A vérfarkas lánya

35. Vita vagy flört?

(Sirius szemszöge)

Egyszerűen megőrjít!
Nem értem. A Roxfortban az összes lányt egy mosollyal le tudom venni a lábáról, ő meg még csak zavarba sem jön tőlem.!
Sürgősen ki kell találnom valamit! Nem fogok veszíteni. Én sosem veszítek!

- Min agyalsz ennyire, Tapmancs? - zökkentett ki a gondolataim közül Maddison hangja.
- Ja, haver. Utoljára a térkép készítésekor láttalak így gondolkodni! - röhögött fel James.

Márcsak egy hét van a karácsonyi szünetig, ígyhát az utolsó Roxmortsi hétvégén lejöttünk a faluba ajándékot keresni.
- Vigyázz, Ágas, jön Evans! - fordultam hátra.
- Hol.? - pillantott hátra a válla fölött James, s beletúrt a hajába.
- Várj, segítek.! - kócoltam össze még jobban.
James arca elvörösödött, mikor rájött hogy nincs mögöttünk senki, majd dühösen visszafordult s lehajolva a hóba markolt. Én vigyorogva előrefutottam, mielőtt még eltalálhatott volna egy hógolyóval, viszont Ágas nem arról híres, hogy feladja, így utánam eredt. A többiek pedig nevetve követtek minket.

Végül fél óra múlva kipirult arccal, tetőtől-talpig havasan léptünk be a Három Seprűbe.
- Ti hazautaztok a szünetre? - kérdezte Peter, mikor kezünkben a vajsöreinkkel leültünk az egyik asztalhoz.
- Biztos, hogy nem. - vágtam rá egyszerre Lilyanaval.
A lány mosolyogva belekortyolt az italába.
- Nem, mert a szüleim elutaznak munkaügyben. - felelt Remus is. - Te?
- Én a nagyimnál lennék egész végig, úgyhogy inkább maradok. - vonta meg a vállát Peter. - És ti? - pillantott Maddisonra és Jamesre.
- Maradok. - bólintott a szőke hajú lány.
- Én is. Ki tudja hogy mit csináltatok ti ketten itt tavaly! - válaszolta James, s összehúzott szemekkel rám, majd Lilyanara pillantott.
A lány halványan elmosolyodott, majd így szólt:
- Akkor még nem voltunk jóban, rémlik, Ágas?
- Na és.? - vigyorodott el a fiú. - Ismerem már annyira Tapmancsot, hogy tudjam, hogy nem hagyná ki az olyan...
- Te meg miről beszélsz, Ágas!? - szakítottam félbe a barátomat, s hirtelen nagyon melegem lett. - Nem öntöttek a te poharadba egy kicsivel több alkoholt a kelleténél?
Peter felröhögött, és a többiek is megeresztettek egy halvány mosolyt.
- Nem tudom, kóstold meg! - felelte James, s azzal felém lendítette a poharát.
Az ital kilöttyent belőle, viszont mielőtt még elérhetett volna engem, a cseppek megálltak a levegőben.
Pár pillanatig néma csend volt az asztalunknál, majd mindenki szinte egyszerre nézett rá a mellettem ülő lányra.
- Fejezzétek be. - mondta Lilyana, majd egy legyintéssel visszajuttatta a vajsört James poharába. - Nem akarom hogy megint kidobjanak minket innét!

***

- Idióták! - kiáltotta dühösen Malfoy, mire mi nevetve kirohantunk az utcára, magunk mögött hagyva Zonkó Csodabazárát.
- Ezt muszáj volt? - szólalt meg Remus.
- Bocs, Holdsáp, nem hagyhattuk ki! - röhögött fel James.
- De miért pont a trágyagránátokkal teli polcot döntöttétek rájuk?! - kérdezte kétségbeesetten Peter, mire felnevettünk.
Az előttünk magasodó üzlet ajtaja hirtelen kivágódott és a küszöbön megjelent a három dühös - és bűzlő - mardekáros. Lilyana és Maddison futásnak eredt, mi pedig röhögve követtük őket.
- Gyerünk, most nem lógnak meg! - rikkantotta Bellatrix.
S azzal Malfoy, Piton és Bellatrix rohanni kezdett utánunk.
- Hé, Pipogyusz! - kiáltott hátra James, majd egy pillanatra megállva belemarkolt az utcát beborító hóba és golyót formált belőle. - Rádférne már egy hajmosás, nem gondolod?
Ahogy Ágas kimonta a mondatot, Piton felé hajította a hógolyót, ami fejbe is találta a fiút.
Felröhögtünk, majd varázslókat, boszorkányokat és roxforti diákokat félre lökve rohantunk tovább Roxmorts utcáin.
- Most mi a tervetek? - kiáltott hátra nekünk még mindig mosolyogva Lilyana.
- Irány a Mézesfalás! - feleltük Jamessel.