itt hagy.....

Merengésemből egy szőke hajzuhatag szakított ki. Parker futott el mellettem, egyenesen az erdő felé. Vagyis nem az erdő felé, hanem az erdő szélén ülő farkas(?!) felé. Ahogy jobban szemügyre vettem az állatot, észrevettem hogy ugyan az, mint akivel egyszer még a Tiltott Rengetegben találkoztam.
A Hollóhátas mondott valamit neki aztán végigsimított az állat fején. Erre a farkas megnyalta az arcát. Elég fura jelenet volt...
Ám tovább nem tudtam figyelni őket, mert a szöszi felém kapta a fejét, mire gyorsan elnéztem onnét. Nemsokára viszont megszólalt a sípszó, miszerint ideje felszállni. Parker mintha elköszönt(?) volna a farkastól, aztán gyorsan felszállt a vonatra. Mikor visszanéztem az erdőre, a farkas már sehol sem volt.
Hirtelen ötlettől vezérelve, elindultam a fák felé és mikor beértem a sűrűbe, átváltoztam kutyává. Biztosra vettem hogy itt lesz valahol a farkas, mert különben nem tudott volna olyan gyorsan eltűnni.
KB 10 perc séta után meg is láttam. Egyenesen a kastély felé ment. Óvatosan mögé lopóztam, és amikor nem figyelt kiugrottam elé. Látszólag eléggé megijedt, de mikor meglátta hogy én vagyok az, már kevésbé volt feszült. Pár percig csak némán álltunk egymás előtt, így jól szemügyre tudtam venni.  Szép szürke szőre volt és gyönyörű sárgásbarna szemei. A pofáját és a testét viszont rengeteg karmolás, vágás és sebhely borította. Ismerősnek tűnt, de még mindig nem tudtam honnan...
Néhány perc múlva úgy gondoltam, kicsit közelebb megyek hozzá, de amikor elindultam, hátrálni kezdett. Láttam a rémületet a szemében. Erre bocsánat kérően ráneztem. Nem akartam megijeszteni, de még mindig eszméletlen dühös voltam Regulusra.
Ezután a farkas újra el akart indulni a Roxfort felé, de én nem engedtem. Még nem. Túl ismerős volt! Éreztem hogy ő nem csak egy átlagos farkas, hanem annál jóval több.

Viszont mikor már harmadjára sem engedtem el rámmordult. Ez eléggé meglepett, így amíg nem figyeltem, ő gyorsan elszaladt a kastély felé. Pár percig csak álltam ott, a farkas után nézve, de aztán úgy döntöttem ideje visszaindulnom...